A görög Nigredo számomra egy nagyon meglepő anyag. Elsőre nagyon kevesen tudnak ilyen minőségi cuccot kitolni magukból, annak ellenére is, hogy a Facets of Death szimplán 4 számot tartalmaz. 2013-ban jött világra a formáció, összesen 2 taggal. Egyikük nagyjából öt tucatnyi bandában játszott eddig, másikuk csak egyben. Mégis, amit sikerült megalkotniuk ezzel az új, kifejezetten […]
Tovább »
Az Aetherius Obscuritas a black metalos pályafutásom legelejétől lohol mellettem, hogy hallgassam, szeressem, mert jó lesz az nekem. Őszintén: sokáig eleve a zenekar neve ingerelt, aztán láttam a Maradok c. szám klipjét, amivel elkönyveltem, hogy ez picit gyermekded így. Teltek-múltak az évek, az A.O. pedig kinőtte magát, egész pofás színpadi megjelenése lett, élőben veszett jók […]
Tovább »
Igazi underground csemegét szolgáltatott nekünk 12-én a DürerKert, Budapesten. A rajongók először köszönthették nálunk az amerikai Agalloch-ot, valamint láthattuk még a francia Crown-t is. Előbbi majd húsz éve legendás a black metal újragondolásában, utóbbi elég pehelylelkű banda a maga 2011-es alakulásával. ’Meglepő’ módon a Dürerben a pokoltól négyszer nagyobb hőség uralkodott. Az egész esemény a […]
Tovább »
Irtóztam mindig is a Rockmaraton fesztiváltól. Ennek valószínű az volt az oka eddig, hogy kint a puszta közepén tartották, ahol nagyjából már a földigiliszták és vakondokok is megsültek a föld alatt, annyira meleg van. Por, idegesítően nagy igénytelenség, és még sorolhatnám. Az már csak hab volt a tortán, hogy tőlem hihetetlenül messze szervezték. Lehet, hogy […]
Tovább »
Egészen idáig számomra ismeretlen név volt a Mabthera. Lehet ez az én „True-bizonyítványomba” fog bekerülni, mint karó, ám büszkén vállalom a köpködéseket, amennyiben erről volna szó. Az viszont tagadhatatlan, hogy nagyon pozitívan csalódtam ismét Ózd– és környékének black metal felhozatalában. Vannak olyan kritikáim, amikben egyszerűen túl egyszerű a zene, nem a legjobbak a megoldások, unalmas, […]
Tovább »
A The Dead először úgy tűnt számomra, mint egy egész igényes borítóval bíró, jól kidolgozott black anyag. Nem tudom, végül pozitívan, avagy negatívan csalódtam-e a formációban. Ausztrália, 2005, ‘death metal’, három fő. Ezek a kezdő körülmények a bandához. 8 kiadott anyag, a legutolsó a Deathsteps to Oblivion névre hallgat, 2014-ben látott napvilágot, jelen kritika tárgyát […]
Tovább »
A Demonic Slaughter úgy érzem, közelít ahhoz, ami fedi a modern, ámbár hagyományörző black metalok fúziójának fogalmát, legalábbis az én olvasatomban. Nemrég kaptuk meg a The Haunted névre keresztelt, 9 számos anyagot tőlük. Bizton állíthatom, megérte a belefektetett idő- és energia. A formáció 2 főt számlál összesen, ám már 9 anyagot toltak ki megalakulásuk óta, […]
Tovább »
A Bestiality nem kifejezetten a forradalmasító metal bandák egyike. Még azt sem mondanám, hogy a legjobb abban, amit csinál. Ennek ellenére haladnak, dolgoznak az anyagaikon, amivel egyszerűen közlik öntörvényűségüket irányunkba. Ezt bizonyítandó, hogy 2014-ben kiadtak egy EP-t, majd rögtön utána a jelen esetben tárgyalandó korongot. Ez az utóbbi szösszenet hozzánk is elérkezett Stuck in Bestial […]
Tovább »
Számomra az olyan jellegű bandák, mint a Sawlegen rettentő szezonális alkotások; valamikor 2000 környékén volt nagy horderejű az ilyesmi muzsika, mára viszont nem érzem úgy, hogy létjogosultsága lenne. Ezt cáfolandó – vagy esetleg teljességgel figyelmen kívül hagyva – a marokkói banda melodic black/gothic metalt játszik. Egyelőre aktív státuszról beszélhetünk, bár ki tudja, mit hoz a […]
Tovább »
