Szerző: boymester

Grave Circles – Tome II (2019)

Főszerkesztő Urunkról vagy jót, vagy semmit, tehát köszönöm a friss promókat Sanyi!  Rövid bevezetőnk után ugorjunk is neki a nemrég hozzám került Grave Circles nevű egyszemélyes ukrán black metal projekt első nagylemezének, ami a bemutatkozó EP miatt Tome II címmel borította sötétségbe a Naprendszer sárgolyójának gyanútlan lakosságát még valamikor 2019-ben. Nem emlékeztek rá? Semmi gond, […]

Tovább »

Sól Án Varma – Sól Án Varma (2023)

Tavasz, nyár, ősz, tél. Háborúk és békés időszakok. Munkahely és otthon. Az egész élet egy ismétlődő körforgás, egy végtelenbe nyúló ciklikusság, akárcsak a metal iránti fogékonyságom. Igen, tudom, hogy termékeny cikkíró vagyok, de időnként teljes mértékben telítődök a fémzenével és olyankor előkapom a kedvenc “light” feliratú korongjaimat, amik tele vannak klasszikus rockkal, könnyed progresszióval és […]

Tovább »

Terrifier – Trample The Weak, Devour The Dead (2023)

A természetfeletti démonokon és szellemeken, vámpírokon és egyéb fantázialényeken túl akad egy aprócska szelete a horrorfilmeknek, rémtörténeteknek, amelyek jóval kézzelfoghatóbbak, reálisabbak még akkor is, ha csupán az emberi elme sötétebb zugából, a másságtól való félelméből ered. Valamikor régen a cirkuszokban előszeretettel mutogatták ugyanis a különféle testi rendellenességgel született személyeket, akiket szörnyekként, mutánsokként hirdettek meg a […]

Tovább »

Kvist – For kunsten maa vi evig vike (1996)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Limbes – Ecluse (2023)

Épp a nemrég bezsebelt lemezeimet nézegettem, amikor nem túl műértő (de azért lelkes) párommal egy lassan szokássá váló játékot játszottunk. Ez úgy működik, hogy ő kibontja a csomagot, felmutatja az albumot és én rávágom, hogy milyen stílust, vonalat képvisel. Ezt ugye utána ellenőrizzük, mivel rendszerint random választom a kiadványokat. Büszkén állíthatom, hogy 90%-os pontosságú borítókép […]

Tovább »

Bait – Revelation Of The Pure (2020)

Több, mint egy tucat lemezzel kopogtatott nemrég a postás, melyek között akadnak frissebb, régebbi anyagok, úgyhogy nem panaszkodhatok hallgatni valóra. Különösebb előzetes ismeretek nélkül szeretek nekivágni az ilyen csomagoknak, mert annál nagyobb a meglepetés, ha valami nagyon beüt és nem kell terápiás foglalkozásokra járnom az esetleges csalódások végett sem. Egy amolyan “nyúljunk a doboz mélyére […]

Tovább »

Thron – Dust (2023)

Hihetetlen sokrétűek vagyunk mi, emberek. Van, aki esővizet iszik és örül, ha meleg étel éri a gyomrát, mások pedig kimustrált bébifókák forralt könnyseppjei felett párolt habosított kengurucombbal múlatják az idejüket. Ugyanez igaz minden téren, még az elfoglaltsát tekintetében is. Míg egyesek unatkoznak és egész nap zenei híreket keresgélnek, lemezeket hallgatnak meg és zsibbasztó kritikákat írnak, […]

Tovább »

Grief Collector – In Times Of Woe (2023)

Robert Lowe szerintem a világ egyik legnagyobb metal torka, aki a Solitude Aeturnusban járatta csúcsra sajátos stílusát, majd másodvirágzását élte a szintén visszatérő Candlemassban. Hogy annak idején mi váltotta ki közte és a banda között a kenyértörést, azt nem tudom pontosan, panasz volt mindkét oldalról, de sajnálatos tény, hogy sem a zenekar, sem az énekes […]

Tovább »

Wraithlord – Dawn Of Sorrow (2023)

Amerikai tömegtermelés, ezúttal nem tömegeknek. Így lehet legkönnyebben jellemezni az M. által életre keltett black metal (szerű) projektet, ami Wraithlord elnevezéssel keresendő. Igen, egy újabb otthoni alkotó, aki futószalagon gyártja a kiadványokat, ez elsőre mindig kétségeket ébreszt az emberben és a legtöbb hasonszőrű zenésszel kapcsolatban bizony jogosak is a félelmek. De mindig akadnak kivételek, amelyek […]

Tovább »

Outlaw – Éjsötét tombolás Brazíliából

Március 31-én adta ki második nagylemezét a 2015 óta masszívan aprító brazil Outlaw nevű formáció. Black metaljukat olyan csapatok befolyásoltsága alatt alkották meg, mint a Marduk, Dissection, Dark Funeral és Watain, ami már bőven megtapasztalható volt 2020-as bemutatkozásukon is. Ezt a vonalat továbbra is hűen folytatták, ahogyan azt Everything That Becomes Nothing daluk videója is mutatja.

A friss Reaching Beyond Assiah lemezen hárman dolgoztak, ezt pedig azért érdemes megemlíteni, mert zenekari stabilitásról sajnos nehéz beszélni az esetükben. Mára D. (Imperium Infernale, Nahasheol) az egyetlen állandó tag, mellette folyamatosan cserélődnek a társak. Itt A. (Cursed Rite) bőgőjátékát és T. (Arctora, Ondfodt, Spell Of Torment, Kvaen) dobjátékát hallhatjuk.

Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.
Glenn Hughes Glenn Hughes
április 29.