Szerző: boymester

Dawnwalker – régimódi angol progresszió szép dalokkal

A Dawnwalker kollektívája Londonban alakult ki Mark Norgate (Sacred Son) dalszerző elképzelései alaján. Kerül bele gitárokat szaggató művész (Matteo Bianciotto), a dobokat nemcsak ügyesen, de vátozatosan püfölő dobos (Hugo Terva) és még nagyon sokan… Stabil felállásuk ellenére azonban nagyon sok változást ígérnek: visszafogják a pszichedelikus, folkos elemeket, távolra kerül a kezdeti post-metal és előtérbe kerül a hagyományosabb prgogresszió. Legfontosabb témakörüknek ezúttal az emberben dúló sötétséget, az időnként előtörő állatot tekintik, ami a konfliktusok többségéhez vezet. Míg szívesen emlegetnek maguk mellett olyan zenekart, mint a Pink Floyd, azért hangulatban odatehetjük mellé az Opeth-et is. A hamarosan megjelenő korong egyébként nem túl hosszú az eddigiekhez képest: mindössze 43 percen megy a játékidő és ezen. Ha felkészültél a depresszív lebegésre zongorával, hegedűvel és egyéb finomságokkal, melyeket próbáltak a lehető legtermészetesebb megszólalással megtartani nekünk. A Hosue Of Sand augusztus 19-én érkezik. Itt láthatjátok az igencsak pazar borítót és egy rövid ízelítőt is kaptunk már…

Dead City Ruins – Ausztrál hagyományok

A melbourne-i heavy/hard rock zenekar, a Dead City Ruins augusztus 19-én adja ki új lemezét Shockwave címmel. A 70-es, 80-as évek dögösségét kívánják visszahozni elmondásuk szerint. A friss korong a sorban már a negyedik a banda számára, ám affelől mindenképp különbözni fog a többitől, hogy itt mutatkozik be Steve Welsh énekes. A csapat zenei szempontból változást nem igazán eszközölt be, amire remek példa az album első kislemezes dala, a The Sorcerer. Steve szerint a tétel varázslatos utazásra invitál minket egy párhuzamos dimenzióba, ahol a rock ténylegesen hatalommal és mágiával bír.

HeléH – HeléH (2022)

Míg Észak-Amerikában a száraz, tradíciókra és hatalmas szakállakra építkező doom metal a jellemző, addig délen teljesen más a helyzet. Pont annyira, hogy véleményem szerint Dél-Amerika epikus doom termése van olyan jelentős, mint az európai, csak sokszor megmarad helyi csodának, aminek hangjai szép lassan elerőtlenednek az őserdők fái között. A legtöbb embernek talán pont ezért a […]

Grin – Idegenek a sivatagban

Nem elég, ha valaki hisz a földöntúliak létezésében, a test nélküli utazásban, de mindezt egy ismeretlen bolygó holdjának felfedezetlen légkörében kell tudnia elképzelni, ha a német Grin zenéjének vizuális kulcsát keresi. A duóként működő zenekar (Jan Oberg, Sabine Oberg) harmadik lemezére sem ígér kevésbé hipnotikus és pszichedelikus anyagot, mint amiket korábban, csupán abban tudtak megegyezni, hogy a Phantom Knocks lesz az eddigi legkidolgozottabb a tapasztalataiknak hála. A sludge, doom, drone elemeket is szívesen használó zene igazi kiszakadást jelenthet a világból némi fantázia mellett. Érdemes beizzítani tehát a képzelőerőnket, mielőtt októberben kézhez kapnánk a kiadványt. A bemelegítéshez talán segítséget nyújthat az első videó, a dallista és a lemezborító is.

Grin – Phantom Knocks

(The Lasting Dose Records)

01. Transcendence
02. Shiver
03. Aporia
04. Arcane
05. Apex
06. Rivulets
07. Servants
08. Spectral

Crystal Gates – mesés álmok, csodás tájak

A Crystal Gates zenészei nem túl idősek, mégis elég régóta próbálkoznak betörni a power metal világába különféle projektek segítségével. Ez eddig leginkább a bizonytalan zenekari összetételek miatt nem sikerülhetett nekik, mert a rövid életű, Nightwish dalokon edződött Opus Gaia nevű formáció egykori énekesnőjével összeállva érezhetően nagy dobásra készülnek. Nincs szó evolúciós ugrásról, de a hamarosan debütáló Crystal Gates erőteljesen hozza a dél-amerikai power metalra jellemző magas színvonalat eddig meghallgathatóvá tett dalai alapján. Az egyértelműen könnyed fantáziavilágra, mesélésre felépített Torment & Wonder: The Ways Of The Lonely Ones csodás borítója könnyed és szórakoztató utazást ígér az epikusság és varázslatok világába.

Verberis – sokat vártunk, sokat kaptunk

2016-ban mutatkozott be az új-zélandi Verberis zenekar, akik rendkívül vastagon és sötéten tolták a black/death metal keveréket Vexamen című nagylemezükön. Ezek után hosszú hallgatás következett be a csapat életében egészen a 2018-as Vorant Gnosis EP-ig, majd ismét jött a csend…Egészen júliusig, mivel most már bárki által meghallgatható Adumbration Of The Veiled Logos című második nagylemezük. Nem véletlenül kellett ennyit várni, ugyanis a kiadványt igazán egyedinek szánják: 5 hosszú tétel ( a leghosszabb 20 perc feletti) taglalja a létezés és nem létezés elvont témavilágát… Ilyen időkeretekkel nem egyszerű fogós dalokat alkotni, black/death viszonylatban pedig nem nevezhető hétköznapi próbálkozásnak a dolog. Hogy mindez sikerült-e, arról itt meggyőződhettek.

Robert Rodrigo – le akar minket igázni

Márciusban jelent meg Robert Rodrigo Brainstorming című instrumentális lemeze, ami természetesen a zenész gitártudására és a címből adódóan kreatívitására épül. A gitárjáték szerelmeseinek mindenképp ajánlott kiadvány, amin a Robert egyaránt megidézi a heavy metal és a hard rock szellemiségét is. Számos videó látott már napvilágot a lemez dalaiból, most az Invasionhoz készült egy klip a Világok harcára emlékeztető képvilággal. Lessük meg tehát, a földönkívüliek hogyan igaznak le minket gitárzenére hangolva…

Mulciber – dolgos, elszánt fiatalok

Az amerikai Psyclosarin nevű death metal formációnak elég sok tapasztalt tagja van, akik szeretik egymás kisegíteni a legkülönbözőbb, legszövevényesebb módokon. Így jött létre például egy újabb mellékprojekt is ebből a bandából Mulciber névvel, akik az anyabanda groove-os, tipikus amerikainak mondható halálfémje helyett egy kicsit inkább a múltba kívánnak visszatekinteni egyfajta tiszteletadásként. A tapasztalat és a lendület tehát megvan, hogy van-e értelme ennek az újabb projektnek, azt döntsétek el első megjelent daluk alapján. Az alábbi videóban a gitárok születését nézhetitek meg, a csapat bandcamp oldalán meghallgatható maga a dal is.

Arcanist – Hyperborea (2022)

Régóta kóstolgatom, szagolgatom a dunegon synth, dark ambient világát, ami egyfelől nagyon érdekel, de valahogy sosem tudtam teljes egészében kiélvezni. Ennek leginkább a türelmetlenségem, gitárfüggőségem lehet az oka, mert ugye a metalhoz szokott fül azonnal a feszességet keresi a zenében, miközben ez a műfaj szerintem csak a fagyos hullámokat, a katakombák belsejében megáporodott levegő lassú […]

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #136

EP sorozatunk az elkövetkezőkben egy kisebb nyári szünetre megy! De nem kell aggódni, hiszen újdonság van bőven. Máris itt van öt újabb csemege az underground metalvilág svédasztaláról. Fogyasszátok, és igyatok mellé sok sört! Az angol Consecration csapata mindent elkövet azért, hogy csak bizonyos embereknek, egy szűk rétegnek tudjon örömet okozni az általa választott műfajjal. Ez […]

Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.