Szerző: boymester

Sermon Of Flames – I Have Seen The Light, And It Was Repulsive (2021)

Ugyan évek óta kapjuk a post és disszonáns jelzőkkel ellátott anyagokat, melyeket hajlamosak vagyunk frissnek, eredetinek titulálni, viszont még mindig megmaradtak ezek a kiadványok egy szűkebb réteg berkein belül annak ellenére, hogy jellemzően magas értékeléseket, kritikai megbecsülést tudnak szerezni maguknak. Ennek okain nem érdemes sokat agyalni, hiszen nagyon egyszerű: sok kísérletező kedvű, elvetemült zenekar és […]

Trhä – Vat gëlénva​!​!​! (2022)

Visszatérő témák, viták és abszurditások közé tartozik az Amerikából érkező fekete fém története is, ami szerintem épp olyan értelmetlen, mint a tyúk és a tojás esete. Attól, hogy nem volt olyan hangos az Atlanti-óceán másik felén, ott is bekövetkezett az a bizonyos robbanás, ami szétszórta a sötétséget az underground zenei életben, ráadásul bőséggel termelt ki […]

Orthodoxy – Ater Ignis (2022)

Imádom a spanyol Orthodoxy zenekar hamarosan megjelenő új lemezének, az Ater Ignisnek a borítóját. Szentségtelen, megszakíthatatlan kötelékre emlékeztet, melyet csak rettenthetetlen harcosok köthetnek egymással a mindenség legyőzésének érdekében. Ilyen szövetség lehet a zenekartagok között is, mert ahogy 2019-es bemutatkozásuk, a Novus Lux Dominus, a friss anyag sem igazán viseli el maga körül a falakat. Nehéz […]

Defiled Embrace – Whispers Of The Forest (2022)

Zenekarban játszani jó buli lehet: együtt agyalni, készíteni a dalokat, járni koncertről koncertre és saját hangszerünk tökéletes kezelésére koncentrálni. De jó buli lehet egy emberként is alkotni: senki sem szól bele a dolgunkba, az önkifejezés legmélyebb zugaiba nyerhetünk betekintést. Legtöbbször ez a két érv szokott felmerülni a különféle formációk tekintetében, de valljuk meg, manapság már […]

Embrace Of Thorns – Entropy Dynamics (2022)

2018-ban akadt egy hét, amikor görög black metal lemezekkel szórakoztattam az olvasókat, bemutatva pár klasszikusnak számító és néhány ismeretlenebb bandát. Már ott is leírtam, hogy egy Varathron, Rotting Christ, Lucifer’s Child esetében nem beszélhetünk igazán ismeretlenségről, csak ha valaki az elmúlt 20-30 évet a Zeneovi bűvkörében töltötte el a fekete fémek hatékony bányászata helyett. Ugyanakkor […]

Burial – Inner Gateways to the Slumbering Equilibrium at the Center of Cosmos (2021)

Hónapokig, sőt lehet, hogy évekig tartó vita után, ami idő alatt megszületett több demó, EP és válogatás, eldőlt az olasz Burial számára bemutatkozó lemezének végleges címe. Ez szerényen így hangzik: Inner Gateways To The Slumbering Equilibrium At The Center Of Cosmos. Szerencsére nemcsak a szavakat rágták át rendesen a tapasztalt olasz srácok, akik 2012-ben álmodták […]

Thy Listless Heart – Pilgrims On The Path Of No Return (2022)

Egy igazi debütálásnak lehettek szem és fültanúi most a Forgácson, hiszen egy olyan projektet hoztam el nektek, ami otthon készült, fiókból fiókba kerülve alakult évek, évtizedek alatt, hogy egyszercsak rászabadulhasson a világra. A modernitást itt ugye gyorsan kukázhatjuk, de ez nem is volt soha opció a Thy Listless Heart kapcsán, melyet maga is egy veterán […]

Genuflexión – Apoteosis Fallida (2018)

Egyszerűen szeretem a fémzenét. Az emberiség egyik legfaszább felfedezése, hogy a fém húrokat nyúzva ezernyi hangot lehet megszólaltatni. Mindez kemény és férfias, hiszen a páncélok, a kardok ütközését hivatott kiváltani, valamint egy olyan lehetetlen feladatra is vállalkozik a kezdetek óta, mint a lélek feltérképezése. No nem a gyermeki lélekre gondolok, hanem a sebhelyektől borított, minden […]

Elliott’s Keep – Vulnerant Omnes (2022)

Kifejezetten szeretem az egyéniségeket, főleg, ha rajongásom egyik kedvelt tárgyáról, a doomról van szó. Itt leginkább az énekhangokra gondolok, mivel sokan vannak, akik a tiszta ének ellenére is olyan hangszínt képviselnek, amit keveseknek lehet elpasszolni. Számomra ezek az igazi csemegék, kuriózumok. Gondolok itt olyanokra, mint például az amerikai Well Of Souls John Calvinje, az angol […]

Early Moods – Early Moods (2022)

Kiváltképp szeretem az időutazó anyagokat, ugyanakkor rendkívül szigorúnak is tartom magam velük kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy a 70-es évek, 80-as évek történéseit igencsak jól ismerem, egészen az underground szintig. Ezért alapvetően nem győznek meg az olyan sablonszövegek, mint amivel először találkoztam az Early Moods kapcsán. Méghogy Witchfinder General, Pentagram és Trouble féle tradicionális heavy/doom […]

Temple of Torment
december 02.