Szerző: boymester

Sulphur Aeon – Seven Crowns And Seven Seals (2023)

Sok-sok év zenehallgatás után arra számíthatna az ember, hogy mindig akad olyan lemez, amit epekedve vár, de az a tapasztalatom, hogy ennek pont az ellenkezője következett be. Igyekszem nem várni, reménykedni, mert gyakrabban okoznak az ilyen kiadványok csalódást, mint ahányszor betalálnak. Sokkal gyakoribb az, amikor az ismeretlenből előtörve ragad magával egy album. Mindez alól a […]

Tovább »

One Master – The Names Of Power (2023)

Biztosan a korosodás hozza, de manapság az a furcsa perverzióm alakult ki, hogy nemcsak random repkedek a promók között, hátha valami hanganyag magával ragad, de még el is olvasom a melléjük kanyarintott levelet! Ez régen pusztán időpocsékolásnak tűnt, de most kifejezetten élvezem keresgélni, majd jókat mulatni az olyan minősítéseken, mint a “kultikus banda”, a “skandináv […]

Tovább »

Temple Of Dread – Beyond Acheron (2023)

Spiekeroog egy egészen apró, Németország partjaitól néhány kilométerre lévő északi-tengeri sziget, aminek termete ellenére egészen komoly történelme van. Sokan eredeztetik a nevét a “tároló” kifejezésből, ami ugyan hivatalosan nem bizonyított, de igencsak meggondolandó azt a tényt figyelembe véve, hogy a középkori kalózok kedvelt rejtekhelye volt. Használták kikötő gyanánt, de itt tárolták, cserélgették a “lopott szajrét” […]

Tovább »

Freya – Fight As One (2023)

Nem tartozik a kedvenc stílusaim közé a hardcore, ez azért eddigi írásaim során biztosan átjött a kedves Olvasóknak. Ez nem azért van, mert ne tartanám erősnek ezt a vonalat, csupán ritkán szoktunk egy húron pendülni. Akadnak azonban olyan pillanatok, élethelyzetek, amikor kifejezetten megkívánok egy jó kis ökölrázós zúzást, természetesen a legjavából válogatva, ha már ennyire […]

Tovább »

Efraah Enhsikaah – One Thousand Vultures Waiting to Be Fed (2023)

Néha úgy érzem, hogy elég. Nem kívánok több fémet, jöhet valami könnyed és vidám dallam a füleimnek, hátha attól szép lesz a napom. Mindez azonban csak egy rövid ideig tartó gondolatmenet, aminek mindig az a vége, hogy igazából jól érzem magam ebben a közegben. Kell, akarom, szükségem van a mindennapi csörömpölésre, legyen az mocskos sludge, […]

Tovább »

Ancestral Blood – Forgotten Myths and Legends – Chapter 1 (2023)

Nem vagyok egy tipikus kocka saját belátásom szerint, de ha akad egy kis időm, vagy a zenén túl akarom kikapcsolni az agyamat, akkor szeretek elmerülni a videójátékok világában. Természetesen a doom metal függőségem mellé nagyívű, epikus játékok párosulnak, ha pedig valami sötét és ködös (nem feltétlenül horror), akkor viheti a pénzemet. Ilyenek a mára már […]

Tovább »

Altorių Šešėliai – Margi sakalai (2007)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Imperial Crystalline Entombment – Ancient Glacial Resurgence (2023)

Általános légköri nyomás mellett az élet alapfeltételének számító vízmolekulák 0 °C-on rendezetlen kristályokba tömörülnek, majd egymáshoz kapcsolódnak. Ez a jelenség a fagyás, a végeredménye pedig a többféle formában is megjelenő jég. Kialakulása jellemzően a világ minden pontján hasonlóan zajlik, kivéve az amerikai Walfordban tevékenykedő két zenész, Bleak (Aurora Borealis, Gothic Outcasts, Lestregus Nosferatus) és IceSickKill […]

Tovább »

Epheles – Promesses (2023)

Mindig ledöbbenek, amikor random belefutok egy kifejezetten jó zenébe, majd azt kell megemésztenem, hogy nem egy kezdő bandáról, hanem valami komolyabb múlttal rendelkező formációról van szó, akikről még az életben nem hallottam, pedig kellett volna… Ebbe a kategóriába fogom besorolni a francia Epheles csapatát is, akiknek friss kiadványáról a Forgácson csak egy Fémjelzés rovatban emlékeztünk […]

Tovább »

SolNegre – The Spiral Labyrinth (2023)

Különös tendenciára lettem figyelmes néhány nappal ezelőtt, de lehetséges, hogy csak azért létezik, mert azt akarom, hogy létezzen. Ez a halvány, még nem teljesen megalapozott felismerés egy igazán erős, felemelkedőben lévő spanyol zenei életet feltételez, mivel az elmúlt hetekben, hónapokban elég sok erős anyaggal találkoztam ebből az országból. Persze ennek a hozzánk képest hatalmas régiónak […]

Tovább »
Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.