Az Endemic egy Heves megyében székelő zenekar, szóval mondhatni földijeim. Ők is leginkább Domoszló községhez köthetők, csakúgy, mint a Road. És ugye Domoszló már csak azért is kedves számunkra, mert ott tartottuk az első Fémforgács szerkesztői találkozót. A csapat Gubancsik Tamás egyszemélyes projektjeként indult még 2016-ban, de idő közben rendes zenekarrá bővült. Persze ahogy lenni […]
Tovább »
A svéd Soen nemrég jelentette meg ötödik nagylemezét, ezzel az albumok számát tekintve utolérve a Tool-t. És nincs kétségem afelől, hogy a 6. korongjuk hamarabb fog kijönni, mint a Maynardéké. Hogy miért mondom ezt? Aki ismeri a zenekart és/vagy olvasta az eddigi alkotásaikról megjelent írásaimat, az tudja. 🙂 Szóval itt van az Imperial, a maga […]
Tovább »
A Kokoon egy német progresszív pop/rock zenekar, akik úgy nagyjából 2002 és 2008 között voltak aktívak. Ez idő alatt megjelentettek két nagylemezt (2003 – Kokoon, 2007 – Mrs. Jesus), aztán föloszlottak. De úgy tűnik, hogy volt egy hűséges rajongótáboruk, ugyanis a Golden Core úgy gondolta, hogy érdemes újra kiadniuk a banda albumait, ezúttal egy CD-n […]
Tovább »
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy ha meghallom a Tyson nevet, akkor rögtön Mike Tyson ugrik be. Az egykori vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok ökölvívó, aki a börtönt is megjárta (talán többször is) és az utóbbi pár évtizedben leginkább különböző balhéival szerzett magának „hírnevet”, nem pedig sportteljesítményével. Továbbá a zene világába is belekóstolt, vagy épp kontárkodott. Persze […]
Tovább »
Az ex-The Great Old Ones tag, Jeff Grimal által alapított Spectrale 2017-es „tömött háromszöges” bemutatkozó albuma szerintem kiválóan sikerült. A mai napig tartom azokat az észrevételeket, amiket anno a recenziómban lefektettem. Nem kellett túl sokat várni a folytatásra, ugyanis tavaly novemberben megjelent a zenekar második nagylemeze, az Arcanes. A srácok nem változtattak a jól bevált […]
Tovább »
Szombaton osztotta meg az AWS zenekar ezt a szomorú hírt a facebook oldalán:
„Elmondani az elmondhatatlant, leírni a leírhatatlant. Ez az, amit most meg kell tennünk. Júniusban Örsnél leukémiát diagnosztizáltak. Megszakadt szívvel tudatjuk veletek, hogy tegnap, február 5-én társunk, barátunk, testvérünk, Siklósi Örs 29 éves korában hosszú küzdelem után távozott közülünk. Januárban tervezett kiállni elétek és a nyilvánosság elé, hogy elmesélje a történetét a betegséggel kapcsolatban. Tavasszal készült kiadni első szólólemezét, amit kiegészített zenekaros felállással, nyáron készült volna az AWS legújabb, ötödik nagylemeze és ősztől indultak volna újra a koncertek. Csodálatos erővel és kitartással vitte végig az egész időszakot, bátorsága és kitartása példaértékű. Elvesztése felfoghatatlan és felbecsülhetetlen veszteség. Határtalan kreativitása, dalszövegeinek mélysége, színpadi jelenlétének elsöprő energiája és karizmája pótolhatatlan űrt hagy maga után, nem csak a mi életünkben, de a magyar könnyűzene és művészet világában is. Örs maga volt a tűz, melegszívű, szerető barát és társ. Rendkívül impulzív és inspiráló személyiség volt. Mindig lehetett rá számítani, sosem hagyott cserben senkit, elképesztően nyitott és szerető szívű ember volt. Ahogy ő szokta mondani másokra, Örs egy csoda volt. Öleljük a családot, a barátokat és mindenkit, akinek akárcsak a dalain keresztül, de volt szerencséje megismerni Örsöt. Búcsúzunk tőled, barátunk, szerelmünk, testvérünk, fiunk, példaképünk, Örs, Te Csoda!”
Ha valaki nem emlékezne rá, az AWS 2018-ban egy kisebb fajta csodát vitt véghez, amikor is a A Dal című műsorban diadalmaskodva ők képviselhették hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon. Ezáltal egy kicsit az „átlag magyar zenehallgatók” figyelmét is a keményebb muzsikák felé irányították.
Viszlát Örs!
A Rome, vagyis Jérôme Reuter nem tétlenkedik! Tavaly volt 15 éves a formáció és ez idő alatt kb. 25 lemezt jelentetett meg. Legalábbis én nagyjából annyi CD gerincet számoltam meg egy facebookra feltöltött fotón, melyen egymás mellé vannak téve az ezidáig kiadott korongok. A legutóbbi két kiadványból mi is kaptunk, csakúgy, mint az aktuális The […]
Tovább »
Trükkös egy banda ez a Pale Blue Moon! Ha valaki rápillant The Pleasure of Finding Things Out című bemutatkozó nagylemezük borítójára, akkor azt hiheti, hogy egy klasszikus doom, vagy épp egy death/doom, netán gótikus metal koronggal áll szemben. Erre az érzésre a zenekari fotók is ráerősítenek, főleg ha a frontembert vesszük figyelembe, aki előszeretettel használ […]
Tovább »
Jelenleg úgy érzem, hogy a progresszív, vagy épp álprogresszív muzsikák életem végéig megmaradnak „szívem csücske” zenéknek. Nem érdekel, hogy valóban előremutató-e egy adott zenekar / album, vagy csupán a jól ismert paneleket, fordulatokat vetik be mesterfokon. Hogy az Octavision bemutatkozó korongja melyik kategóriába tartozik, az nem teljesen egyértelmű, bár úgy gondolom, hogy alapvetően a másodikba. […]
Tovább »
Bruce Springsteen, akit már régóta csak The Boss-ként emleget a világ, egy legenda. Egyike a nagy „históriásoknak”, világszerte ismert és elismert énekes-dalszerzőknek. Töredelmesen bevallom, nem vagyok nagy ismerője a Főnök diszkográfiájának, egy-egy lemezét hallottam csupán és nyilván azt a pár világslágert, ami a nevéhez köthető. Sokan valószínűleg manapság is a Born in the U.S.A. dalával […]
Tovább »
