Szerző: oldboy

Sons of Apollo – MMXX (2020)

A valódi supergoup-nak számító Sons of Apollo 2017-es bemutatkozása, a Psychotic Symphony elég emlékezetesre sikeredett! Egyedinek persze nem volt nevezhető, hisz erőteljesen magán hordozta a Dream Theater hangzását. Persze az lett volna furcsa, ha nem teszi, ugyanis Apollo Fiai között találunk két ex-DT tagot is. Jelesül Mike Portnoy-t és Derek Sherinian-t. Mellettük muzsikál a leginkább […]

Tovább »

Psychotic Waltz – A Social Grace (1990)

A progresszív metal a szívem csücske! Viszonylag fiatalon ismerkedtem meg a műfajjal, érdekes módon nem egy külföldi sztárcsapat, hanem a magyar Nemesis (majd Age of Nemesis) első lemezének hála. Aztán persze jött a Dream Theater és a többiek. Az elsők között volt a kultikus Psychotic Waltz is. Azon kevés bandák egyike, akiknek az összes eddig […]

Tovább »

Rome – The Dublin Session (2019)

A Rome, vagyis Jerome Reuter nem tétlenkedik! Anno megemlékeztem Le Ceneri di Heliodoro című lemezéről, de nem csak azt jelentette meg tavaly. December 6-én, mintegy Mikulás-ajándékként egyszerre két kiadványt is piacra dobott. Bővebben a hosszabb lélegzetvételű The Dublin Session-ről ejtenék pár szót! Elég beszédes a címe, vagyis aki arra tippel, hogy a rajta található dalok […]

Tovább »

R.I.P. Neil Peart!

Január 7-én, 67 éves korában elhunyt Neil Peart. A Rush legendás dobosát, akit a szakma és a rajongók nagy része a világ legjobb, leginspirálóbb rock ütősének tartott, agydaganat vitte el. A kanadai trió 2015-ben azért állt le, mert Neil már nem akart tovább turnézni. Viszont betegségének tényét csak halála után hozták nyilvánosságra. Megannyi dobosra volt hatással innovatív játéka, elég csak meghallgatni ezt a nótát, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy pl. Mike Portnoy (aki mentorának és barátjának tudhatta a „Profot”) honnan merített inspirációt! Peart a dobolás mellett a Rush szövegírója is volt egyben. Nyugodjon békében!

Solaris – Nostradamus 2.0 Returnity – Unborn Visions (2019)

Solaris. Stanisław Lem 1961-ben megjelent, mára klasszikusnak számító science fiction regénye. Amit megjelenése óta többen is megfilmesítettek, köztük a kultikus rendező, Andrej Tarkovszkij. Mégis, nekünk magyaroknak az 1980-ban alakult progresszív rock zenekar miatt legkedvesebb e szó. Akik nem titkoltan Lem könyve után vették fel a Solaris nevet. Első nagylemezük, a szintén sci-fi ihletésű Marsbéli krónikák […]

Tovább »

Tamas Szekeres – White Shapes of Blue (2019)

Szekeres Tamás visszatért! Na, nem mintha elveszett volna, hisz több formációban is tevékenykedett tagként, vagy session jelleggel, de utolsó szólólemezét pontosan 20 éve adta ki, King Street Blues címmel. Ergo kétszer annyi esztendő telt el Szekeres Tamás szólólemez nélkül, mint amennyi szólólemezekkel. Ugyanis első albuma, a Guitarmania 1989-ben jelent meg. Vagyis 10 éven keresztül évi […]

Tovább »

Peter Kovary & the Royal Rebels – Fly Forever (2019)

Kőváry Péter az elektronikus zene egykori hazai zászlóshajójának számító Neo-ban eltöltött 13 év után megalapította a Peter Kovary & the Royal Rebels nevű zenekarát, melyben visszatért gyökereihez, azaz a klasszikus rockhoz. 2017-ben bejutottak a legjobb 30 közé A Dal című műsorban, az év elején pedig megjelent bemutatkozó nagylemezük, Halfway Till Morning címmel. Mivel anno a […]

Tovább »

Disillusion – The Liberation (2019)

Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki több hazai rock/metal zenei portált is olvas napi rendszerességgel. Bár a Fémforgács hasábjain próbálunk minél több zenekar dolgairól hírt adni, manapság lehetetlen lefedni a teljes keményzenei palettát. Van olyan, hogy mi írunk egy-egy bandáról, akikről más portálok nem emlékeznek meg, de ez fordítva is igaz. Legutóbbi nagy felfedezésemet […]

Tovább »

Ray Alder – What the Water Wants (2019)

Ray Alder az egyik kedvenc énekesem. Eddig több zenekarban is bizonyított, elég csak fő csapatára, a Fates Warning-ra gondolni. De ott volt anno a modern/alternatív metalos Engine projekt, meg ugye a Redemption, ahonnan pár éve távozott. Ha minden igaz, hamarosan érkezik a friss Fates Warning album, és úgy tűnik Ray is elérkezettnek látta az időt […]

Tovább »

Turbo – Csillagból emberré (2019)

Bár úgy volt, hogy a Turbo 2015-ben végleg leteszi a lantot, fölhagy az aktív zenéléssel, mégsem a Lullabies For Awakening lett a csapat hattyúdala. Valószínűleg hiányoztak egymásnak a srácok, illetve hiányzott nekik az a zenei világ, amit a Turbo-val létrehoztak. Én a kezdetek óta kedvelem a banda muzsikáját, erősnek tartom eddigi lemezeiket, így egyáltalán nem […]

Tovább »
Hexvessel Hexvessel
április 24.