A svéd Draconian két év után újra megkísért minket legújabb szerzeményével, a Turning Season Within-nel. Kilenc önmegvalósításként értelmezhető tétel az életről való lemondásról, bánatról, a vissza nem fordítható végetérésről és a depresszív önmarcangolásról, azaz csupa olyan korántsem vidám téma, amiről ennek a műfajnak kis túlzással szólnia kell… A svéd zenekart jelenleg nem kevesebb mint hét […]
Tovább »
A modern progresszív rockban járatos arcoknak több mint valószínű hogy sokat mond Stewen Wilson neve, aki nem más, mint az angol Porcupine Tree nevű zenekar gitárosa/énekese, a Blackfield pedig egy a számosnak igazából nem mondható mellékprojectje közül (csak említésképpen: tevékenykedik a vicces névvel ellátott Incredible Expanding Mindfuck-ban, az ambientben utazó Bass Communionban, valamint dolgozott már […]
Tovább »
Nem először hozott össze engem a sors a Nizzában székelő Francia black metalos Artefacttal, így hát valamennyire tudtam is hogy mire számíthatok tőlük, ám a prekoncepció nem jött be, én meg jól seggre ültem. Annak idején a horda második lemeze, a Magic Spellcraft egy erősen középszerű, sokkal inkább doomba hajló középtempós black metal volt, kevés […]
Tovább »
Azon kedves olvasónk, aki esetleg a kezében tartja a norvég Circus Maximus második nagylemezét, az kétséget kizáróan a tavalyi év progmetal termésének legjobb lemezét birtokolja. Bizony, se nem több, se nem kevesebb, és ezt a kijelentést még azzal együtt is megalapozottnak tartom, hogy azért mégiscsak ott volt a mezőnyben a Threshold, Symphony X vagy a […]
Tovább »
Ha a finn Korpiklaani nevével találkozom, valahogy óhatatlanul is mindig a részeg gumicsizmás-kantárosgatyás favágókra asszociálok, nem tehetek róla. Persze túlzottan messze nem állunk a valóságtól, hiszen a hattagú brigád a csujjogatós pajtametal elkötelezett híve, a Korven Kuningas pedig a csapat ötödik nagylemeze. Mint arról már a szakavatottak értesülhettek, a Napalm Records-cal való közös útja a […]
Tovább »
A nem is annyira régmúltba való visszatekintésünk alanya ezúttal Németországból érkezik az 1994-ben alakult Empyrium képében, hogy elkalauzoljon minket egy archaikus időszakba, melyben az emberkéz még nem piszkította be az anyatermészetet, és ahol még szó szerint a víz volt az úr… A zenekar stílusa sok hasonlóságot mutat a finn Tenhi zenéjével, gyakorlatilag ugyanúgy a természetből […]
Tovább »
A dán Mercenary körül kissé felpezsdült az élet miután megjelentették 2 éve The Hours That Remain című lemezüket, hiszen meg kellett válniuk a több mint tíz éve a csapatnál basszusgitározó Henrik Andersen-től, hogy aztán a helyét az ex-Transparent-es Rene Pedersen vegye át azon a poszton, valamint hogy megosztott szerepet vállaljon Mikkel Sandager-rel a vokális témák […]
Tovább »
Meglepve tapasztalom, hogy a Fémforgácson összességében még csak ez lesz az első kritika az Oregon-i Agalloch eddigi munkásságából, persze jobb később mint soha alapon itt az ideje hogy ezen változtassunk! A zenekar diszkográfiájának bemutatásától most eltekintenék, hiszen bárki utána tud nézni akit jobban érdekel, ám fontos megemlíteni hogy a formáció 1996-ban vette fel első demóját, […]
Tovább »
A zenekar a következőket üzente: „Az elmúlt 2-3 hónapunk másból sem állt, mint hogy reggel találkozunk a próbateremben, és napi 12 órában az új lemez dalait írtuk. Mostanra már elég sok mindent sikerült összehozni hogy kitöltse a tervezett 2 CD-t, még azzal együtt is hogy volt amit kiszűrtünk belőle. „
Majd hozzátették: „Sok bandától eltérően mi az életünket és a melónkat is feláldozzuk azért, hogy közel tökéletes lemezt sikerüljön készíteni. Reméljük is hogy le fog csavarni pár fejet!”
„A hűséges rajongóinknak üzenjük hogy ne aggódjanak, nem fogunk kiábrándítani senkit az új lemezünkkel!”
„Áprilisban elkezdjük felvenni az új anyagot, ti pedig figyeljétek a stúdiónaplót!”
A kissé dagályosnak ható alcím után azért kezdeném azzal, hogy a folk/pogány metalzene reneszánszát éli manapság, rengeteg kiadvány lát napvilágot, erősebbek és gyengébbek, a végeláthatatlan horizonton azonban csak keveseknek sikerül a kiemelkedés. Úgy vélem a svájci Eluveitie-nek sikerült mindez, hiszen 2006-os Spirit című lemezükkel letették már a névjegyüket, de ezzel az anyaggal valahogy árnyaltabbá vált […]
Tovább »
