Awaken

Out of the Shadows (2020)

Awaken néven, az esetek többségében segítségül hívandó legnagyobb adatbázis öt zenekart is listáz, ráadásul ezek közül kettő az Egyesült Államokban leledzik. Közülük most a power metal vonalon mozgó, New York államból származó négyes kerül terítékre. A tagok a keresztségben, 2009-ben vették fel az Awaken nevet, de múltjuk jóval korábbra, a ’80-as évek ködébe nyúlik vissza, amikor még Lazarusként ragadtak hangszereket. Azon a néven 1989-ben készült egy demó felvételük, majd tizennyolc évvel később megjelent egy kislemez is. Az akkori felállásból az énekes, Glenn DaGrossa végül egyfajta folytonosságot sugallva, bár nevet váltva vitte tovább a Lazarus örökségét. Az újonnan toborzott muzsikusok sem töltöttek sok időt az énekes mellett, aki a 2012-es debütáló Awaken korong után mindannyiuk talpára útilaput kötött. A zenészek távozása után, lényegében egy új banda jött létre a főnök körül. Újabb hét év elteltével, 2019 nyarán pedig szerzői kiadásban megjelenhetett a második Awaken korong, egy szinte másodpercre pontosan 90 percnyi, két CD-s lemez. A négyfős felállást az énekes mellett Mike Marrone dobos, Andrew Colyer billentyűs és Eddie Jucius basszusgitáros alkotja. Főállású gitáros tehát nincs a csapatban, a dupla lemezen két session muzsikus működött közre. Az Out of the Shadows tavaly novemberben egy újabb CD kiadást, egyben rendes terjesztést kapott a tradicionális metal vonal elkötelezett támogatójaként ismert német Pure Steel Recordstól. A borítóképről csak annak nem ugrik be King DiamondAbigail“-je, aki még sosem látta a dán mester második szólólemezének frontját. Elárulom, hogy a zene sem áll távol a King Diamond-féle heavy metaltól.

Az epikus hangvételű Black From Blue-t egy olyan orientális keleti dallam vezeti fel, ami az utóbbi Myrath lemezek sajátja. A középtempós szerzemény egyébként kiváló indítás. Glenn többnyire a magasabb fekvésekben érzi jól magát, leginkább valóban ezek a hangok fekszenek neki. Teljesítménye az egész lemezen egyenletes színvonalú, a hangja alapján meg nem mondtam volna, hogy személyében egy ötven feletti dalnokot hallok énekelni. Jelentős fegyvertény, ha élőben is így tudja hozni a lemezre vett dallamokat, bár a jelenlegi helyzet nem fenyeget azzal, hogy belátható időn belül színpadra kellene lépniük. A zenei alapok kellően meg vannak bonyolítva, már a nyitó dalban belefutnak egy jól kivitelezett gitár-billentyű párbajba. Nem tudom, hogy a Ride Like a Wind, vagy a Drowning Pool szólói melyik session gitárosnak köszönhetők, de mindkettő teljes ívet ír le, szólók címszó alatt nem öncélú tekeréseket mutatnak be. A power mellett az Awaken zenéjében legalább ugyanilyen hangsúlyos a progresszív él is.

A csapatot valahová a Kamelot és a Symphony X közé lőném be, ha pontosan definiálnom kellene, hogy mi került a dupla lemezre. Ilyen lehetne a mai Kamelot, amennyiben időközben nem mennek el populáris irányba, illetve a Symphony X is hasonló muzsikát játszana, ha Michael Romeoék kevésbé technikásan adnák elő magukat. A Drowning Pool elején hallható keményebb riffelés egyaránt idézi Romeot, illetve bő negyedszázada John Petrucci hangszere is hasonlóan dörrent meg a Lie nótában. Mindkét korongot egy-egy nagyívű szerzemény zárja, az első CD végén a közel negyedórás Dachau Be My Destiny nyújtózkodik, a második lemez befejezéseként pedig a három tételes Nine Circles Suite csendül fel, bő húsz percben elővezetve. Az előbbi tétel egy hosszabb akusztikus bevezetővel indít, majd egy elmélkedősebb első rész után, a légvédelmi sziréna hangját követően középtempós döngölésbe vált át, ahol a zúzós gitárokat a progresszív rockos múlttal rendelkező Andrew finoman adagolt billentyűs témái ellenpontozzák. A kettes CD az epikusabb dalok terepe, a lemez két ilyen tétellel folytatódik, melyekben mind az énekes, mind a hangszeresek felvonultatják a teljes arzenáljukat. A The Spider Dream keménykedése után elhangzó Twist of Fate szintén epikus irányba húz. A három fejezetre bontott befejező darab pedig a zenekar esszenciája is lehetne.

Az Awaken korongja egyaránt szól a Kamelot és a Symphony X tábor mellett a power metal híveihez, illetve azokhoz is, akik még hajlandóak elmerülni egy lemezben és nem zenei gyorsfogyasztásra rendezkedtek be.

(Andris)

április 03.,
május 04.,
május 05.,