Beszélgetés Khrullal a Nocrul zenészével

Khrul régóta zenél. Interjúzni élvezetes vele, mert teljesen mentes a színtéren található sztereotípiáktól, és nem misztifikálja önmagát túl, bevezetőt írni viszont nehéz a vele lefolytatott eszmecserékhez, mert a bandáin kívül sokat nem tudni róla. De talán pont ez lenne a black metal, nem?

Amikor veled készül az ember interjút csinálni, akkor ösztönösen jön a kérdés, hogy tulajdonképpen melyik zenekarod lesz fókuszban. Ezt tegnap te is megkérdezted, így ezt most inkább egy Khrul-lal való beszélgetésként fognám fel. A Metal Archives-on 25 banda szereplésed van megemlítve. Van ezek közül kedvenced vagy kiemelt?

Ilyenkor mindig jön az álszent “a gyerekeim közül se tudnék választani” szöveg, pedig ez nem igaz, ott is lehet – a szimpátia, közös hang nem biológiai alapú, legfeljebb felerősíti azt, vagy ösztönzi a kapcsolatépítést. Szóval zenekarok közül Ater Tenebrae és Witchcraft, projectek közül Funebre és Nocrul, session munkákkal ugye nem tölt el annyi időt az ember, ott inkább fájó pont, hogy a Vorkuta azután határozott a zenekar szüneteltetése mellett, hogy már összeraktunk pár számot.

A Metal Archives-t pedig nem szeretem, hiányos és téves.

A Nocrul-t projectnek írtad, gondolom az élő fellépések hiánya miatt. Az is marad?

A Nocrul két főből áll, viszont két külön országban élünk – ez már a kezdetektől így volt, szóval fel sem merült az élő fellépés gondolata. De ha esetlen visszaköltözök Magyarországra, akkor is maradunk a négy fal között; a színpadon töltött időn kívül semmit nem élvezek a fellépésekben.

Jól tudom, hogy a legelső hangszered a dob volt?

Igen, de azóta sem tanultam meg rajta játszani és ez igaz minden másra, amit ezen kívül a kezembe vettem. Autodidakta vagyok, szinte semmit nem tudok az elméleti és technikai részekről, mert nem érdekel. Ez se nem őstehetség, se nem szégyen dolog, csak egy állapot, és amíg a saját megelégedésemre megy a dalírás, nem is fogok változtatni rajta.

Két országban, Noctis itthon, te Angliában. Eléggé jól rejtőzködsz, konkrétan ezen kívül sokmindent nem lehet rólad tudni. Ha megkérdezem, hogy mit csinálsz a szigeten, kitérsz a válasz elől?

Nem térek ki előle, de nincs értelme elmondanom ugyanazt az átlagéletet, amit mindannyian élünk. Ilyen szempontból az általad említett „rejtőzködés” csak a bulvár hiánya, és ez jól is van így.

Mikor kezdtél áttérni más hangszerekre is, illetve játszol-e valami olyanon is, ami nem lényeges a metal dolgaidban?

Az első black metal és egyben első saját zenekarom a Shadowthrone volt, 2001-ben, ha jól emlékszem – ott vettem először gitárt a kezembe. A virtuális hangszerek használta nem tudom, minek számít – az biztos, hogy fizikailag nem játszom egy klasszikus hangszeren sem, de virtuálisan tudom alkalmazni őket.

Nagyon gyorsul a világ, manapság a VSTi jelenség szerintem egyenes következménye ennek. Ismerek olyanokat, akik tudnak billentyűn játszani, mégis inkább egérrel és virtuális hangszerekkel írnak meg egy lemezt.

Beszéljünk a Nocrulról. új lemez készül, illetve az ének kivételével már kész is van, ha jól tudom. Hová tennéd te a Nocrult a zenei palettán? Ugyanis a tradícionális vonal nagyon benne van, viszont minden dalotoknak van egy íve, ahol az ember egy kicsit meglepődik. Szerinted formabontó zenét játszotok a Nocrullal?

Formabontót nem, de kötetlent igen. Csak a hangulatra figyelek, a formán belüli vélt vagy valós szabályokra, elvárásokra nem – szerintem nem is vagyok tisztában velük. Ráadásul nem azért játszok black metalt, mert ezt akarok játszani, hanem abból az előadásmódból, megvalósításból, amit a legjobban élvezek, egyszerűen ez lesz.

A Nocrul zeneileg hangulatos, letisztult szerkezetű black metal, egységes összképpel, amelyben a stílus valamennyi változata fellelhető. Ideológiailag viszont semmilyen metálhoz nincs köze, lévén a Warhammer 40K sci-fi világáról szólnak a dalszövegek.

A dalszerkezeteiden, témáidon kívül kitérnék Noctisra is, aki az első két lemezen (és a demókon) egy megszokottabb, megbízhatóbb és nagyon blackes vokált hozott, az All Mortal Creatures Must Die-on viszont kimondottan sokszínűen énekel. Ez tudatos, és esetleg jelent valamit a készülőfélben lévő anyaggal kapcsolatban?

Bár ez a fajta extrém énekstílus a legtesthezállóbb számára, de ő is elég rugalmas áll a megvalósításhoz, nem ragaszkodik kőbe vésett szabályokhoz, elvárásokhoz. Másrészt a zene hangulata rá is hatással van, igyekszik alá dolgozni, vagy épp meglovagolni azt, tekintet nélkül arra, ha ehhez kicsit ki kell mozdulni a komfortzónából. Végül pedig én is hajlandó vagyok bevetni bármilyen utólagos effektet, ha attól jobb lesz a végeredmény. Ráadásul a koncepciónk lehetővé teszi, sőt néha igényli, hogy több fajta megközelítést alkalmazzunk.

Szerinted tud-e különösebb hátszél nélkül akkora visszhangot generálni manapság egy black metal banda, amivel számottevő eredményt lehet elérni, illetve kell-e ilyent? Vagy a black metalnak mindenféle háttér nélkül kell terjednie? Trúság vagy promóció, hol az egyensúly?

Ez a gyermeteg romantika gyógyír és önigazolás lehet a lustáknak, a komolytalanoknak, illetve akik eredménytelenségük okát nem megoldani, hanem megmagyarázni akarják. Itt most nem elsősorban az anyagi és emberi sikerre gondolok, hanem hogy a következő anyagon ne az előzőt írja újra, legyen nyoma annak, hogy az eltelt időszak értelemmel és igyekezettel telt.

Minél gyorsabb a világ, annál nagyobb hátszél kell, hogy a felszínen, szem előtt tartsa az emberekkel megismertetni kívánt dolgokat.

Az egyensúly ott van – Nocrulnál maradva – hogy a promóciót releváns, dedikált érdeklődésű felületekre célzom, nem pedig minél nagyobb számú elérésre, csak azért, mert a pénztárcám engedi.

Persze jó lenne ebből megélni, de ez nem sztárság, hanem a mindenkiben meglévő természetes igény, hogy abból éljen meg, amit szeret is csinálni.

Akik valami külső okkal, céllal merülnek bele egy adott műfajba, kiszolgálnak egy adott keretrendszert és harciasan ugrálnak a biztonsági hálóban, éppenséggel ők a pózerek és semmiféle támogatást nem érdemelnek meg. A lélekből jön a művészet, az elméből a termék.

És hiszel abban, hogy ami elég jó, az idővel utat tör magának?

Persze, csak ezt általában már nem élik meg a szerzők. Vagy ha megélik, már tárgytalan a dolog – sokra megyek egy világkörüli turnéajánlattal, ha már naponta többször beszarok.

Én kicsit egyszerűbben fogalmazok, ha szabad válaszolnom a saját kérdésemre: totális baromságnak tartom ezt, amit olyan emberek mondanak, akiknek lehetőségük lenne bizonyos alkotókat helyzetbe hozni, de épp mást kell helyzetbe hozniuk. Konkrétan olyan alkotókat, akik helyzetbe hozzák őt magát is.

De menjünk tovább.

Említetted, hogy pusztán azért játszol black metalt, mert ami kijön belőled, az ehhez a műfajhoz sorolható. Hatásaid vannak? Olyan bandák, amik instirálnak?

Hogy mit és hogyan szeretnék játszani, úgy nincs hatással rám más, de a megvalósításban, technikai dolgokban igen. Például szeretek filmzenéket hallgatni, de játszani eszemben sincs. Viszont próbálom ellesni azt a fajta fokozást és epikus ívet, ami az ilyen szerzemények sajátja, és alkalmazni a saját zenémben.

Ha megkeresne egy producer, hogy korlátlan pénzt és időt kapsz álmaid lemezének megvalósításához, de neked kell promóznod, egy másik pedig azt mondaná, hogy korlátlan promó lehetőséget kapsz, de egy fillért sem a felvételekre, melyiket választanád?

Utóbbit, mert az én zenémhez mérten teljesen jó felvételeket készítek magam is. Ha pedig hülyére promózhatnám az anyagot, valószínűleg visszajönne annyi anyagilag, illetve kapcsolatban, hogy a következő lemez felvételei mögé már be lehetne állítani egy szakembert.

És meg is tennéd? Szükséged van szakemberre?

Szükség nincs rá, de ha lenne rá lehetőség, nem utasítanám vissza, legfeljebb nem válik be.

Nemrég megkeresést kaptál egy olyan együttműködésre, ami esetleg szélesebb körű ismerettséget is hozhat neked. Mesélnél erről?

Minden akkor biztos, ha már megtörtént. Mindenestre folyamatban van egy nemzetközi metálos dolog, illetve egy magyar vonatkozású nem metálos is – erről még te sem tudsz -, úgyhogy remélem, sikerül is megvalósítani. Egyébként mindkét esetben én írom a zenét, csodát pedig nem tudnak tenni, ha ez nem elég jó, illetve ugyanúgy a képességeik alapján kerültek megkeresésre az emberek, nem azért, hogy mit tudnak felmutatni a Metal Archives-on.

Szokatlan a black metal mezőnyben, hogy valaki ilyen nyíltan felvállalja – remél valamit attól, amit alkot, de ez szerintem illik a Nocrul arculathoz. Máskülönben az őszinteség hosszú távon kifizetődő. Mennyire tartod fontosnak a black metalban a külsőségeket, a felszínt?

Mindent azért csinálunk, hogy annak valamilyen eredménye legyen – anyagi, érzelmi, vagy egyszerűen csak szórakoztat. Aki azt mondja, hogy neki aztán semmilyen reakció, elismerés nem kell a befektetett munkájára, az nem „trú”, hanem hülye.

Az a fajta siker és sztárság, ami ellen a malacperselyből kirázott zsebpénzen vett, olcsó szeszen berúgott, a zenegépet túlüvölteni próbáló harcosok kelnek ki, a metálon kívül keresendő.

Az a szerény előrelépés, ami a hozzám hasonlóak számára elérhető, arra jó, hogy többet, jobbat adhassunk abból, amit szeretünk csinálni.

Ami a külsőségeket illeti: amikor egy zenét színpadra visznek, akkor az előadássá válik, így azok használata bár nem szükséges, de teljesebbé tehetik az élményt.

Sokan azért nem vállalják a régebbi anyagaikat, mert “azok nem szólnak olyan jól”. Én ezt nem tudom elfogadni, hiszen még ha nem is profi egy anyag, a zenekar evolúciójának a része. Ezért nem is érdekelnek a remasterelt cuccok. Erről mi a véleményed?

Mivel mindig a maximumot adtam, nincs mit szégyelljek – még ha az a maximum nem is volt túl kiemelkedő. Szerintem nem is a hangzás miatt szeretnék zárójelbe tenni az adott produkciót, hanem a tartalom miatt. Ezért kell jó szövegeket írni, vagy jól megfogalmazni a frázisokat, és 60 kilósan ne akarjunk olyan keménynek látszani, mint aki a tekintetével miszlikbe aprítja Conor McGregor-t.

A remaster nem semmisíti meg az eredetit, így mindenki azt a verziót hallgathatja, ami neki tetszik. Viszont a legritkább esetben hoz érdemi változást, úgyhogy akkor már inkább az újra felvétel mellett vagyok.

Black metal interjúnál szinte elkerülhetetlen kérdés: hogy viszonyulsz a vallásokhoz?

Sehogy. A hit jó, az egyéni, nem bánt senkit. A vallás viszont a hit intézményesítése, a manipuláció, hatalom eszköze.

Azt viszont nem értem, amikor a hangadók egy kitalált ellenségképpel hadakoznak, szigorúan a háttérben maradva, a saját híveik előtt. Ráadásul nem teológusok, bölcsészek, fogalmuk sincs, miről beszélnek, megnyilvánulásaik nem lépnek túl a bulvár szintjén. Nagyjából három évtizede zajlik ez a “háború”, az úgynevezett keresztények 99.9%-a viszont a black metal létezéséről sem tud. Természetesen vallási motívumokat is lehet átvitt, költői értelemben használni, de külső okot vádolni a saját gondjaink miatt, olyan, mint szatírnak állni a vakok iskolája előtt: értelmetlen.

Interjú: Nehéz idők járnak a britekre mostanában. Ott a kilépésük utáni tárgyalások vagy inkább vergődés, a járvány és a bevándorlás bonyodalmai. Milyen az élet, milyen a hangulat ott?

Mivel nem követem nyomon a közéletet és nem is mozdulok ki itthonról, nem sokat érzékelek a dolgokból. Lassan 9 éve élek Angliában, de a saját életemben nem érzékelek semmi különösebb változást az akkor és most között.

Hogy érzed? Kimaradt valami? Nyugodtan tegyél fel magadnak egy kérdést! Vagy kettőt!

Ezek szerint nem lesz több kérdés? Mert akkor átnézem az eddigieket.

Amit erre válaszolnak, azt be szoktam tenni élesben! Mert ez egy valódi kérdés volt.

Akkor az a valódi válaszom, hogy Naga rám tukmálta a chat-alapú interjút, ami így napokig húzódott. Mivel hajlamos vagyok elveszni a saját körmondataimban, csak azért is gatyába ráztam utólag! Zárszóként: Kellemes ünnepeket, nézzetek sok Bud Spencer & Terence Hill filmet, metálban gazdag új évet – jövőre is hozzá fogom tenni a magamét!

Nocrul Bandcamp oldal: https://nocrul.bandcamp.com/

Nocrul Facebook oldal: https://www.facebook.com/nocrul

Beszélgetés Khrullal a Nocrul zenészével: 2 komment

március 11.,
március 20.,
április 03.,