A gyöngyösi Beyond ezen a néven 1985 óta részese a hazai undergroundnak, de valójában ’82-től számítják a zenekar létezését. Voltak jobb és nehezebb időszakaik, sok mindenen mentek keresztül, de 2020-ban is itt vannak és nemrég szabadították ránk a friss albumukat, amin továbbra is thrash hallható. Az alábbiakban a csapat énekes/gitárosát, Parát kérdeztem ki a múltról, jelenről és a jövőbeli tervekről.

Az interjú egyben klippremier is, hisz ennek keretén belül leplezzük le a GrundRecords-nál megjelent Elhagyott város lemez címadó dalának videóját.

• Mesélj a kezdetekről, légy szíves! Hogyan alakult meg a zenekar? Ha jók az információim 1982-ben alakultatok, azaz idén 38 éves a Beyond. Mennyi volt ebből az aktív időszak? Milyen volt a színtér akkoriban?
• 1981-82 között az AC/DC, Let There Be Rock című mozifilmje hozta meg számunkra a döntést, hogy zenészek leszünk. 1982-ben Fuji néven alakult a banda. Gitárjainkat rajztáblákból ragasztottunk össze, a gitárbundokat bicikliküllőkből vágtuk ki, a lábdobot marmonkanna helyettesítette, a lábgép egy rozsdás, használhatatlan, kölcsönkért cucc volt. A Beyond nevet 1985-ben vettük fel, de valóban 1982 óta létezünk és soha nem oszlottunk fel. 1997 és 2009 között voltunk a legkevésbé aktívak. Itt csak főként próbákra jártunk, csak egy-két koncertünk volt.
  Milyen is volt a színtér a 80-as években? Akkoriban az utcán fel lehetett ismerni a metálosokat. De nem csak azokat. A Depeche Mode-osokat, a Cure-osokat és egyéb zenei irányzatok kedvelőit szintén. Akkoriban a rajongók a külsejükkel is mutatni szerették volna a zenei hovatartozásukat. Volt metál élet is, jó volt zenélni. Egy csepeli Black Metal találkozón figyelt fel ránk a közönség. Mi magunk is megdöbbentünk, milyen ovációval fogadott a nagyérdemű. Nem is sejtettük addig, hogy ilyen hatással lehetünk bárkire is. Heavy Metal Klub, Thrash Mosh Klub, fanzine-ek, metal lemezboltok, pólóboltok, mind éltették a műfajt. Érdemes volt metált zenélni akkoriban.

• Érdekelne, milyen bandák hatására fogtatok hangszert és alakítottatok zenekart? Egyértelmű volt, hogy thrash lesz az irány?
• Az AC/DC után, ’84-ben jutott el hozzánk a Metallica, a Slayer, a Destruction, késöbb az Exodus, a Testament, a Sacrifice és hasonló bandák. Volt Gyöngyösön egy lemezbolt, ami kifejezetten a metal zenékre szakosodott, onnan táplálkoztunk. Ezek a zenék belénk égtek, innentől egyértelművé vált a thrash, mint irány.
• Menjünk végig a pályátok főbb állomásain, kiemelten a mérföldköveket!
• Megpróbálok rövid lenni. 1994-ig a thrash útját jártuk. Csak demókazettákat adtunk ki. 1987-ben, az akkori Csillag születik vetélkedőn (nem vicc, akkor is volt ilyen) igencsak előkelő helyezést értünk el, de a katonaság a felfelé ívelő pályánkat azonnal visszarúgta a porba. Koncertek helyett a lőtérre kellett mennünk. Itt örülnünk kellett, hogy nem csuktak le minket sátánizmus miatt, mert valaki ezzel a váddal jelentette fel a zenekart. Ez persze teljes hazugság volt és könnyen igazolni tudtuk magunkat.
  1994-ben megnyertük a Rock kristály vetélkedőt, melynek fődíja egy lemezkiadós szerződés volt a Polygram-nál. Ekkor adtuk ki a Tömik a fejed című albumot, amelyre zenénk már stílusváltáson esett át. Ez a rap-metál lemez sikeres volt, de sikeréről igazából csak mostanában értesültem. Az egészet onnan szűrtem le, hogy ma szinte mindenki erre a lemezre emlékszik és csodálattal beszélnek róla. Az Action zenekar is felfigyelt ránk akkoriban, így velük turnéztunk a lemezmegjelenés után. A szaksajtó viszont lehúzott minket a műfajváltás miatt. Ezután visszavonultunk a próbaterem mélyére és jóformán csak 2009-ben jöttünk elő onnan egy új albummal, amit a Hammer adott ki (Nail Records –Thrash). Azóta kisebb-nagyobb, kényszerű megállásokkal, de folyamatosan zenélünk.
• A ‘89-es Garázs válogatást ne hagyjuk szó nélkül. Hogyan lehetett bekerülni a műsorba, illetve felkerülni a lemezre?
• A zenénk mindig is technikás és hallgatható műfaj volt. Akkoriban Nagy Feró is felfigyelt ránk, és mivel bekerültünk Rock Kalapács nevű műsorába, valószínűleg kedvelhette a Beyond zenéjét. Készült a Ganz Művelődési Házban egy élő felvételünk, amit egy nagynevű stúdió kikevert, ez került rá Feró válogatásalbumára. Ez volt a Beyond első stúdiófelvétele és egyetlen, bakelitlemezre került anyaga.
• Nekem az első találkozásom a Metal Hammernek köszönhetően volt veletek a crossover/rap-metalosra sikerült Tömik a fejed idején. Az egy elég sikeres album volt és akkor úgy rémlik a hazai viszonyokhoz képest eléggé előtérben voltatok. Vagy csalnak az emlékeim?
• Az Action-nel közös turné volt az akkori siker záloga. Úgy kerültünk kapcsolatba velük, hogy volt egy koncertünk a Diáksziget nagyszínpadán, ahol aznap este az Action is játszott és Szasza egyszer csak bemondta a mikrofonba, hogy „mekkora f*sza zenekar ez a Beyond”. Még aznap éjjel, a színfalak mögött ledumáltunk egy turnét. Ahogy mondtam az előbb, a média persze lehúzott minket, nem bírták ezt a műfajváltást, de ez az Action-éket nem érdekelte. Nagyon jó kis turné kerekedett belőle.
• A Tömik a fejed lemezen váltottatok magyar nyelvre. Mi motiválta ezt a lépést?
• A Csillag születik döntőjét a TV is közvetítette. Az elődöntőkön angolul énekelhettem, de a döntőn a fellépésünk előtt 10 perccel szóltak, hogy ha csak angol számaink vannak, mehetünk is haza. 10 perc alatt kellett magyarra átforgatni a Beyond egyik számát. Szerencsére a másik bandámnak, az Anarchia együttesnek magyar szövegei voltak és a „Háború” némileg passzolt ehhez a számhoz. Az MTV 2 ezt a számot adta le. Akkoriban csak két adó létezett, így szinte mindenki látta. Onnantól minden koncertünkön szinte követelte a közönség, hogy „magyarul játsszunk”. A Tömik a fejed lemeznél jött el tehát a magyarra váltás ideje.
• Mi történt, hogy ez után 2005-ig kellett várni a következő szerzői kiadású albumra?
• A próbatermi korszakunk volt ez. Nekünk soha nem volt menedzsmentünk, és most sincs. Nem szervezett senki koncertet és már mi magunk sem nagyon tudtuk ezidőtájt, hogy miként kellene ezt csinálni. Visszavonultunk, de továbbra is zenéltünk. Sikerült összehoznunk egy szerzői kiadást, mert addigra kitanultam a számítógépen történő zenei keverést. Igaz, még csak kezdetlegesen, de erre már jó volt.
• Ez után jött néhány, szintén szerzőiben kiadott anyag, majd 2009-ben a Hammer gondozásában jött a definitív, Thrash című lemezetek, amihez kapcsolódott még ugyanabban az évben egy nyolc számos angol nyelvű demo(?). Erről mesélj, kérlek!
• Azzal az albummal ismét visszakapaszkodtunk az elhagyott thrash-útra. Igaz, hogy én vettem föl a lemezanyagot, de Cserfalvi „Töfi” Zoltán a Denevér Stúdióban keverte ki és maszterelte. Ez az anyag már elég impozáns volt ahhoz, hogy a Hammernek be merjük nyújtani és szerencsére sikerült is kiadatni. Titokban viszont vágytam arra, hogy a YouTube-on a külföldiek is szeressék a zenénket, ezért az ének szekciót felénekeltem angolul is. Ez igazából nem lett kiadva, de létező anyagnak mondható.

• 2010-ben kihoztátok a ‘86-os demót újra felvéve, illetve egy teljes lemezt is ugyanezzel a címmel (Black Magic Night). Hogy is történt ez?
• Megcsapott minket a brazil, az olasz, és az amerikai újjáéledt thrash metal színtér szele. Volt egy koncertünk a Fueled by Fire-rel, a Bonded By Blood-dal, a Neurasthenia-val, kapcsolatba kerültünk a Violator-ral, és rájöttünk, hogy ugyanaz az energia, ami őket hajtja most, az bennünk 1986-ban izzott. Mivel akkor csak demókazettán volt elérhető az anyagunk monó felvételen, talán érthető volt a vágy, hogy megcsináljuk újra. Itt előre is vetíteném, hogy van lehetőségünk egy még profibb, még szebb eredeti kiadásra is a jövőben, de erről bővebbet még nem tudok mondani.

• 2011-ben szerepeltetek egy amerikai válogatáson is. Hogyan jött ez össze?
• Ez egy nagyon egyszerű történet. Mivel az interneten hallották a zenénket, megkérdezték, hogy nem szeretnénk-e felkerülni az egyik válogatáslemezükre? Mi igent mondtunk és a lemez megjelent, kaptunk egy példányt és körülbelül ennyi. Semmi több, de ez így nekünk meg is felelt.

• 2011-ben szomorú apropója volt a Thrash in Black lemeznek, amire multimédiás tartalomként a korábbi anyagok is felkerültek. Itt ismét angolul nyomtátok a thrasht. Miért váltottatok vissza?
• Ekkor már lángolt bennünk a korábban is említett újgenerációs thrash-láz. Bizonyítani akartuk a nagyvilágnak, hogy milyen jók vagyunk. Nagyon összetett, nagyon gyors és nagyon kemény anyagot hoztunk össze akkoriban. Velünk született érzés volt, hogy a thrash valódi nyelve az angol. Sohasem felejtettük viszont, hogy a közönség mindig magyarul szerette volna hallani a zenénket, ezért volt az, hogy legtöbbször angolul is megvolt az, amit magyarul megcsináltunk. A lemez elkészülte után történt, hogy gitárosunk, Babu (Zavarkó András) testvére, Laci, aki a kezdetek óta a dobosunk volt, egy motorbaleset következtében elhunyt. A lemezanyag már kész volt. A Thrash in Black szomorú emléket állított Lacinak, amit a multimédiás tartalommal is szerettünk volna kifejezni.

• Ezután újra hosszabb csend következett a banda életében. Mi történt ez idő alatt?
• Lábadoztunk a minket ért sokkból. Babu egy idő múlva kijelentette, hogy már csak Laci emléke miatt is, szeretné folytatni a Beyond-ot. Dobos hiányában CD-ről nyomtuk az alapot. Így leadtunk két koncertet is. Annak ellenére, hogy óriási hangulatban tombolt a közönség, azért mi nem éreztük magunkat olyan jól ebben a szituációban. Nem csak érzelmileg, de technikailag is akadtak problémáink. Például a koncerten a technikus benyomta a Play-gombot. A dob elindult, de utána elindított egy másik számot is véletlenül, így két dob ment egyszerre és összevissza. Természetesen pont ekkor kezdett el csajozni, így észre se vette a hibát. Mi meg hiába integettünk neki a színpadról. Szóval, nem volt ez így az igazi. Nem csoda, hogy kissé visszavonultunk ismét. Én 2016-ban költöztem Budapestre a családommal és találkoztam Bencze Gyulával, aki fondorlatos módon összehozott minket a New Inside dobosával, Kozma Zolival. Gyuszi ugyan gitáros volt, de elvállalta a basszusgitárosi szerepet. Új lehetőséget kaptunk tehát a zenélésre.

• 2018-ban már érkeztek hírek új dalokról, mégis csak 2020-ban jelenhetett meg az Elhagyott város. Mi tartott eddig? Hogy kerültetek a GrundRecordshoz?
• 2018-ban kezdtünk el az új albumot felvenni. Ez 2019 közepére el is készült. Ekkor történt egy nem is annyira kis malőr. Az utolsó számok énekfelvételénél már éreztem, hogy valami nincs rendben a hangommal. Sajnos az egyik próbán be is vérzett a torkom, ekkor határoztam el, hogy ez így nem mehet tovább, lazítani kell az ének erején, hogy a lemez után még koncertezni is tudjunk. Először egy számot felénekeltem lazább dallamosabb énekkel, és elküldtem pár embernek, hogy mondjon véleményt róla. Egyhangú tetszést aratott. Az ének újrafelvétele úgy fél évig tartott, ki kellett találni az új dallamokat, és rögzíteni azokat. Otthon, pincében, garázsban is dolgoztam ezen, de a legérdekesebb talán, hogy munkából hazafelé az út szélén parkolva, a Fiat Punto kocsim hátsó ülésén is sikerült felénekelnem számos dalt. Kalandos és vicces időszak volt. Amikor kész volt az anyag, közösségi médián tettem fel a kérdést, hogy érdemes-e streaming és download szolgáltatókra felrakni az anyagunkat, vagy csak a CD a járható út? Én még sosem használtam streaming szolgáltatót (még most sem), ezért tettem fel a kérdést. Itt jelentkezett régi ismerősöm, Bene Attila, aki történetesen a GrundRecords vezetője, hogy szívesen segít. Sokat beszélgettem vele digitális terjesztésről, lemezkiadásról és nagyon sok hasznos információval látott el, végül zenekarilag úgy döntöttünk, nem célravezető ezúttal a szerzői kiadás. Örülök, hogy találkoztam vele, kiadói szerződés lett az eredménye. Szinte ugyanekkor keresett fel minket Kovács Péter, hogy szívesen segít a borító kialakításában. Láttam az alkotásait és mondhatom gyönyörűek. Nagyon szép borítót készített nekünk is. Hirtelen kikerekedett egy nagy egésszé az új lemezünk története.

• A lemezre friss dalok kerültek vagy elővettetek korábbi témákat a fiókból? Készült egy dal, ami felidézi a ‘94-es lemezt, ezt mi hozta ki belőletek?
• Változó a zene összetétele. Egyrészt Gyuszi a 2000-es évek elején felvett riffjeit adományozta nekünk, és a szöveg egy részét is ő írta. 2009-ből maradt egy-két Babu által írt riff, amit felhasználtunk, de közben Babuval ketten kitaláltunk egy csomó új zenei témát, amiket össze is pakoltunk. A dobtémák is teljesen újak, szóval, régi és új témák keveredése ez a lemez. Érdekességként felkerült három dal az 1985-ös első demónkról is. Most először lemezen hallható az a szám, amit az MTV2 adott le a Csillag születik döntőjében, 1987-ben. Akkoriban minden koncertünkön azt kiabálta a közönség, hogy játsszuk el a Háborút. Sosem játszottuk el magyarul a TV-n kívül, most lemezre raktuk azt is. Kerüljenek végre helyére a dolgok.

• A friss dalokról mondanál néhány gondolatot?
• A zene összetett, nem köthető egyértelműen a thrash oldschool vonalához. Tele van heavy metal elemekkel a thrash riffek mellett. A szöveg nagy része a média visszásságairól, az emberi szegénységről, elhagyatottságról, a lelki ürességről szól. Itt említeném meg, hogy Gyuszi, akinek a zenében és a szövegekben is nagy szerepe van, nem tud tovább zenélni velünk. Távolabbra költözött, és hivatása annyira leköti, hogy szinte alig tudna próbákra járni. Egy feladott hirdetésünkre furcsa módon Péter is jelentkezett (igen, az a Péter, aki a borítónkat készítette), hogy ő basszusgitáros és megpróbálná. Volt még jelentkező, de mi Pétert választottuk. Egyetlen próba után sajnos karanténba vonultunk. Azóta nincs próbánk, de van új basszusgitárosunk, persze Gyuszit továbbra is jóbarátnak tekintjük. Itt felsorolnám eddigi basszusgitárosainkat: Rozinai Roland, Varnyú (Csucsu) Roland, Bencze Gyuszi, Bartók Zoli, Béres-Deák Balázs, Márta Róbert és most Kovács Péter. Szép névsor.

• Eddig két DIY klipet is készítettetek a lemezhez. Mi alapján választottátok ki a két dalt? Milyen visszajelzéseket kaptatok?
• Az egyikhez még az elején felvettük a próbahelyen a képanyagot, amikor még azt sem tudtuk, hogy akarunk-e klipet készíteni belőle, a másikról meg készült 2019-ben, Debrecenben egy koncerten, pár mobiltelefonos felvétel, amit közeli ismerőseink vettek fel. Ezek alkották az első két klip anyagának a gerincét. Ami a visszajelzéseket illeti, a közösségi médiákban tudvalevőleg bátrabbak a negatív hangvételű kommentek képviselői minden téren, így nem csoda, hogy kaptunk hideget, meleget. Mi pozitívak vagyunk és tudjuk, hogy bár a zenénk eltér a hazai élvonalbeli trendekről, színvonalában megállja a helyét és nem csak kis színpadot érdemel.

• Most érkezik a harmadik videó, a lemez címadó dalára. Mit érdemes tudni róla?
• A Mint egy elhagyott város című dalunk zenéje még a krízishelyzet előtt készült. Akár a jelenlegi, kiürült városokra is utalhatna a tartalma, de valójában a belsőnk lebomlását ábrázolja dalba foglalva. Péter ezt professzionálisan visszaadta a lemezborítón, zseniális munkát végzett. A videó alapja a dob. Egy kottaállványra helyezett mobiltelefon vette föl Zolit és ezt a felvételt használtam fel. Nekem annyira tetszett az, amit Zoli művelt ezen a felvételen, hogy nem akartam veszni hagyni. Az éneket már karanténban kellett felvennem itthon a sötétben. A többiek sajnos lemaradtak róla. Őket már nem sikerült felvenni. Beraktam viszont egy borítót bemutató animált egyveleget, mivel a dal teljes történetét visszaadja a kép. Eddig ez a legsötétebb, legszürreálisabb videoklipünk.

• Várhatóak-e további klipek?
• Már most van egy Csak Norrisz klip a tarsolyban, de ezek után még minimum két kisfilmet szeretnénk összehozni. Péter rendkívüli rajztudása miatt lesz várhatóan egy rajzos-animációs klippünk, és szeretnék összehozni még egy videót, amin ő is szerepel végre. Mivel eddig elemlámpák, a laptop, illetve a mobiltelefon fényei helyettesítették a világítást a klipjeinkben, ebben az új klipben szeretném, ha a zenekar egy kicsit jobban látszódna. Úgy értem, hogy szeretném, ha professzionálisabb lenne a klip. Remélem, vége lesz addig ennek az idegtépő vírushelyzetnek.

• Változott-e valami az évek során a dalszerzés tekintetében?
• Régen kazettás magnóra felvett dalrészleteket vittem le a próbahelyre, és mivel minden nap próbáltunk, ott raktuk össze a számokat. Ma már csak heti egy alkalommal próbálunk, így otthon, számítógépen rakom össze a dalokat a többiektől kapott, illetve magam által kitalált anyagból és lent a próbahelyen, vagy egyszerűen mailben korrektúrázzuk. Ha nem így tennénk, akkor még most is csak a harmadik számnál tartanánk, így viszont sikerült összehozni egy 13 számos lemezt, közösen megalkotva az egészet. A próbahelyen csak gyakorolni kell az előre elkészített anyagot, amibe mindenki beleszólhat, és úgy módosíthatjuk, ahogy akarjuk. Sokat segít az internetes kapcsolat hiszen Babu gyöngyösi, én és Peti budapestiek vagyunk, Zoli szigetszentmiklósi. Távol vagyunk, így mégis közel.

• Mondhatjuk, hogy sokat megért veterán csapat vagytok. Érdekelne, visszatekintve Te hogy látod a pályátokat? Elégedett vagy? Van-e valami, amit másképp csinálnátok?
• Talán, ha hallgatunk a közönségre és magyarul kezdjük el a zenélést, akkor már 15 lemezes szuper banda lehetnénk. Talán, ha felépítünk egy menedzsmentet, akkor már saját koncert-turnénkon játszanánk a tömegek előtt minden évben. Ha felépítettünk volna egy kapcsolatrendszert a szervezőkkel, akkor részt vehetnénk minden fesztiválon. Mindezt nem tettük, de én akkor sem csinálnék semmit sem máshogy. Elégedett vagyok azzal, hogy még ma is zenélhetek, hogy minden próba felüdülés számomra, és úgy gondolom, ezzel többiek is így vannak.

• Mi az oka, hogy még ma is itt vagytok? Hol helyeznétek el a 2020-as Beyond-ot a zenei életben?
• Az ok, hogy itt vagyunk, az hogy szeretünk zenélni. Nem több, nem kevesebb. Ez egyfajta hobbi nekünk, hiszen nem ebből élünk, de nagyon jólesik időnként fellépni és érezni a közönség szeretetét. 2020 számunkra egy fordulópont lesz, úgy érzem. Egy profi kiadóhoz kerültünk egy profi albummal. Nehéz eljuttatni önerőből a zenénket a közönséghez, de most, hogy mögénk állt a GrundRecords, bizakodó vagyok. És abban is bizonyos vagyok, hogy a lemeznek pozitív hatása lesz. Persze, hogy ne legyen az örömünk teljes, nyakunkba kaptuk a koronavírust. Emiatt az album először csak a digitális felületeken lesz elérhető. Természetesen lesz CD, csak jussunk el oda, hogy újrainduljon a kereskedelem.
  A Beyond műfaja nem köthető sem a metalcore, sem a death metal, sem a hardcore sem az old-school thrash vonalához, aki ezt várja, csalódni fog. Számíthatunk persze emiatt negatív kommentekre, ezzel tisztában vagyok, de a csendesebb rétegben nagyon bízom, akiknek tetszik a zenénk. Gyorsak vagyunk, erősek vagyunk és igaz, hogy házi módszerekkel készítjük el a zenét, a videót és szinte mindent, de ezzel is csak azt mutatjuk hogy akár a semmiből is palotát lehet építeni.

• Mik a további rövid és hosszútávú célok a csapattal? Készültök a 2022-ben esedékes 40 éves jubileumra vagy ez még korai kérdés?
• Rövid távú cél, hogy túléljük a járványt mi és a családjaink, szeretnénk ha nagyon kevés lenne Magyarországon a megbetegedés és gyorsan újraindulna az élet. Az új lemezzel szeretnénk eljutni a hallgatók szívéhez, ismerjék meg dalainkat, képzeljék el, hogy a koncerteken velünk együtt éneklik a refréneket, később pedig tegyék meg ugyanezt élőben. Nem szeretnénk sok koncertet, de azt igen, hogy azok nagyon jó hangulatúak legyenek. A 40 éves jubileumi koncert ötlete nagyon jó. Eddig ez eszünkbe sem jutott, de ideje elgondolkozni rajta. Köszönöm a tippet!

• Gondolom, az évek alatt sok sztori összegyűlt, néhányat megosztanál esetleg?
• Szerintem túl hosszú lenne ez az interjú, ha ezeket leírnánk. Beszélhetnék a küllőkből készült gitárról, arról, hogy rúgtak ki minket a saját koncertünkről, amikor Babu még egy pofont is kapott, arról, hogy milyen volt a kihallgatás az elhárítós tisztel a katonaságnál az előzőekben említett sátánista-feljelentés miatt, hogy hogy jutott be Csucsu a véletlenül bezárt Trabantba egy koncerten, a hátsó ülésen keresztül, hogy hányszor kellett hengerfejet cserélnünk a Barkaszunkban minden egyes koncertre jutás alkalmával, hogy milyen volt az unplugged felvételünk, hogy miért csak Hatvanig jutottunk el Ausztria helyett, hogy egy másik esetben Ausztriában miként akartak meglincselni minket egy eltört lábgép miatt, hogy hogy zajlott le a Csillag születik és a Rock kristály vetélkedő, hogy milyen filmből szedtük a nevünket, és még sorolhatnám, de soha nem érnénk a végére.

• Zárásul, ha valamit még fontosnak tartasz elmondani, itt a lehetőség!
• Köszönöm a lehetőséget! A csendesebb réteget szólítanám meg, hogy szeretnénk hallani az ő véleményüket is. Kommenteljenek, írják meg, ha tetszik a zenénk, hiszen minket ez éltet. A negatív kritika is tanít valóban, de mi most a pozitívumokat szeretnénk hallani végre. Azt szeretném kérni, hogy ha valaki megbántódott azon hogy egyszer rap-metált adtunk ki, az bocsásson meg nekünk, az is aki brutál thrash-t vár tőlünk és nem azt kapja, szóval mindenki bocsásson meg nekünk és hallják meg a lemezünkben azt, amit mi szerettünk volna kifejezni, és szeressék úgy, ahogy azt mi szeretjük. Mert a szívünkből adjuk át szerzeményeinket a közönség számára.