Billy Talent, Silverstein, Creeper (Budapest Park, 2022. június 8.)

Koncertekkel teli időszakom van. 2 év covid miatti kimaradás után úgy érzem, hogy mindent is pótolni szeretnék, amit ez az időszak elvett, minden nagyszerű zenekart látni szeretnék. Tudni kell, hogy nagyon hálás vagyok az életnek, amiért ott lehettem a budapesti TOOL koncerten. Azóta is a hatása alatt vagyok, és nem telik el nap, hogy ne emlékeznék rá vissza. Ezt követte életem 3. Iron Maiden koncertje június 7-én, ami zseniális volt, és századjára is újra elmennék megnézni őket. Billy Talent a Maident követő napon lépett fel a Budapest Parkban, és sokat agyaltunk rajta, hogy kipihenjük-e Dickinsonék fantasztikus fellépését, vagy induljunk újra útnak a fővárosba. Fáradtság ide vagy oda, igazából nem volt kérdés, hogy megyünk e vagy se. Természetesen mentünk. Tartani kell a rock n roll életformát.

Már nem emlékszem hány éves lehettem, amikor megismertem Billy Talent-et, de abban biztos vagyok, hogy a bátyám hangszórójából hallottam őket először kb 13-14 évesen. Mindig is szerettem a punk rock vonalat, azonban a rockzene más műfajaiban sokkal jobban elmélyültem. Különösen örültem, hogy a koncert a Budapest Parkban került megrendezésre, mivel számomra az egyik legszínvonalasabb szórakozóhely. Ahogy megérkeztünk, már sok ember összegyűlt. Az első előzenekar az angol Creeper volt, amiről lemaradtunk, mivel nagyon korai volt a kezdés. spotifyn hallgatva engem nem mozgatott meg, nem csípem annyira a pop punk stílust, szóval nem éltem meg veszteségként, hogy lemaradtunk.

Őket követte a kanadai Silverstein, akik zeneileg már jobban passzolnak hozzám. Ezt a koncertet még hátulról a pult mellől néztük, de odáig is nagyszerűen eljutott a zenekar pörgése. Ők is punk rock stílusban eveznek, de kifejezetten tetszettek a hörgős, keményebb részek a dalaikban. Úgy gondolom, hogy kiválóan megalapozták az est további részét.

A Billy Talent kezdésére viszonylag a színpadhoz közel sikerült elhelyezkednünk. Azt hittem, hogy kevésbé lesz heringparty az Iron Maiden-hez képest, azonban itt is egymás nyakában voltunk. Szerencsére már edzésben vagyok annyira, hogy ez ne rontson a koncertélményen. Pár perces késés után berobbantak a Devil in a Midnight Mass című számukkal Billy Talent-ék. A közönség azonnal ugrált, pogó elkezdődött. Én meg csak álltam és mosolyogtam, mert éreztem, hogy ez valami zseniális van készülőben. A folytatásban következett a This Suffering, Beg To Differ és az Afraid of Heigths. Áradt a zenekar energiája. Éreztem, hogy feltöltődöm általuk, és minden hétköznapi gondolatomat mintha a szél fújta volna el. Az énekes, Ben Kowalewicz kitűnő frontember. A zeneszámok között kiépített egy nagyon jó zenekar-közönség kapcsolatot, amikoris rákezdett arra, hogy „ I say Buda, you say Pest”. Imádta, ahogy az egész nézőtér üvölti, hogy PEST. A koncert a Try Honesty című számmal folytatódott, ami az én személyes kedvencem tőlük, és nagyon bíztam benne, hogy játszani fogják.

Ezután a következett a Pins and Needles, ami egy lassabb tempójú daluk. Legalább hagytak egy kis pihenőt a közönségnek, kellett még az energia későbbre. Ezután a Rusted from the Rain és a Surprise surprise mozgatta meg a tömeget. A Surrender és az End of Me szintén a lassab nóták közé sorolhatóak, azonban illettek a koncert felépítéséhez. Számomra ezután következett a katarzis. Kezdődött a Saint Veronika-val, majd a Forgiveness-re már teljesen végem lett, azt gondoltam ettől jobb már nem lehet. Azonban a Reckless Paradise és a Devil on my Shoulder nagyon magasra tette a lécet. Az énekes az utóbbinál zseniálisan bevonta a közönséget a refrén éneklésébe. Libabőr. A zenekar ezután levonult a színpadról, de biztos voltam benne, hogy visszajönnek, mivel a legnagyobb klasszikusok nélkül nem gondoltam, hogy távoznának. Természetesen lett is ráadás, a Viking Death March, Fallen Leaves és Red Flag hármasával. Habár azt kívántam, hogy ennek a koncertnek sose legyen vége.

Összességében, ami nekem a legjobban tetszett, hogy látszott a zenekaron mennyire szeretik, amit csinálnak, és mennyire szeretik a közönséget. Az már biztos, hogy ha legközelebb jönnek Magyarországra, akkor én is ott leszek, hogy legalább egy estére átvegyem azt az energiát, amit a zenekar nyújtani tud. A közönség tulajdonképpen jó volt, igaz, hogy nem a legnagyobb metálarcokkal voltunk körbevéve, látszott hogy egy sokkal szélesebb réteg szereti Billy Talent-et, amivel igazából nincsen baj. Amit inkább problémának mondanék az a folyamatos videózás, vagy amikor 10 szelfit csinálnak magukról a koncert közben. Nekik innen is azt tudom üzenni, hogy kicsit rakják le a telefont és élvezzék, hogy ott lehetnek.

A koncert vége után mikor az autóhoz sétáltunk, jót nevettünk rajta, hogy kár lett volna otthon maradni olvasni. Azóta sem telik el nap anélkül, hogy ne hallgatnék Billy Talent-et. Ajánlom mindenkinek, ha lehetősége adódik, akkor semmiképp se hagyja ki az alkalmat.

Vendégszerzőnk, MayaBee beszámolója

Fotók: Budapest Park

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.