Az mindenféle lelkiséget mellőző kaptár-házakba zárt emberiség fiaként, aki ügyes fogaskerék módjára ismétli életfogytig tartó monoton feladatát ebben a józan észt és erkölcsöt már rég elfeledett széthullóban lévő világban, kapaszkodót kerestem a mostani fojtogató időszakban. Természetesen ismét a zenék irányában keresgéltem (leginkább) és meg is találtam, amit kutattam. Persze nem a kor üres divatjának látszólagos bőséget, álörömöt és művi boldogságot sugárzó műanyag kereskedelmi termékeire gondolok. Hanem igazi fenegyerekek muzsikájára, akik igazi gondolatokat közvetítenek és értéket adnak. Egyfajta minőségi talpalávalót korunk végnapjaihoz. Így került a kezembe a norvég székhelyű Bizarrekult második nagylemeze, a Den Tapte Krigen (Elveszett háború).
A Bizarrekult az egyszemélyes black metal formációk táborának új generációjához tartozik. Zenéje is inkább a fekete fém új áramlatának képviselője, amit aposztrofálhatunk post-black-ként is, de használhatjuk rá a mostanság népszerű progresszív jelzőt is. Minden esetre a név mögött Roman V. zeneszerző áll, aki a Bizarrekult 2006-os megalakítása előtt költőként tevékenykedett. A multi-hangszeres zenész gyermekkora óta kiutat talált az írásban és zenei projektjére egyfajta auditív kifejezőeszközként tekint. Ez egy verbális megnyilvánulás az éntudat keresésére, filozófiai válaszkeresésre, illetve azokra a kérdésekre melyek éjjel-nappal nyugtalanítják az elmét. Annak ellenére, hogy a projekt 16 évvel ezelőtt kezdődött első zenei formában való megtestesülésére 2021-ben került sor a Vi Overlevde (Túléltük) névre keresztelt debütáló lemezzel. Roman V. Szibériából átköltözött új otthonában, Norvégiába. Pár kezdeti felvétel után a projekt parkolópályára került, majd egy évtizeddel később az új szikrát adó környezet hatására lángra lobbantotta ezt a szólómunkát. A Vi Overlevde roppant kedvező fogadtatásban részesült. A korunk „Nagy lezárások” időszakában sok rajongóhoz találtak utat Roman dalszövegei. A korong számait úgy írja le a zenész, mint „a személyes válságon keresztüli túlélés bizonyítéka”, megjegyzi, hogy: „tele van a gyermekkorról, a családi és a társadalmi kapcsolatokról szóló elmélkedésekkel”. Mind ezek mellett Roman gondoskodott arról, hogy a zene és a szöveg tökéletes összhangban működőn. A Bizarrekult készen áll arra, hogy egy új fejezetet nyisson a Season Of Mist kiadóval kötött szövetsége nyomán. Az idén január végén megjelent Den Tapte Krigen lemez tematikájában ott veszi fel a szálat, ahol a Vi Overlevde abbahagyta. A lemez fő üzenete az életünkben zajló állandó háború. Háború önmagunkkal, hozzánk közelállókkal és magával a társadalommal. Roman elmondása szerint:
“Ez egy olyan háború, amiben mindent elveszíthetünk, beleértve személyiségünket, hitünket, becsületünket és méltóságunkat. Azonban a Vi Overlevde-hez hasonlóan, amely meglehetősen pozitívan végződik, a Den Tapte Krigen a remény és az újrakapcsolódás üzenetét tartalmazza. Annak szükségességét, hogy békét kössünk önmagaddal, elfogadjuk azt, amik vagyunk, az identitásunkat, és megosszuk a megbocsátást és szeretetet. Ez az egyetlen kiút az ördögi körből.“
A borítón látható egymással küzdő szarvasbogarakban talán pont a lemez üzenete köszön vissza. Viszont ebből a küzdelemből csak egyik fél kerülhet ki nyertesen, mivel az alul maradott a hátára esik, akkor az egyenlő annak végzetével. A borítót ismét Ivan Gladkikh készítette és külsőségekben követi elődjének letisztult képi világát. Tetszik, ha egy zenekar egy összetartó, zenéjére jellemző képi világot közvetít. Ez feltételez számomra egy átgondolt művészi koncepciót, ami megerősíti bennem a zenész (vagy zenészek) tudatosságát. Ez a letisztult formavilág visszaköszön a zenében és a hangzásban is. A post és progresszív jelzők karakteresen otthagyták kézegyüket a szerzeményeken. Ezen zenei megoldások fényében valóban egyfajta zenei evolúción keresztül csodálhatjuk meg az új korong anyagát. Másfelől az ördög ügyvédjeként meg kell, hogy jegyezzem bizonyos részeknél úgy éreztem emiatt az eszközök miatt egy kicsit szétcsúszott a dalok szerkezete és nemigazán tudott kibontakozni a nóta. Vagy netán sokkal jobban meglehetett volna ragadni egy-egy ütősebb riffet, mint ahogy az valójában sikerült megvalósítani. Nekem az az érzésem volt, hogy ezeknél a részeknél egy kicsit megbillen a zene áramlata. Gondolok itt a második tételre, vagy az album záró Himmelen er utilgjengelig-re. Másfelől a progresszív és post black fogások kiválóan tudta együttműködtetni, a hagyományosabb értelemben vett black metallal, ahogy a Den tapte krigen című szerzeményben. A melodikus hangvétel is erősen képviselteti magát, ezt jelesül tükrözi a kapcsolatban megsebzett, de ezen felülemelkedő emberi lélek támáját feldolgozó Du lovet meg (You promised me) című nyitó tétel, vagy önmagunk és ezáltal a jövőnk elfogadásával foglalkozó Hvis jeg bare kunne című nóta. A dalok jellemzően a nyugodt középtempóig pörögnek fel, viszont lassabb, nyúlósabb részekben is bővelkedik a kiadvány. Éppúgy, mint a drámaibb hatást kölcsönző doomosabb részekben. Az egyik ilyen kiváló tétel a Kjære barn. Tehát a súlyosság és az éteribb pillanatok egyaránt jellemzőek az Vi Overlevde-re.
A korong hangzása hamisíthatatlan post-black hangzás. Így van benne egyfajta maszatos érzet, de ez nem a felvétel minőségéből adódik. Aminek a során az összes hangszert Roman kezelt, de vendégmuzsikusok közreműködésével vált a produkció igazán teljessé. Számomra nagyon pozitívan hatott, hogy női energia is képviseli magát a lemezen Dina V vendégszereplésével. Egyfajta lágyabb tónust kölcsönözve a daloknak. A hölgy hangja jól kiegészítette Roman érces hangját, aki orosz és norvég nyelven egyaránt megszólaltatja a verseit. Szépen működött együtt a női énekkel a zene. Nem mesterkélt, nem hivalkodó. Pont kellő mértékben szippantotta megába ez a kemény muzsika a pótolhatatlan feminin erőt. Ezen felül a muzsikust a felvételek során Ignat P segítette ki gitáron, az ütős szekcióért pedig Alexander P vendégzenész felelt.
Az előző koronghoz képest kifinomultabb, progresszívabb eszközökkel operál, de mégis mutat egy folytonosságot Roman munkásságában. A Vi Overlevde lemezen nagyobb hangsúlyban képviseltette magát a klasszikus értelemben vett karcosabb black metal. Ellenben a mostani korongon a post/progresszív – vonal mutatja meg magát erősebben. Itt nem is találkozunk annyira zord futamokkal, kemény témákkal, mint az elő lemezen. Az új album másfajta koncepciót követ, de a post- progresszív black metal irányvonalon egy jól teljesített kiadvány. Ez összességében remekül is működik a dalszövegekkel együtt. Az album címe kapcsán arra gondoltam, hogy egy igazi világvégeváró csemege fog fogadni, de valójában egy pozitív lecsengésű műnek lehettem a fültanúja. Ami lássuk be sokkal üdvösebb kimenetele a műnek.
A korong az Elveszett háború (Den Tapte Krigen) címet viseli. Ellenben ez azzal az üzenettel bír: ha az ember feladja „emberi” (inkább tudatos élőlény, mert amit ma az emberiség folytat, azt semmilyen élő létforma nem követ) mivoltát akkor éppen ugyanolyan vesztes lesz, mint akit számára idő módon elpusztított. De ez a dicsőség csak addig tart, amíg ráeszmél arra, hogy végül teljesen egyedül maradt – hiszen már nem maradt senki, akit megölhet, ellenségeként kezelhet – a tettei következményeiből adódó saját lelki nyomorúságával. Azt hiszem ma eljutottunk oda, hogy ez lenne az elsődleges szempont, mait érdemben kéne az emberiségnek felfognia és követnie. Aki nyitottabb a műfaj újfajta megközelítései iránt, annak a Bizarrekult új kiadványa mindenképpen egy listás tételnek kell lennie.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
