Black-Out

Esőnap (1996)

Szokták volt mondani, hogy két-három évnek kell eltelnie, mire a nemzetközi trendek lecsapódnak a magyar rockzenében. Manapság persze már nem ilyen hosszú az a bizonyos átfutási idő, de a ’90-es évekre vetítve mindenképp van alapja a fenti kijelentésnek, hiszen évek teltek el, mire az adott kor meghatározó irányzatai, mint pl.: a kaliforniai punk, a nu metal, vagy a grunge gyökeret vertek a magyar rock-metal zenei életben. Az már más kérdés, hogy egyik irányzat sem forgatta fel a hazai könnyűzenét. Mire a grunge begyűrűzött a Kárpát-medencébe, Kurt Cobain már elhagyta az árnyékvilágot, Layne Stayley csendben “haldoklott“, a Pearl Jam tudatosan szembefordult a mainstreammel, a Soundgarden pedig hellyel-közzel az utolsókat rúgta. Itthon volt a The Bedlam, The Rain, Sonic Smell, Polly is Dead, illetve Black-Out. Ezek a nevek jutnak először eszembe, ha a ’90-es évek hazai grunge gyökerű, illetve hatású zenekaraira gondolok. Közülük egyetlen csapatnak sikerült több nagylemezig eljutnia, melyek egyike számomra “A” magyar grunge korong, ez pedig a Black-Out Esőnap albuma, melyet a csapat éppen negyedszázada rögzített. Az 1996 januárjában felvett lemez Kowalskyék harmadik albuma volt, de lényegében a második, ami rendes terjesztést kapott.

Black-Out 1996

A Békéscsabáról indult Csányi testvérek, a gitáros, Szabolcs és a dobos, Zoli a ’90-es évek legelején tették át székhelyüket a fővárosba, hogy zenészként szerencsét próbáljanak. A Black-Out végül 1992-ben állt össze az előzőleg több zenekar soraiban (pl. Triton, Mister X.) is megfordult  basszusgitáros, Andrics László és a Cathouse nevű demós csapat énekese, Balázs Gyula (Kowalsky) csatlakozását követően. Még abban az évben elkészült egy demó, illetve megkezdődött a koncertezés is. A következő években pedig a magyar korszellemnek megfelelően kazettán, szerzői kiadványként két felvételük is megjelent. Az 1993-as Black-Out kazetta lényegében a csapat első albuma volt, az 1994-es Live című kiadvány pedig egy félhivatalos koncertanyag. Sajnálatos, hogy az eltelt évtizedek alatt egyikük sem kapott CD kiadást. Az 1993-as kazetta hanganyaga szerencsére felkerült a Fekete-kék lemez Edge Records általi 2006-os újrakiadására, de terjedelmi okokból sajnos csak mp3 formátumban. A Live kiadvány azonban feledésbe merült, a későbbiek tükrében viszont fontos megjegyezni, hogy szerepelt rajta egy Pearl Jam (Alive) és egy Stone Temple Pilots (Plush) szerzemény feldolgozása is. A soron következő Fekete-kék lemezzel bekövetkezett a Black-Out áttörése, így az első nagykiadós lemezt már egy komolyabb tábor várta.

Annak, aki a ’90-es évek közepén ismerkedett a magyar rockzenével, feltehetően ez volt az egyik olyan lemez, amin szocializálódni kezdett. A korszak egyik legnagyobb kiadójánál, a Sony Music érdekeltségéhez tartozó Epic-nél kazettán és CD-n is megjelentetett Esőnap az ezredforduló előtti utolsó dekád közepének egyik legfontosabb hazai rocklemeze volt. A négyes tehát huszonöt éve, ezekben a napokban vonult be a Tom-Tom Stúdióba, ahol Jamie Winchester közreműködésével (és vendégszereplésével) rögzítették a majdani harmadik nagylemez anyagát. Az intro szerepét betöltő Vihar után érkező, videoklippel is megtámogatott sodró, magába rántó Spirál a zenekar egyik legnagyobb slágere volt. Az Andrics Laci ötletes játékára épülő, lüktető Rabolj ki számomra leginkább a többszólamú vokáljai, illetve a blues-os gitárszólója miatt maradt emlékezetes. A hazai rockzenében akkoriban nem voltak jellemzőek az olyan szinten kidolgozott vokálok, melyek a Csányi fivérek jóvoltából lemezre kerültek. A nagyobb lélegzetű, borultabb Kert talán kicsit nehezebben adja magát, de a vokálok révén, ezt sem olyan nehéz befogadni. Miután sikeresen leültették a hangulatot, jól esik a felpörgetett, vidámabb hangvételű Maradni. A lemez első felét – vagyis ahogy akkoriban mondtuk, a kazetta A oldalát – záró címadó nóta gitárjairól mindig a The Cult jut eszembe, a refrén pedig örökre velem lesz. A “Napoldal” nyitó dalának szövegével, ahogy magával a címével (Óz és a csodák temploma) sem tudtam sokat kezdeni.

Feltehetően módosult tudatállapotban készült ez a punk rockos, lendületes tétel, az alattomosan fülbemászó dallamaival mégis könnyen közel férkőzik a hallgatóhoz, nem beszélve arról, hogy a kedvenc gitárszólóm is itt kapott helyet. A legnagyobb hangulati ívet a következő Rituálé írja le, egyfelől érződik rajta a néhány évvel korábbi MTV Unplugged előadások (Nirvana, Pearl Jam, Alice In Chains) hangulata, másrészt van benne valami törzsi jellegű örvénylés is. A Zoli szólójával kezdődő Lepketánc jó eséllyel pályázhatna az Esőnap legborultabb dala címre. A Tükör és a Kígyó két egyszerűbb felépítésű rock nóta, a záró Ma… pedig az album akusztikus slágere. A nehezen megfogható szövegek mellett a borítót és a bookletet díszítő absztrakt rajzok is az énekes munkái. Az Esőnap a maga idejében tehát kazettán és CD-n is megjelent, majd 2017-ben (a következő három Black-Out sorlemezhez hasonlóan) az Edge Records-nál kapott egy digipack formátumú, az eredeti bookleten alapuló újrakiadást, melyre bónuszként felkerült a szűk körben ismert Esőnap demó három dala is. A következő Ezüstkötet már Andrics Laci nélkül készült, de semmivel sem lett gyengébb az elődjénél. 1999-től három évente készültek újabb lemezek, melyek megítélése a rajongótáboron belül is eltérő, de gyengének egyiket sem lehet nevezni. Az utolsó Kowalskyval készített album a 2005-ös Radióaktív volt.

A Black-Out időről időre felbukkan. Az utolsó dokumentált életjelük a 2019-ben megjelent XXV MMXVII című jubiláló koncertlemez/DVD volt. Kowalsky a saját zenekarával a hazai mainstream része, Csányi Szabi a Storm the Studio soraitól jobb helyre nem is kerülhetett volna, közreműködésével készül a csapat második lemeze. Zoliról legutóbb a Piknik Park nevű Linkin Park tribute banda énekeseként hallottam, Andrics Laci pedig szintén zene közelben maradt, (utoljára a Mood posztumusz DVD-jének stáblistáján láttam a nevét). A négyes tagjai tudtommal sosem estek egymás torkának, így az ajtó továbbra is nyitva áll egy esetleges folytatáshoz. (Nagy tétben mégsem fogadnék arra, hogy valaha lesz még Black-Out az Esőnapot elkészítő gárdával.) Bárhogy alakul a zenekar jövője, az Esőnap a ’90-es évek közepének emblematikus magyar rock lemeze.

 (Andris)

április 03.,
május 04.,
május 05.,