Blightmass

Severed From Your Soul (2019)

Az évek alatt már szereztem annyi rutint, hogy az ismeretlen anyagok érkezésekor rápillantok a kiadó nevére és már tudom, hogy mennyi kockázatot vállalok egy-egy albummal kapcsolatban. Ha oldboy-jal épp nem a senkinek sem kellő, pincében rekedt CD-ket nyüstöljük, akkor azért pofás kis promós kiadványokat lehet beszerezni és ha a Great Dane kiadó logójával találkozom, általában tudom, hogy nagyon nem nyúlhatok mellé. Valahogy ráéreztek a középszerű és a jó anyagok közti mezőnyre és többnyire utóbbi felé tendálva gyűjtik össze az underground mocskát, leginkább a death metalra koncentrálva. Támogatják a kisebb berkekben kultikusnak tekinthető, sokszor már eltűnt csapatok anyagainak újra kiadását, néha több formátumban is, valamint a tehetség leheletnyi szikráját mutató zenekaroknak is megadja a lehetőséget, hogy a nagyvilág elé tárja dühödt muzsikáját. Ezek legtöbbször nem rosszak, de azért az első ligától, a megkérdőjelezhetetlen minőségtől is tisztes távolságban állnak. Egy Great Dane lemez tehát cikk írásnál vagy betalál, vagy elhinthet vele az ember néhány közhelyet, mint például: elsőre nem rossz, tisztességes próbálkozás, gyakorlat teszi a mestert…

Rendszerint az ilyen lemezekről a legnehezebb tartalmas cikket összeszedni, de azt hiszem ezt is írtam már…

Azért nézzünk a Blightmass körme hegyére tisztelettel, hiszen elvileg egy debütálásról van szó a Severed From Your Soul esetében. Persze nem új zenekarról, de legfőképp nem új dalokról kell beszélnünk, mivel a zenekar már 2004 óta létezik, viszont Purgatory Unleashedként kell keresnünk 2019-ig. A névváltás nem jelentett tagcserét náluk, a csapat székhelye és nagyobb része francia, míg az énekese amerikai, így nemzetközi összefogás eredményeként zenélnek. A tagok olyan biztató nevű csaptokban tették eddig próbára magukat, mint az Angel’s Sperm, Diabolic, Crimson Massacre, úgyhogy sejthető, milyen aprítás várhat ránk.

A kiadvány tehát a már régóta formálódó daloknak egyfajta összegzése, néhány érdekességgel megfűszerezve a biztos siker kedvéért. Alapvetően régi sulis death metalt kapunk, hol dögösebb és húzósabb, hol unalmasabb kivitelben, monoton, de egyébként meggyőző hörgéssel karöltve. A hangzás alapján egyértelműen a régi iskola volt a célirány, azonban valami nagyon félrecsúszott, mivel az album hangjai elég álmosító módon szólalnak meg. Ugyan a gitároknak van súlya, az összkép sokszor massza jellegű és minden jó pillanatra jut néhány bizonytalannak tűnő elképzelés is. Olyan témákkal foglalatoskodnak, mint a halál, gonoszság, agresszió, melyek ugye a death metalban nagyon előre mutatónak hatnak…

Említettem a meglepetést?

Ez a legjobb és egyben legérdekesebb pillanat, amire egészen a 10. tételig kell várnunk. A They Will Listen To Dead ugyanis a megkopott formákon túlmutatva egy hangulatos kezdés után elkezd kegyetlen tempót, valódi halálfémet pumpálni a gitártémáinak köszönhetőn. Mikor utánanéztem, hogy ennek mi lehet az oka, akkor nagyon szomorú dologgal találtam magam szembe, mivel a dal egy olyan vendég munkásságát dicséri, akire sajnos már nem számíthatunk. Ralph Santolláról van szó, aki megbízhatóan pengetett egykor olyan csapatokban, mint a Deicide és az Obituary. Ralph 2018-ban hunyt el, de még erről az anyagról is visszaintegetett egyszer.

Érdekes módon a vendégeskedés a Blightmass tagjaira is jó hatással lehetett, mert To Have Bled The Price címmel még egy igazán erős dallal sikerült odapörkölniük a lemez végére. Ezek után egy teljesen felesleges Outro vár ránk, valamint egy Carcass feldolgozás, aminek sok értelme nincs, de legalább Olivier Gabrielt sikerült felkérniük egy vendégeskedésre (Benighted).

Tudom, hogy vannak zenekarok, akik 20-30 évig ülnek egy anyagon, hogy aztán visszatérve a stúdióba rögzítsenek egy leporolt remekművet, de a Blightmass nem tartozik ezek közé. Sok év, sok munka áll a dalok mögött, amelyek nem igazán köszönnek vissza minden tétel minőségében. Ráadásul a lemez második fele nélkül egy közepesnél többre nem is futotta volna nekik. Ha szereted a death metalt és tökmindegy, mi szól, csak az általad ismert régi sulis bandák listáját szeretnéd növelni, akkor nyugodtan támaszkodhatsz rájuk, mert ahogy írtam, rossznak nem mondhatók, de igencsak csekély annak az esélye, hogy hallunk még róluk…

április 17.,
április 24.,
április 27.,
április 30.,
május 04.,