Blood Stronghold
Spectres of Bloodshed (2020)

Mikor azt hallom, hogy black metal és Lengyelország, nekem sohasem a mára mainstreamvizekre evezett Behemoth zenekar jut eszembe. A ’90-es évek elején, a norvég black metal köztudatba való berobbanásakor Lengyelországban is elkezdődött valami az undergroundban. Olyan bandák alakultak, akik szélsőséges, radikális nézeteiket keverték a pogány hitvilággal, illetve a sátánista, okkult meggyőződéssel. Zavaros eszméik szerencsére nem mentek a zene rovására, és olyan hírhedt zenekarok alakultak, mint például a Graveland, Infernum, Veles, Werewolf és az egy demót megért,totálisan kultusz státuszba került Fullmoon.  Az, hogy mennyire lehetett azonosulni az általuk képviselt világnézettel, azt mindenki döntse el magában, de tény hogy ezek a bandák nagyon nagy lendületet adtak az akkori keleti black metal szintérnek! Ausztrál/lengyel össszeesküvésből alakult meg 2014 ben, a szintén a régi Graveland zenei hagyományait ápoló Blood Stronghold.


Ez a lemez, amit szeretnék bemutatni, immáron a harmadik stúdiólemeze a bandának. A zene mögött álló két harcos már rengeteg zenekarban tevékenykedett, illetve folyamatosan alkotnak. Nightwolf énekes bandáinak egy részét még ismerem is.(A Runespell projektje például hasonló katarzisszerű állapotot idézett elő nálam, amit erősen és bátran ajánlok minden pogány szívű fekete metálosnak!)

A kezdő Edict of Conflict tételük harci dobokkal, és elszállós, atmoszférikus riffeléssel indítja a lemezt, ami egyből remek bevezetés kínál. Az albumon több esetben is, nem csak az általam említett lengyel zenekarok, hanem az Orosz nemzetiségű Blazebirth Hall zenei kör hatását is érezni. Főleg ennél az intronál, egyből a Forest, vagy a Branikald instrumentális dalainak hangulata ugrott be. Az ezt követő Unbowed Wolves viszont már a harcos Black metal menetelős, elsöprő erejű, legendákat és ősi isteneket éltető dalszövegivel jön, melyben Nightwolf károgása inkább mélytónusú, és elég egysíkúnak tűnik, de ehhez a zenéhez tökéletesen ellátja a szerepét. Nagyon tetszik, hogy a gyorsabb részeknél sem tűnik el az a hangulat és atmoszféra, amit ki akartak magukból írni a zenészek, emelkedett pillanatokból nincs hiány a dalban. Egy középtempós, menetelős, szinte szavalva károgós nótával folytatódik az album. A From the depths of Veles Sea hallgatása közben érdemes arra is figyelni, hogy milyen hangulatos színezéseket kaptak, az egyébként nem túlságosan bonyolult riffeik, ami által nagyon is emlékezetessé váltak a dallamaik. A szintén középtempós (vérért menetelünk) Blooddawn nótájuk lengyel nyelvű kiállással a dal közepén, tökéletes! Ugyanúgy, mint a maradék három dal. Ezek közül hangulatilag leginkább a Crowned Virtued-et tudnám leginkább kiemelni, de a záró tételül szolgáló, akusztikus hangnemmel nyitó Slunder is zseniális nóta. Méltó befejezése egy kegyetlen hangulatos lemeznek.

A belső és külső borító design nagyon tetszetős. A farkasos rajz, illetve a képek, a dalszövegek melletti fegyverek nekem a Graveland Carpathian wolves hangulatát idézik. Imádom ezeket a heroikus dalszövegeket olvasni, nagyon jók lettek. Érezni, ahogyan a pogány szellem és mágia átjárja a soraikat. A dobnak a hangzása nekem kicsit “kopogósra”sikerült… azt nem tudom, hogy ezt a hangzást direkt akarták e, vagy csak így sikeredett. De szerintem, ezen lehetett volna még mint dolgozni. Összességben viszont ez egy mestermű, amit mindenkinek merek ajánlani, aki erre a fajta heroikus, pogány fekete fémre fogékony.

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.