Blurr Thrower

Les Voûtes (2021)

A Blurr Thrower egy újabb olyan alkotó (közösség), amely sikerrel burkolózik a névtelenség leple mögé, ezzel kifogva a szelet a kritikaíró vitorlájából. De lássuk, mit tudunk kideríteni erről a rendhagyó borítóba csomagolt felvételről! A párizsi székhelyű anonymus 2014-től evez a depresszív black metal poshadt, fekete tengerében. Útjának első állomása egy 2018-as digitális formátumú Les Avatars du Vide demó felvétel volt, melyen két bő negyedórás tétel terült el. A Les Chants de Nihil idei lemeze révén már emlegetett Les Acteurs de l’Ombre Productions látott is fantáziát a két francia nyelvű szerzeményben, így 2019-ben CD-n is megjelentette azokat. A szövetség alkotó és mecénása között tartósnak bizonyult, ugyanis február elején kiszabadult a palackból az első nagylemez is. A borítókép először elbizonytalanított, majd jobban megfigyelve a kompozíciót, rá kellett jönnöm, hogy a kókadó művirágok nem is olyan idegenek ettől a melankóliával és halálvággyal átitatott műfajtól.

Ha depresszív black metal és Franciaország, nálam a Nocturnal Depression a kiindulópont. Lord Lokhraed és Herr Suizid duója ugyanis ebben a nagyon limitált keretek között mozgatható műfajban olyan lemezeket készített, melyek hegycsúcsként magasodnak a követők hada előtt. A bemutatkozó Blurr Thrower nagylemez negyven perc sincs, monotonitásából adódóan azonban azt kell mondjam, hogy ideális a lemezhossz, melyen egy rövidebb tétel mellett három monolit terül el. A hangzás nyers, tisztátalan, kásás és kaotikus. 

A Blurr Thrower négy dala egyébként hozza a kötelezőt, a monoton dalszerkezetek a gyors csörömpölések révén nem egyszer kakofóniába fulladnak. A szélsebes tekeréseket eseti jelleggel váratlan hangulattémák szakítják félbe, majd folytatódik az apokaliptikus vágta. A megkínzott ének egy megbomlott elme teremtőjéhez címzett utolsó sirámait idézi. Egyértelműben fogalmazva; a Blurr Thrower-től a korai Burzum anyagokon megismert varjúéneket kapjuk. Ezekből a kirakós darabokból a kép kontúrjai is kirajzolódnak előttünk, azonban a legfontosabb darabka, maga a hangulat számomra hiányzik belőle. A műfajt tehát el lehet sajátítani, megélni azt azonban csak a már emlegetett keveseknek sikerül. Félreértés ne essék, ezekkel a gondolatokkal nem azt akarom sugallni, hogy a lemez egy fércmunka, csak annyit, hogy egyfelől létezik a Burzum, a Nocturnal Depression és néhány további zenekar, illetve vannak a többiek, így a Blurr Thrower is.

A két szint persze mindkét irányban átjárható, így a jövőben az útja elején járó Blurr Thrower is képes lehet még meglepetéseket okozni. Bemutatkozó lemezként megállja a helyét az impozáns csomagolást kapott Les Voûtes, pontszámomban a jóindulat is benne foglaltatik.

(Andris)

május 05.,
május 20.,