Bob Malmström

Länge leve Bob Malmström [EP] (2019)

A Bob Malmström egy finn csapat. Ők a borgarcore “műfaj” alapítói és koronázott királyai. Olvasható e szerény önjellemzés a facebook oldalukon. Továbbá azt is leírják, hogy azért alakultak, hogy ellenpontját képviseljék a szokásos, rendszerellenes punk mentalitásnak. Ők inkább az élet pozitív oldalára fókuszálnak, a hedonista életmód mellett teszik le a garast. A pénz, a szép lányok, gyors kocsik pártján állnak. Kb. mint a hip-hoposok… 😀

Persze ez a szöveg lehet, hogy csak egy fricska és pont az ellenkezője igaz rájuk… De mivel anyanyelvükön adják elő szerzeményeiket, így nem tudom ezt megítélni. A Länge leve Bob Malmström című EP-jükön hallható muzsikát már inkább. Érdekesség, hogy ez a hat számos kiadvány kazettán jelent meg, de természetesen digitálisan is elérhető, például a zenekar bandcamp oldalán. Egy biztos, nem túl sok szalagra volt szükség az EP felvétele során. Ugyanis olyan 12 perc körül van a játékidő.

Egyfajta keretes szerkezetbe foglalták az albumot, lévén a nyitó és a záró nóta eléggé eltér a banda igazi stílusától. Az első tétel ugyanis egy a capella előadott kórusmű. Pontosabban egy férfikar hallható benne. Még pontosabban, a Runebergskören BSB. Ez azért egy punk, HC lemezen nem túl szokványos, ugye?! De ha hiszitek, ha nem, nekem jobban tetszik, mint az utána következő négy, tipikusnak mondható dal. Egyébként azok sem rosszak, ha figyelmen kívül tudjuk hagyni a vokalista ténykedését. Ami azért nem könnyű!

Bár ilyen rövid távon még be tudom fogadni ezt az “énekstílust” és szerencsére akadnak tetszetős csordavokálok, bekiabálások. A zene természetesen nincs túlbonyolítva, mégis hallani, hogy a muzsikusok képzettebbek, mint az átlagos HCpunk csapatok bárdistái. És ez nem csak a díszítéseikből, szólóikból szűrhető le. A finn nyelv használata pedig szintén kiemeli őket a sablonzenekarok táborából. Gondolom senkit sem lepek meg azzal, hogy az átlagosan két perces szösszeneteik jó tempósak. A záró nóta viszont akusztikus hangszereken van előadva, kicsit népies, de leginkább mulatós. Megjegyzem mulatós és mulatós között is van minőségi különbség! Hasonlítsuk csak össze a Skál!-t egy tetszőlegesen kiválasztott magyar mulatóssal!

Szóval itt van ez a kicsit csodabogár finn brigád, akik annyira mégsem csodálatosak, hogy igazán tudjak értük lelkesedni. Mindenesetre az egyediségre való törekvésüket díjazom!

október 27.,