Borders Of Byzantium – Egy fotóalbuma a lelki állapotunkra

A fővárosi modern metalos Borders Of Byzantium bemutatkozó albuma ugyan már egy éve jelent meg, de a hatalmas lemezáradatban csak késve jutott el hozzám. Úgy gondolom, hogy ennek ellenére most sem késő bemutatnunk a fiatal csapatot, ezért gyorsan meg is kerestem a srácokat.

Sziasztok! Üdvözöllek titeket a Fémforgács hasábjain! Ahogy az előbb említettem, jelentős késéssel figyeltem fel rátok. Mik a tapasztalataitok, a folyamatos lemezmegjelenések közepette mennyire nehéz egy bemutatkozó lemez hírét eljuttatni a stílusra fogékony hallgatókhoz? Manapság is kaptok még megkereséseket a tavalyi Odyssey album kapcsán?

Bence: Rengeteg eszköz van felkínálva a zenekarok számára manapság, amivel el lehet érni a kívánt közönséget. Mi azt tapasztaltuk, hogy az instagram jelenleg a legmenőbb dolog egy zenekar számára. Ha ügyesen van kezelve a platform, kisebb-nagyobb sikereket el lehet érni. Rövid kis videókkal és hanganyagokkal lehet csábítgatni az embereket, de ez nem mindig sikeres. Nagyon figyelni kell az apró részletekre és rengeteg időt igényel egy jól megtervezett poszt. Továbbá az a tapasztalatunk, hogy egy egész lemezzel ritkán fog foglalkozni a nagyközönség. Inkább falatozgatnak az emberek egyes dalokból. Mindenkinek meglesz a kedvence, azt fogja sokszor meghallgatni. Sőt lehet, hogy a végén az egész lemezt nem is fogják meghallgatni. Azt gondolom, hogy egy egész lemez inkább egy die-hard közönségnek szól, ami egy kisebb profilú zenekarnál nem jelent sok embert.

Lóránt: Én azt látom, hogy nagyon nehéz az emberek figyelmét bármivel is felkelteni. A zenekarok közül mindenki sok mindennel próbálkozik, de csak nagyon kevesen jönnek rá az igazi válaszra (beleértve minket is).

Hogyan, mikor alakult a zenekar, illetve voltak-e előzményei a Borders of Byzantium-nak, vagy minden tagnak ez az első csapata?

Bence: Mindenki megpróbálkozott már különböző projektekkel. Dobó Lóránt gitárosunk több zenekart megjárt, többek között olyan punk zenekarban is zenélt, mint a Tolerancia. Jani basszerosunk is zenélt és közreműködött zenekarokban, mint például a Gone With the Wind. Jómagam kisebb-nagyobb próbálkozásokkal más tehetséges zenészekkel alkotgattam ezt-azt. Úgy gondolom, hogy eddig mindenkinek a legnagyobb projektje a Borders of Byzantium.

Mire utaltok a zenekar nevével, illetve az első lemez címével?

Bence: A zenénk sokszínűségét szeretné szimbolizálni a név.

A zenéteket talán legegyszerűbb modern metalként leírni, ami viszont egy meglehetősen tág gyűjtőfogalomként  nem túl sokat mond rólatok. Ti hogyan jellemeznétek a Borders of Byzantium stílusát?

Bence: Sokrétű, komplex. Egyszer a magasságokba emel, máskor összetör. Kétségbeesett és reményteli egyszerre. Alapvetően olyan érzéseket közvetít, amelyek bennünk éltek, akkor, amikor a dalokat szereztük Oláh Marcell énekesünkkel. Egy fotóalbuma a lelki állapotunknak, mondhatni.

Mely zenekarok, előadók voltak rátok leginkább hatással?

Bence: Rám a While She Sleeps, Don Broco, Counterparts, Bring Me the Horizon, Tesseract zenekarok voltak akkoriban a legnagyobb hatással, de inspiráltak olyan zenekarok is, mint a Paramore, vagy az AWS. Nyilván mostanra már teljesen más dalokat írnék én, hisz azóta teljesen más irány kezdett el érdekelni, más dolgok inspirálnak, de minden tagot más befolyásolt akkoriban. Tóth Jani például a slaming death metalnak és deathcorenak a nagy kedvelője, emiatt keményebb dalötletek is születnek általa, például a kedvenc dalom (Illusions) a lemezről javarészt az ő keze munkája.

Mivel már több, mint egy év telt el a lemez rögzítése óta, így az album készítésének körülményeiről nem faggatnálak titeket, arra azonban térjünk ki, hogy ki a fő dalszerző nálatok, illetve hogyan áll össze egy-egy friss B.O.B. szerzemény?

Bence: Oláh Marcell a zenekar alapító tagja. Ő jelölte ki az irányt a dalokkal kapcsolatban. A bemutatkozó kislemez javarészt az ő munkáját tükrözi. Az Odyssey lemez viszont egy hatalmas váltás volt a csapat számára, hiszen csatlakoztam a zenekarhoz. Az Odyssey lemez úgy alakult, hogy Marcell és én majdnem kész instrumentális dalokat írtunk, amiket aztán mindenki áthallgatott és kikukázott vagy megtartott. Innentől fogva aztán komoly csapatmunka eredménye lett az egész lemez. Kristóf, a dobosunk nagyon jó énekötletekkel állt elő. Kevin, a gitárosunk pedig felpörgette a gitárriffeket. Lóci, a ritmusgitárosunk a dalok struktúráját tökéletesítette. Marcell minden dalhoz készített demókat. Jani, akit akkor vettünk be a zenekarba, egy egész dallal szállt be a munkába, ahogy az előbb említettem.

Az Odyssey CD-vel kapcsolatban milyen visszajelzések érkeztek hozzátok a szakma részéről?

Bence: Hideget és meleget is kaptunk, viszont többségében elismerő megjegyzések érkeztek hozzánk.

Lóránt: A szakmai kritikák még a reményeimet is messzemenőleg túlszárnyalták. Aztán nekünk is szembesülni kellett azzal, hogy a lemezeladás manapság nem egyszerű dolog.

Mik az elmúlt év tapasztalatai, a bemutatkozó lemezzel elértétek-e az annak idején kitűzött célokat?

Bence: Rengeteg tervünk és ötletünk volt, viszont csak keveset sikerült ebből elérnünk. Nehéz erről beszélni.

Lóránt: Itt az ideje beszélni kicsit a feketelevesről is. A tavalyi lemezbemutató koncert után sajnálatos módon kicsírázott – vagyis inkább felszínre robbant – pár addig szőnyeg alá söpört ellentét és probléma a zenekaron belül, ami lenullázta a terveinket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezeket azóta sikerült volna normalizálni.

Talán nem korai rákérdeznem, hogy jelenleg hol tartotok az új dalokkal, milyen változások várhatók a friss szerzeményektől?

Lóránt: Az előbb említett történtek miatt csak 4-5 szám demóját tudtuk eddig elkészíteni.

Mik a terveitek az idei évre?

Lóránt: Igazából kialakítani egy újabb, kísérletezőbb stílust és megoldani a konfliktusokat.

Az interjút készítette: Andris