Borknagar
True North

(Century Media • 2019)
oldboy
2019. október 12.
3
Pontszám
9.5

Három éve jelent meg a Borknagar Winter Thrice című albuma, melynek legfőbb különlegességét talán az adta, hogy voltak rajta dalok, melyekben egyszerre hallatta hangját négy, önmagában is kiemelkedő énekes. ICS Vortex, Vintersorg, Lazare és Garm.

Természetesen nem csak az ő teljesítményük miatt számít erősnek a 2016-os korong, ugyanis Øystein G. Brun agytröszt sem gyenge muzsikát passzintott e remek hangok alá/mellé! Mégis, valamiért elég ritkán került elő nálam ez a lemez a megjelenése óta. A friss, pár hete napvilágot látott True North tükrében már azt is tudom, hogy mi volt ennek az oka. Az új album egyben a banda tizedik egész estés kiadványa és a zenekar felállásában elég komoly változások történtek az elmúlt esztendőben. A legjelentősebb mindenképp Vintersorg távozása, aki majdnem 20 évig volt a Borknagar frontembere. Emellett szinte elhanyagolható fejlemény, hogy gitáros, illetve dobos poszton is csere történt. Azt mondjuk lehetett sejteni, hogy a nagyon kapósnak számító Baard Kolstad nem marad élete végéig a norvég progresszív black metalosok ütőse. Jens F. Ryland gitáros kiszállása már jóval meglepőbb, hisz a csapat hat nagylemezén is játszott és összességében ő is eltöltött velük vagy 18 évet. A True North-on viszont már Bjørn Dugstad Rønnow dobos és Jostein Thomassen gitáros játéka hallható a három „régi motoros” mellett.

A basszusgitárt ICS Vortex, azaz Simen Hestnæs kezeli, továbbá ő felel az extrém vokálért és a tiszta/dallamos ének is legalább 70%-ban tőle érkezik. 30%-ban pedig Lars A. Nedland Mestertől, aki a billentyűzés mellett énekesként is tündököl. És a True North hallatán nekem egyáltalán nincs hiányérzetem! Simen és Lazare bravúros énekdallamokat, fogós verzéket, refréneket kanyarított az összes szerzeménybe! És bevallom, azt sem bánom, hogy egyértelműen kevesebb károgás van ezen a korongon, mint a korábbi műveiken. Úgy vagyok vele, ha valaki úgy tud énekelni, mint Simen és Lazare, akkor énekeljen csak!

A kezdő Thunderous egy tipikusnak mondható, szélvészgyors, de mégis roppant dallamos nóta, zseniális megoldásokkal, apró finomságokkal és hatalmas hangulattal. Ahogy néha a háttérben felbukkan az a csodás, egyszerűségében nagyszerű folkos gitártéma, azt nagyon kevesen tudják ilyen minőségben prezentálni! De a dal utolsó harmadában, a viszonylag hosszú instrumentális etapban mekkora már Vortex fretless basszusozása! Majd ezt követően milyen szívbe/lélekbe maró melódiákat énekel már! És igen, pont emiatt érzem magamhoz közelebb állónak a True North-ot a Winter Thrice-hoz képest. Ez egy szellősebb, letisztultabb lemez lett, ezzel együtt számomra jóval hangulatosabb, érzelmesebb is.

A címadó tétel markánsan a ’70-es évek prog. rockjában gyökerezik, nem is raktak bele extrém vokált. Hammond-ot bezzeg igen! És miket énekel benne Simen! Itt, majd később több számban is érezni az Arcturus hatását, ami nem véletlen, ugyanis ott is bőven letette a névjegyét ez a minden tekintetben karizmatikus előadó! Talán a Hammond-os, prog. hard rockos sound miatt, de egy másik norvég kult banda, a Green Carnation kései, hard rockos korszaka (A Blessing in Disguise, illetve The Quiet Offspring lemezek) is felrémlik számomra. A The Fire That Burns aztán fémesebb vizekre evez, de a leállós rész azért itt is art/prog. rockos. És azok az énekdallamok…

Nem tudom, honnan merít ihletet ez a két fickó, de hihetetlen, amit összeénekelnek ezen a lemezen. És itt nem feltétlenül az éneklés technikai oldalára gondolok (bár az is nagyon rendben van!), hanem ahogyan formálják a melódiákat. Annyi eredeti, sokszor meglepő témát hallani ezen az albumon, hogy nem tudok velük betelni! A Lights-ban pl. Paradise Lost szerű dallamokkal operál Lazare. Ilyesmiket tolt Nick Holmes a zenekar középkorszakos (dark rockos) opuszain. A Wild Father’s Heart a második dal, ami nem tartalmaz extrém vokált. Lazare kézjegyét viseli magán ez a folkos hegedűjátékot is felvonultató, meseszép lírai darab. Aminek a refrénje annyira fogós, és egyben emelkedett, hogy a legigényesebb popzenékkel vetekszik! Azért nem nevezem slágernek, mint ahogy a döbbenetes erejű és számomra legnagyobb meglepetést okozó Voices-t sem, mert a slágerekre általában jellemző felületesség szerencsére nem jellemző rá! Ez a két szerzemény a legkevésbé tipikus Borknagar, amikkel saját diszkográfiájukon belül képesek voltak valódi progressziót, előre mutatást véghezvinni. Legalábbis én így értelmezem ezt a két nótát.

Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a kevésbé meglepő dalok ne tetszenének. Nagy király a Mount Rapture, Into the White, Tidal trió is! Tele vannak olyan megoldásokkal, melyekért sok zenekar ölni tudna! De ha csak egyetlen nótát szabadna kiemelnem a lemezről, az mindenképp a záró Voices lenne.

Akkora érzés és lélek van ebben a szerzeményben, olyan húrokat pendít meg bennem, olyan hatást gyakorol rám, amit képtelen vagyok szavakkal kifejezni! Jóval túlmutat a zenén, ez valami több, valami magasabb rendű. Szerintem ez a dal Lazare mesterműve, talán még ő sem fogta fel, hogy mit alkotott vele. Ha a világot egy bizonyos értelmezés szerint szentre és profánra osztjuk fel, akkor számomra nem kérdéses, hogy a Voices a szent kategóriába tartozik! Zene, ének, szöveg tökéletes egysége jellemzi és valami megmagyarázhatatlan plusz összetevő, ami elhozza azt az érzést, amit egyre ritkábban tapasztalhatunk meg zenehallgatás, vagy épp egy-egy film, színdarab, könyv, egyéb művészeti tevékenység befogadása közben. Igen, a katarzisról beszélek!

A True North borítója természetközeliséget sugall, a lemez dalai pedig az emberi természettel is foglalkoznak. Véleményem szerint a Borknagar 10. nagylemeze több, mint zene, egyúttal az idei esztendő egyik csúcsteljesítménye!

Borknagar – True North (2019) (3 komment)

  • Necron Necron szerint:

    Minden elismerésem a zenészeké. Tényleg profi, szép munka. A tudást és a minőséget nem vitatom. Viszont, továbbra is azt mondom, hogy az első három dalt leszámítva, ez egy unalmas album, töltelék számokkal. A nagy marketing dumából meg semmi nem jött át. Nem érzem a nordikus hangulatot, sőt semmilyen hangulatot. Tudom, hogy kötelező szeretni, mint megannyi előre tolt zenekart, de engem ez az album nem fogott meg, és gyanítom, hogy a legtöbb rajongó
    a szíve mélyén így van ezzel.

  • farrrkas farrrkas szerint:

    Köszi!!! Szórol szóra… Amit a Voices-ról írtál, mintha belém láttál volna.

    • oldboy oldboy szerint:

      Szívesen! Lehet, hogy a Rolandokból ilyen érzéseket vált ki ez a dal… 🙂

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.