Brant Bjork egy folyamatosan alkotó, nyughatatlan, csendesen lázadó művész, aki idestova 20 éve kutatja a különbféle hangzásokat, dalszerzési formákat. A Kyuss zenekar alapító tagjaként – valamint olyan más zenekarokból, mint a Vista Chino, Fu Manchu, Fatso Jetson, Mondo Generator, Kyuss Lives!, Ten East, stb… – ismertté vált gitáros, énekes, dalszerző, multi-instrumentalista zenész és producer kötetlen jam-orientált alkotásaival merőben megreformálta a blues rock, a desert rock és az agyelszállós pszichedelikus rock fogalmát. Lemezeink a világbéke hangulatába mártott gerilla funkyktól a delejesen húzó sivatagos fuzz-okon át egészen a zöld füstös lebegésekig mindent megtalálunk. Május 8-án saját neve alatt megjelent 13. stúdióalbumán elmondása szerint visszanyúl egykori gyökereinek sivatagi hangulatához.
Nyolc tételes lemezét a könnyed blues / rock gitárosra fogott Jungle In The Sound-dal nyitja, melynek klasszikus ’70-es évekbeli témái a szél susogását és a szabadág dallamait dúdolják füleinkben. Minta csak egy motoron ülnénk és élvezzük, ahogy rohan alattunk az út, mellettünk fut a táj, mindezekhez pedig egy igazi fekete blues-os gitárszóló is társul szegődik. Ez a nagyváros dzsungelének a hangja. Az ezt követő Mary (You’re Such A Lady) derengő kis riffeivel már valóban a sivatag hangjait hozza, csak úgy, mint a Jesus Was A Bluesman fülbemászóan dallamos, táncolós lábakra épített stoner/blues jam partyja, ami későbbiekben a Cleaning Out The Ashtray kavicsosabb és a Duke Of Dynamite aszfalt perzselőbb, hipnotikus riffeiben folytatódnak tovább.
A Shitkickin’ Now feszes heavy rockkal ötvözött pattogós funky / blues rock ütemei egy woodoo szertartás képeit hozzák, melynek közepén Jim Morrison táncol. Az egész egy delejes, s egyben bizarr hipnotikus látomás, csak úgy mint Brant mester zenéje, amibe igazán a monoton hangulatú fekete blues gitárjaival eljátszott Stardust & Diamond Eyes kántáló dallamaiba révülünk bele. Záró dala a Been So Long tiszta énekű, finoman csengő akusztikájának hátán pedig egyenesen a holdig repülünk.
A desert rock guruja lemezének könnyed 38 percében, melynek minden hangszerét most ő játszotta fel, újfent meg mutatta zenéjének sokszínű spektrumát. Jól megszerkesztett könnyű riffek, finom énekdallamok, a sivatag szelleme és természetesen a világbéke hangulat, ami így egyben adja az egész lemez egy pszichedelikus stoner rock varázsát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
