Burial
Inner Gateways to the Slumbering Equilibrium at the Center of Cosmos

boymester
2022. szeptember 7.
0
Pontszám
9

Hónapokig, sőt lehet, hogy évekig tartó vita után, ami idő alatt megszületett több demó, EP és válogatás, eldőlt az olasz Burial számára bemutatkozó lemezének végleges címe. Ez szerényen így hangzik: Inner Gateways To The Slumbering Equilibrium At The Center Of Cosmos. Szerencsére nemcsak a szavakat rágták át rendesen a tapasztalt olasz srácok, akik 2012-ben álmodták meg ezt a förtelmes kozmikus szörnyeteget természetesen H.P. Lovecraft könyveket szorongatva, a zsebükben cuki kis Cthulhu-s kulcstartóval, hanem magát a zenét is alaposan átgondolták. Már amennyire szükséges egy frankón ösztönből tolt old school death, death/doom kiadvány esetében, ahol különösebb tökölések, kalanodzások helyett szépen rátettek minden zsetont a súlyosságra és a hangulatra. Bizony, itt a régi iskola azon vonala kap teret, ahol még nem sírt a hegedű, nem dünnyögtek a háttérben fizetett kórusok a lelkünkért valami hátborzongató imádságot és még csak véletlenül sem jelentek meg fekete ruhás, szerelmüket búcsúztató asszonyok. Nekünk marad az űrtéli, ismeretlen rettenet, az embert lazán kizsigerelő rémálom, zenei téren pedig a gyors és kegyetlen halálfém, amiben a fizikát meghazudtoló pöröly földrengető csapásai érvényesülnek. A Burial esetében simán visszautazhatunk az időben a Sempiternal Deathreign The Sooky Gloom (1989) klasszikusáig anélkül, hogy különösebb értékrendváltozást tapasztalhatnánk.

Ennek ellenére azért nem kell mindenről lemondanunk, hiszen a The Center…kétségtelen tulajdonsága a modernebb megszólalás, amely bőven rátesz az élvezeti faktorra, főleg megfelelő hangerő és szolidaritásra hajlamos szomszédok mellett. Ugyan hangulatban tehát inkább az erő, mintsem a lovecrafti misztikum az elsődleges, mégsem esik nehezünkre az űrben közlekedő amorf, óriás szörnyek vizionálása a jó témáknak köszönhetően. Az egyik legjobb talán pont a lemezt nyitó The Curse Of The Unbornlike God, ahol a két gitáros (Leonardo és Moragn) kellő acélossággal szórja a death metal témákat a lassulással egyetemben. A basszusért és vokálért felelős Enrico-t nem vádolhatjuk meg a hétköznapi hörgéstől eltérő, változatos előadásmóddal, de különösebben nem is tehetünk panaszt a munkásságára, úgymond hozza a kötelezően mély, egyébként kellően hátborzongató hangokat. Ami viszont nagyon fontos és kevésbé szokott jellemző lenni ebben a közegben, az egyértelműen Samuele Scalise (Ruptured, Askesis) dobjátéka. A zenész egyszerűen minden témának, minden változásnak azonnal megfelelő lüktetést, mondhatni szívverést ad az egész lemezen, aminek köszönhetően az valóban hallgathatóvá és teljessé tud válni. Ennek legékesebb példája a kedvencemmé vált Halls Of The Formless Unraveler című szerzemény, melyben tényleg élvezetes végigkövetni a folyamatos átalakulásokat, húzó erejű csapásokat.

A lemezt az Absent Visions Conceive Unspeakable Beins című, 5 perc környékén mozgó instrumentális tétele vágja ketté. Ez hivatott megmutatni a zenekar dallamosabb oldalát némi poszt-metalos sűrűséggel és sötétséggel karöltve, hogy utána még nagyobb erővel vesse bele magát a vegytiszta death/doom kombinációba. A Dark Womb Of Outern Creation a 90-es évek elején is születhetett volna, nagyszerű kriptaszökevény egy kis paranoiával megtoldva. Csak a végén fogják vissza a gyeplőt, hogy előre felkészülhessünk a záró, a kiadvány címét is szolgáltató monstrumra. Természetesen a 13 perces Inner Gateways…sem okoz csalódást, hiszen a lemez esszenciájaként, összefoglalásaként minden pozitívumot felidéz számunkra, a tétel lassulása, elszállós részei pedig zseniálisak. Death metal csemege ez, aminek elfogyasztása után élvezettel szopogathatjuk le az ujjainkról a maradékot is.

A maga 44 percével nem egy brutálisan hosszú kiadványt tettek le az olaszok az asztalra, ám súlya, ereje miatt bőven meg fogjuk érezni ezt az időt, nem árt rutinosnak lenni ebben a világban a teljes befogadáshoz. Elfért volna ide pár fogósabb, könnyebben megjegyezhető téma is a tökéletességhez, de azt sem árt elfogadni, hogy ez nem mindenkinek jön össze, főleg elsőre. Ugyan nem teljesen friss anyag, de általában erre magasról teszek, tegyetek így ti is és ugorjatok bele erre az időre a srácok külön univerzumot rejtő feneketlen kútjába, addig is félretéve a valós világ borzalmait. Ha esetleg kevésnek tűnik a dolog, kutakodjatok még egy kicsit a kiadó bandcamp oldalán is, ahol bőven akadhattok még hasonló minőségű kiadványokra. Hasonló katarzist hozhat el a nemrég megjelent olasz Assumption második nagylemeze, a remek Hadean Tides is…


Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.