Cain

Cain (1992)

Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a “kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb nem jutó Cain zenekar egyetlen, 1992-es nagylemeze. Különösebben keresnetek sem érdemes a világhálón, ugyanis a friss húst ezúttal a youtube hozta a látómezőmbe, ezen felül máshol nem igazán találjátok meg ezt a kiadványt. A 91-ben indult banda kiadója, a Trident Music International ugyanis nagyot mondó neve ellenére csupán ezt az egy lemezt jelentette meg, majd a zenekarral egyetemben eltűnt a színről. Nem is nagyon foglalkoztam volna vele, ha nem írta volna oda a kedves feltöltő a videó alá, hogy experimental, valamint cult-classic… Rögtön tudtam, hogy ezt hallanom kell, viszont ennyire gyilkos anyagra ilyen ismeretlenségből még én sem számítottam. Tovább görgetve örömmel láttam, hogy a Rise Above Records jóvoltából került fel ismét a dalcsokor a netre, mivel a kiadó szeptember 13-án vinyl formában, mindösszesen 100 példányban ismét előásta ezt az alkotást.

Nem is szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön, hiszen a zenekar rövid története arra pont elég volt, hogy a megjelentetett lemez után olyan zenekarok mellett koptassák a színpadot, mint az éppen ekkor megszülető Cathedral. Zeneileg is sok rokonságot fedezhetünk fel a két csapat közt, ugyanakkor a Cain bőséggel rendelkezett saját elképzelésekkel is. A 80-as évek klasszikus doom metalját (Pentagram, Saint Vitus, Trouble) ugyanúgy visszalassították, ahogy azt a Cathedral tette zseniális bemutatkozó lemezén (Forest of Equilibrium), valamint kiegészítették olyan ötletekkel, amik akkoriban merőben szokatlannak tűntek. Hatással volt rájuk a Celtic Frost és a tagok még ismeretlenebb korábbi projektjei, melyek közt a thrash metaltól a grindcore-ig szinte minden szerepelt. A Cain lemezén hosszú instrumentális részek, ambientes megoldások, ismétlődő suttogások és zörejek törik meg a legsötétebb klubokban is megpróbáltatást jelentő, súlyos cammogásokat, az ének is többnyire ezeknek a változásoknak megfelelően sokszínű. Akad finom, hagyományos vokál, ordítás, morgás és minden egyéb, ami a hangulat fokozására felhasználható.

Igazi megpróbáltatás tehát az anyag, amiben az idejétmúlt hangzás ellenére érdemes elmerülni a hozzám hasonlóan kíváncsi természetű emberkéknek, mert nem egy olyan kiadvánnyal találkozhatnak, ami bármikor szembe jöhet velünk az utcán. Ha valami úton módon be tudjátok szerezni, akkor értékes darabja lehet a házi gyűjteményeteknek, arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a Rise Above által hozzá tett új borító igencsak passzol az album hipnotikus, monotóniára épülő hangulatához.

Vélemény, hozzászólás?

Cain – Cain (1992): 4 komment