Calliophis

Liquid Darkness (2021)

Nem ismerem behatóan a zenei kiadók, forgalmazók világát, főleg az underground/extrém metál vonalon, de nagyon szimpatikus amit a Solitude Productions csinál. Feltételezem, hogy rajtuk kívül is van még ezernyi olyan kiadó, akik rengeteget tesznek nagyon kicsi, vagy semennyi haszonért cserébe az underground metál népszerűsítéséért, és adnak lehetőséget sok együttesnek a megjelenésre, természetesen nekik is respect. A Solitude Productions ezt viszont nagyon hatékonyan csinálja. 2018 óta üzemeltetnek a youtube-on egy doom metal music csatornát, ami éjjel-nappal, a hét minden napján ontja magából a kiadó által gondozott együttesek albumait, számait. Én is itt találtam rájuk, és hallottam elsőnek róluk.

Az albumokat megjelenésük napján premierben be is mutatják azonnal, és utána a csatornájukon bármikor meg lehet hallgatni ezeket, teljes egészében korlátozás nélkül. Persze sok más felületen van lehetőség belehallgatni egy-egy album részleteibe x ideig, vagy x alkalommal, de én nem tudok olyanról, ahol mindenféle korlátozás nélkül, teljes egészében bármikor elérhető egy frissen megjelent anyag a metál ezen szegmensén belül (ha esetleg van ilyen mégis, akkor megkövetem magam). Mi a jó ebben? Amennyiben tetszik amit hallasz, akkor megveszed digitális vagy fizikai formában, ha pedig nem, akkor ignorálod az anyagot. Így mindenki jól jár. Olyan zenekarok remekművei jelentek meg a gondozásukban, mint az Abstract Spirit, Catacombs, Evoken, Ennui, Doom: Vs, Ea, Frowning, Helllight, és még sokan mások. Gyakran karolnak fel és indítanak útjára (főleg orosz és a szovjet utódállamok területeiről származó) kezdő és teljesen ismeretlen együtteseket is.

A napokban újabb premierrel jelentkeztek a Youtube-on, és a death/doom kategóriába skatulyázott Calliophis harmadik, Liquid Darkness című nagylemezét mutatták be. A négy tagú csapat 2006-ban alakult, és a második lemeze jelent meg a kiadónál. Előző 2017-es My Heart Serpentia című korongjuk szintén elérhető a kiadó csatornáján, ha valaki esetleg kedvet kapna hozzá. A nyitó és egyben címadó Liquid Darkness egy kellemes, slágeres, dallamos atmoszférikusabb tétel, lírikus gitár betétekkel. A folytatásban a Krakonoš már progresszívebb vizekre evez. Az első két szám stílusát és hangulatát igyekszik ötvözni a Rajōmon, amiben a végig erőteljes éneket dallamos gitár kíséri. A folytatásban marad a séma, de a Munk keménységét középtájon egy lassabb énekközpontú kiállás töri meg, amit indulószerű dob kísér el a végkifejletthez. A keményen induló The Art Of Shudder több dallam és ritmus váltással teszi változatossá a 9 percet. Lassan kezd a záró Fratricide, ami egyébként az album leghosszabb száma a maga 14 percével. Nagyjából a 7. perc környékén jön egy váltás és az addig lírikusabb funeral doomos hangvétel átmegy egy keményebb, progresszívebb death/doom-os irányba. A szám végül visszakanyarodik a címadó dal stílusába, fülbemászó gitár betéttel, és filmszerű, szintetizátoros kísérettel színesítve a záró akkordokat.

Nem lett rossz lemez a Liquid Darkness, folytatták az előző albumuk által kitaposott utat. Nem igazán változtattak semmin. Az albumnak vannak erős, kiemelkedő részei és akadnak gyengébb, középszerűbb, sablonosabb tételek is, sok esetben egy-egy számon belül is változik a színvonal. Pont ez az ami miatt teljes egészében egyik dal sem rossz, mert mindegyiket lehet szeretni valamiért. Igyekeztek mindegyikbe csempészni valamit, amitől az egészet a monumentalitásra való törekvés hatja át. Sose érik el ugyan a tökéletesség extázisát, egy csipetnyi eredetiség mindig hiányzik a dalaikból, ami a maradandósághoz elengedhetetlen, de akad néhány pillanat mikor majdnem sikerül átlépniük a saját korlátaikat. A Liquid Darkness tökéletesen passzol a Solitude Productions death/doom szekciójának anyagai közé. Annak egy élvezhető, nívós darabja, de nem képes túlmutatni rajta.

szeptember 25.,
október 01.,