Albumkritikák

Strigoi – Bathed in A Black Sun ‘EP (2023)

A Greg Mackintosh (Paradise Lost, ex-Vallenfyre, Host) vezette blackened doom vonalas Strigoi második nagylemeze, a Viscera (erről itt olvashattok) folytatásaként adta ki 5 számot tartalmazó Bathed in A Black Sun EP-jét. A kislemezen az újra csiszolt címadó mellett négy kiadatlan tétel kapott helyet, amelyek még a Viscera (2022) stúdiómunkálatai alatt születtek. A 14 perces EP-t […]

Tovább »

Holy Terror – Mind Wars (1988)

Épp az egylemezes sorozatunk bővítésének célzatával bogarászgattam a kimeríthetetlen forrásnak tekinthető internetet, amikor összefutottam a youtube-on egy meglehetősen furcsa borítóval ellátott anyaggal. A kiadvány címe, a zenekar neve nem feltétlenül az, ami azonnal megragad, de szerencsére kattintottam és elindult az amerikai Holy Terror zenekar Mind Wars című anyaga. Elég volt néhány perc, hogy elkezdjek utánajárni […]

Tovább »

Angertea – Darkmind (2023)

Az Angertea hazánk talán egyik legrégebbi (1996-ban alakultak) és legkülönlegesebb underground csapata. A trió szinte a kezdetektől (1998 óta) stabil felállásban létezik, akkor váltotta Farkas Pétert Bárkai Laci. A csapat 27 éves fennállása alatt ezidáig néhány demót és EP-t, valamint hat albumot készített, ami azért szép teljesítmény, főleg, ha hozzávesszük, hogy bár voltak külföldi kiadós […]

Tovább »

Dream Unending / Worm – Starpath (2023)

Nagyon megörültem amikor elért a híre az érkező Dream Unending és Worm közös lemeznek. Ennek egész egyszerű oka van: véleményem szerint mindkét banda kiváló formában van. A Dream Unending a death/doom stílusban, míg a Worm kissé egy kaméleon társulat, hisz’ mindig kicsit változtatnak a stílusukon (legutóbb, az atmoszférikus black metal ösvényére léptek egy köztes death/doom […]

Tovább »

Vertebra Atlantis – A Dialogue With The Eeriest Sublime (2023)

A modern metal éra egyik legmarkánsabban megjelenő jelensége a szélsőségek olyan kutatása, melyben alapvető elemként jelenik meg a disszonancia és a vele járó kiszámíthatatlanság. Saját ízlésem okán ezeket az anyagokat nagyon nehezen tudom megemészteni és jellemzően nem állnak a meghallgatásra váró lemezek piramisának csúcsán, de időnként vágyom az általuk keltett másság, furcsaság érzésére. A szűrőn […]

Tovább »

Malokarpatan – Vertumnus Caesar

Posonium, – vagy ahogy északi vecinünk nevezi, Blava – Szlovákia délnyugati részén, egy az Ausztriával és hazánkkal közös kishatárháromszögben, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, annektálva a Duna mindkét partját, valamint a Morva bal szegélyét. Történelme már egészen a jó kilencszázas évekig nyúlik vissza, amely évszázadokban mérve is gazdag históriákat, regéket s számos mesét feltételez a mai […]

Tovább »

BlackFlow – Seeds Of Downfall (2023)

A chilei BlackFlow zenekar nem sorolható a túlzottan kapkodó bandák közé, hiszen még valamikor 2014 tájékán álltak össze a közös zenélés örömének megtapasztalása végett. Első EP-jükre négy évet kellett várni, legutóbb pedig néhány single adott életjelet róluk. Nem csoda, hogy még sosem hallottam róluk, de abban megintcsak biztos vagyok, hogy feltétlenül követni fogom őket, ha […]

Tovább »

Sorcerer – Reign Of The Reaper (2023)

Ha az ember hosszú ideje van benne valamiben, akkor az mindig meghatározó, hogy az adott dologgal hol, mikor és milyen körülmények között találkozott. Ez a zenére kimondottan igaz. Egy élet zenei ízlését meghatározhatja az, hogy bizonyos hangokkal mikor tartjuk az első randevúnkat. Pont ezért vagyok igazán különös kapcsolatban a svéd Sorcerer zenekarral, akik nem elég, […]

Tovább »

Shylmagoghnar – Convergence (2023)

A nem túlzottan könnyen megjegyezhető és kimondható nevű atmoszferikus black metalt játszó Shylmagoghnar mögött a dél-holland származású multi-instrumentalista Nimblkorg áll, ki saját otthon berendezett stúdiójában alkotja dalait.  A szólómunkát rejtő szokatlan névválasztás, a zenéhez hasonlóan sem éppen hétköznapi megközelítésen alapszik. Így ha netán valaki eddig eredménytelenül járt abban, hogy kiderítse mit is jelent a banda […]

Tovább »

Hanatarash – Hanatarash 3 (William Bennett Has No Dick) (1989)

„Az ősök életét a csend uralta, azonban a 19. században a gépek feltalálásával megszületett a zaj. Manapság a zaj uralkodik az emberi érzékszervek felett.„ Ezek a magvas gondolatok Luigi Russolo-tól származnak, aki az előző évszázad elején élt festő, zeneszerző és a noise deviáns antikrisztusa. Ő az alapító, a don, akinek pecsétgyűrűjét illendő nikotintól sárgálló, infernális […]

Tovább »
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.