Chained To The Bottom Of The Ocean
Obsession Destruction

(Redscroll Records • 2023)
boymester
2023. május 25.
0
Pontszám
10

Szélsőséges és kevésbé népszerű mivolta ellenére az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy nagyon megindult a slude/post/doom alapú zenék szekere. Nagy múltú csapatok egyaránt adnak ki erős lemezeket, de folyamatosan jelennek meg újabb trónkövetelők, akik úgymond az öregekre támaszkodva próbálnak valami frisset kisajtolni a fojtogató iszappakolással és mocsokkal teletűzdelt vonalból. Olyan neveket kell megemlítenünk a gondolatmenet során, mint az alapokat megadó Neurosis, az Amenra, a Cult Of Luna és a Thou, akiknek bemutatkozó, Tyrant című lemezének egyik daláról kapta nevét a massachusettsi quartet, a Chained To The Bottom Of The Ocean. A zenekarról túlzottan sok információt nem lehet fellelni, de már 2017 óta léteznek és ha underground szinten is, de sikerült magukra felhívni a figyelmet. Ez köszönhető annak, hogy rögtön egy nagylemezzel jelentkeztek Decay And Other Hopes Against Progress címmel, majd szinte minden évben adtak ki egy-egy EP-t és single kiadványt. Koncertjeik hangosak, dühösek és csontropogtatók, így elég gyorsan szert tettek egy megbízható rajongói körre.

A bemutatkozás ugyan jól sikerült, de lemoshatatlanul tartalmazza a példaképként felsorakoztatható bandák hatásait, így szimplán erősnek nevezhető, azonban az minilemezek folyamatosan kezdtek elindulni egy saját hang felé. Ennek a fejlődési ütemnek a beteljesedése a május 12-én megjelent Obsession Destruction, melynek hatására nemcsak követőként, de a sludge/doom következő üdvöskéjeként fogják őket emlegetni sok helyen. Ennek legfőbb oka, hogy a csapat irgalmatlan jó dalokat pakolt össze az órás játékidő fölé kúszó albumra. Az Obsession Destruction tobzódik a fertőben, gyűlöletben és a pofonnal felérő témákban, mindeközben folyamatosan csepegtet olyan ötleteket, megoldásokat, amelyek azonnal bólogatásra késztetnek. A brutális, de tartalmas időkereten összesen nyolc szerzemény osztozkodik, meglehetősen változatos módon. A legrövidebb tétel alig lépi túl a 3 percet, a leghosszabb pedig viszont már a 12-t tapossa.

Az egyedi ízt leginkább annak tudhatjuk be, hogy a dalokban bőven találhatunk tradicionálisabb doom témákat, de akad itt egy kis grunge, post rock, hardcore hangulat is. A Chained To The Bottom Of The Ocean mégsem csapható oda az erősen pszichedelikus jelleggel bíró társaihoz, mivel a dalokban sokkal inkább dominál az erő és agresszió, mint más csapatoknál. Külön érdekes, hogy vokál terén sem a hc-re hajazó üvöltés viszi a prímet, itt egy acsarkodós, visszafogottan károgós szövegeléssel találkozhatunk, amely talán még nyomasztóbbnak is tűnik. Összhatás tekintetében egy nagyon klausztrofób, feszengő és idegtépő hatás tapasztalható. A tempó oldaláról megközelítve szűkös keretek között kapunk ugyan változatosságot, de ez az egész játékidő alatt fennáll és soha nem válik unalmassá. Nem építkezik bonyolult elemekből a zenei összkép, ugyanakkor minden rezdülés, robaj tökéletesen a helyén van, a hangzás pedig teljes mértékben megtámogatja a kiosztott csapásokat. Morbid, horrorisztikus dallamokkal is találkozhatunk, ezek rendszerint a tételek legjobb pillanatait szolgáltatják, de nem mehetünk el szótlanul a baljós basszusfutamok és mélyből feldübörgő dobok és gitárok mellett sem. A szövegeket költői képek, pesszimista látomások alkotják és nagyon személyes jelleggel bírnak.

Annak ellenére, hogy akadnak kedvenceim, nehéz lenne különösebben dalt kiemelni a végeredményből, mivel a lemez tételei hangulatuk mellett is könnyedén és légiesen áramlanak, mintha ez a fajta fojtogatás és önmarcangolás a legtermészetesebb jelenség volna. Mindenképp megemlítem azért a nyitó The Altart, ami első körben az ujjai köré csavar és bevezet minket ebbe a kegyetlen fertőbe és a hagyományos doomból táplálkozó, brutalitásba torkolló The Chalice-t. Lenyűgöző a kiadvány két leghosszabb tétele, a Ten Thousand Years Of Unending Failure és a címében is hosszú In The Feral Grace Of Night, May The Last Never Come is. Mariusz Lewandowski gyönyörű, a zenéhez tökéletesen passzoló borítójáról megemlékeztünk már? Csak én érzékelem úgy, vagy tényleg a szokásosnál is több jó lemez érkezik mostanában?


Lowland Fest 2024 Lowland Fest 2024
június 25.
Tom Morello Tom Morello
június 30.
Toxic Weekend 2024 Toxic Weekend 2024
július 03.
Richie Kotzen Richie Kotzen
július 03.