Chainsword

Blightmarch (2021)

Lehet, hogy Lengyelországban nem a télhez kötik a legtöbb black metal megjelenést, mert a különféle sötét tónusú zenék úgy kezdtek el záporozni onnan a promós fiókomba, hogy azt sem tudnám hirtelen, melyikkel foglalkozzak. Tudjátok, ez az igazi bőség zavara: egy kicsit belehallgattam ebbe is, abba is, míg a cikkek írása a háttérbe szorult. Saját tehetetlenségemen felülemelkedve végül kinéztem magamnak egy anyagot, ami merőben különbözik a többitől, ez pedig nem más, mint a Chainsword nevű varsói formáció bemutatkozó anyaga. Hogy mi ennek a különlegessége? Csupán annyi, hogy nem a csuklyás, koponyákkal pózolós fekete fémet élteti tovább (szó se róla, szerintem az egyik legerősebb színtér jelenleg a világon), hanem egy szimpla, hagyományőrzéssel foglalkozó death metal anyag teljesen egyértelmű hatásokkal és elképzelésekkel. 

Az eredetileg Wütender Ente és Herr Brummbar által 2016-ban indított projektet konkrétan a legjobb Bolt Thrower klónnak írták le néhány helyen első single kiadványaik után, amit hosszas hallgatás követett. Szép lassan kialakult a debütálást rögzítő, teljes zenekar, aminek véleményem szerint sikerült túlnőnie ezen a beskatujázáson, még ha annak igazságtartalma nem is vitatható. A Blightmarch a háborús témával foglalkozó death metal lemezek egy újabb gyöngyszeme lehet, amihez a zenekarnak sikerült némi sajátosabb ízvilágot is hozzáadnia annak ellenére, hogy nem találták fel újra a műfajt. 

Nézzünk azért mélyebben a dolgok közepébe!

Először is, a Chainsword lemeze pazar módon szólal meg. Rengeteg réteg, apró finomság rejlik benne, aminek a hangzás teljes mértékben teret ad oly módon, hogy megfelelő hangerő mellett a falbontásról és a méretes bólogatásokról sem kell lemondanunk. Minden dalban átgondolt és kiforrt témákat sorakoztatnak fel igen változatos módon: a súlyosabb groove éppúgy helyet kap a repertoárban, mint egy két black metalosabb megoldás. Az egy dalon belüli több tempóváltás úgy van megoldva, hogy ne essen szét a tétel modern matekozássá, ugyanakkor folyamatosan tudjon újdonsággal szolgálni. Magyarán szólva: úgy okos a lemez, hogy közben irtó keménynek és indőnként puritánnak érződik. Abban a világban, ahol egyesek a kismillió lefogott hangot, mások pedig a garázsban rögzített csörömpölést tekintik szélsőségnek, egy ilyen minőségi anyag igazi kuriózum. A Chainsword hozza tehát a Bolt Thrower féle témavilágot, merít a 90-es évek elejének klasszikusaiból, hordoz magában némi melodikus vonalat annak mindenféle kényeskedése nélkül, ráadásul igazán bitang módon szól. 

A korrekt, 42 perces korongot 4-5 perces tételek alkotják, aminek első tétele a sztálingrádi csata poklába vonszol el minket. Egy kissé sablonos, de mindenképp erős cammogással indulunk, ahol a vokál már megmutatja az erejét: mély hörgés és élesebb sikolyok szépen kidolgozott kombinációjával fogjuk a legtöbb dalban szembetalálni magunkat. Aztán a dal közepén elgurul a gyógyszer: megindul a pusztító gépezet, ami magával hozza a szűnni nem akaró bólogatási kényszerünket is. Doomos riffel jön a Spinehammer az elején, hogy az összeomló épületek kavargó füstjéből aztán előtűnhessenek a harckocsik és veszett ropogásba kezdhessenek a fegyverek. Érdekes hallani, ahogy az erős death témák közé pillanatokra bekúsznak a heavy metal elemek, majd jön egy őrjítő, hatalmas gitárszóló a semmiből. Energia és fertő árad a Horus, The Chosen Son minden egyes hangjából, a következő tételben pedig Moszkva lángokban álló épületeiben vívhatunk élet-halál harcot az ellenséges csapatok inváziója közepette. A káosz centrumában már nincs is kifejezetten jó, vagy rossz oldal: az erőszak egy értelmét vesztett, öngerjesztő folyamattá vált a körülmények miatt. De nem áll szándékomban ezúttal minden egyes dalon végigugrálni, mert szinte mindenhol találtam olyat, amit ki tudnék emelni, inkább fedezzétek fel ti magatok az albumot. Ha nem is az újdonság aranybányája a Blightmarch, mindenképp olyan ligát képvisel, amit ebben az évben érdemes megismernie minden death metal rajongónak. Ezúttal a támadást a lengyelek indították meg és én belengettem nekik a fehér zászlót!

Az album természetesen teljes egészében meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán is.

május 05.,
május 20.,