Rengeteg koponyás-kriptás old school death metal kiadvány lát napvilágot manapság, így megszületett az ötlet, hogy ezekből kiválogatom a kedvenceimet és minden nap megosztok veletek is egyet, melyek jöttére este 7 környékén számíthattok… A lemezekhez jár egy bónusz, ajándék demó bemutatása is az alvilágból… Ezek válogatásában a death metal nagy rajongója és régi tagunk, viribusunitis volt a segítségemre.
Gyermekkorom kedvenc napjai közé tartozott a PÉNTEK. Ennek igencsak egyszerű oka volt: ilyenkor sokáig fent lehettem és némi sumákolás segítségével megnézhettem a péntek esti horrorfilmeket. A péntek számomra azóta is a bűnös élvezetek napja és ennek megfelelő mocskot választottam sorozatom következő részéhez is…
Itt az ideje véget vetni az amerikai és svéd death metal uralmának, jöhet a rémuralom, amiről ezúttal Kanada gondoskodik számunkra. Innen származik ugyanis a duóként működő Chasmdweller zenekar, akiknek már a neve is igen árulkodó: remélhetőleg a 90-es évek death metal rajongóinak nem kell bemutatnom az egyébként mexikói The Chasm munkásságát. Mocsok, legalja, dohos death metal brutális tempóval és még brutálisabb lassulásokkal. Ez mindkét zenekarra igaz, de szerencsére ezúttal sem egy szimpla kópiával állunk szemben, mivel a kanadaiaknak bőséggel megvannak a saját elképzeléseik, a klasszikusokat csupán iránymutatónak használják. A hangulatnak a hangzás is aláfekszik: mélyről indítunk és feltételezhetően még mélyebbre süllyedünk minden egyes tétel után.
A cél tehát ezúttal a szomorkodásmentes, kora 90-es évek death/doom keveréke, amiben megfér egymás mellett egy csipetnyi sludge és black metal, időnként pedig egy kis funeral doom lassulás. A rideg borító és a mindösszesen 5 dalt tartalmazó kiadvány ezt rezzenéstelen arccal, csuklóból teljesíti.
De nézzünk kicsit rá erre a formációra, ami tehát duóként működik, ennek ellenére azonban nem vesztegeti az idejént. A 2019-es alakulási dátummal büszkélkedő hordának ez már így is a második nagylemeze úgy, hogy nem maradtak ki az EP-k és demók sem a pályafutásukból. Meghallgattam az Invoking The Wrath Of The Seventh Circle néven futó bemutatkozásukat is, ami szintén nem lett rossz lemez, de jóval általánosabbnak mondható, kevesebb stílusbeli keveredéssel. Ezzel szemben Donny G, aki a mély hörgésekért, sikolyokért, valamint a szövegért felelős és Zach Smith (Chamber Of Farts, Hate Cross, Virulent Gestation) zenei mindenes jóval személyesebbre vették a hangvételt az új lemezen, ami szép lassan bekúszik a bőrünk alá és belülről kezdi el felemészteni a sejtjeinket.
Kifejezetten jól találták el a srácok az arányokat az egész anyagon: nem válik unalmassá a kegyetlenkedés, sem a lassulások, ezen felül az egész produkciót megfűszerezi egy, többnyire alig észrevehető, háttérben húzódó misztikus billentyűkíséret. Ezek gyakran hangzanak földöntúli, távoli kórusoknak, amik mondanom sem kell, komoly hatást képesek gyakorolni. Okkultizmus, boszorkányság, halál és átok – ezekből a témákból lehet tetszés szerint csemegézni. Ennek is köszönhető, hogy a lemez alig nyúlik 40 perc fölé, mégis olyan nyomasztó, hogy jóval többnek tűnik ennél…
Maradjunk is meg Kanadánál a mai demót illetően is…
A 2018-ban alakult Sedimentum (most tudtam meg viritől, hogy üledéket jelent…)francia nyelven szórja az áldást old school death pusztulatában, ahol a lassulásoktól sem zárkózik el. A formáció alapvetően a KickxAssxViolence nevű grindcore horda régi sulis mellékvágányaként jött létre, ez érződik a logójukon is, azonban ez a felállás teljes mértékben a hagyományokra támaszkodik. Kifejezetten sötét, kilátástalan mocsok, ismét a péntekre való tekintettel… Az anyag dalonként meghallgatható ITT.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
