Az Álomgyár Kiadó az idei év elején jelentetett meg egy látványos könyvet a Metallica dalszövegeinek értelmezéséről, melyről már oldalunkon is volt szó. A közelmúltban ugyanezen a csapásvonalon érkezett egy friss kiadvány, ezúttal az Iron Maiden kapcsán. Tehát ismét egy keményfedeles, szövegekkel illusztrált kvázi fotóalbumot kapunk, melyet legalább akkora öröm olvasni, mint egyszerűen csak lapozgatni, nézegetni. A kiadvány alcíme (Történelem a dalok mögött) megegyezik a Hetfieldékről írt olvasmányéval. A hasonló koncepcióval készült koponyás borítókép is adja a párhuzamot. A szerző ezúttal Chris Welch volt, a fordításért pedig ismét Varga Csaba felelt. A könyv szakmai lektora az Iron What? fanzine és az Iron Maiden Antológia révén ismert Polgár Péter volt, aki A Vasszűz fogságában címmel maga is írt már könyvet Steve Harrisékről.

Száznegyven, fotókkal roskadásig pakolt oldalon olvashatunk a zenekarról. Ha az albumot hasonlítanom kellene egy korábbi kiadványhoz, akkor elsőként a Phil Sutcliffe által jegyzett, éppen egy évtizede magyarul is megjelent AC/DC könyvet hoznám fel párhuzamként. Jelen esetben ugyanis a Metallica könyvvel ellentétben a szerző nem az egyes dalokat elemzi, hanem elsősorban magukra a stúdióalbumokra koncentrál, felgöngyölítve az Iron Maiden összes nagylemezét. Ezek a fejezetek alapvetően lemezismertetők, kritikai felhangok nélkül, céljuk tehát az adott koronghoz kapcsolódó legfontosabb információk csokorba gyűjtése volt. A gondolatsorok természetesen érintik az adott albumok egyes dalait is, de mélyebben egyik szerzeményt sem boncolgatják. Welch ebben a részben is igyekszik tárgyilagos maradni, nem ragadja el a rajongói énje és a többi rovására egyik lemezt sem emeli piedesztálra, sőt a nem Dickinsonnal készített négy album kapcsán is objektíven fogalmaz. Keretbe foglalva az érdemi, a nagylemezeket taglaló részt, kapunk még egy rövidebb zenekari sztorit, illetve az egykori és jelenlegi tagok azon részének életrajzát, akik egy-egy adott korszakban jelentős hatást gyakoroltak a bandára, illetve hosszú évtizedek óta Steve Harris oldalán muzsikálnak. Zárásként pedig néhány idézetet olvashatunk a tagoktól, melyek között komoly és vicces gondolatok egyaránt helyet kaptak. Ezek végéhez érve, a könyv egyik záró gondolataként Dickinson szájából egy nagy igazság is elhangzik a metal és a további zenei műfajok elhatárolása kapcsán.

Ugyan nem tartom magam mániákusnak, de fapados rajongóként évtizedek óta követem a csapatot. A hozzám hasonlók a könyvet átlapozva sok olyan képbe belefuthatnak majd, melyekkel korábban nem találkozhattak, gondolok itt az egykori turnéplakátokra és számtalan koncertfotóra. Emellett az olvasnivaló is több új információval szolgál a magamfajta mezei rajongóknak. 

Aki kedveli a Maident, nem teheti meg, hogy elmegy a kiadvány mellett, de az is bátran beruházhat a könyvre, aki egyszerűen csak ismerkedni szeretne a nagy múltú csapattal, vagy egykori rajongóként fel akarja idézni a régi emlékeit!

Az ajánlót írta: Andris

Szerző: Armand 2020. november 3.