Armand



1. In The Woods… – Cease The Day
2. Vodun – Ascend
3. Nekromant – The Nekromant Lives
4. Nattravnen – Kult Of The Raven
5. Evoken – Hypnagogia
6. Lucifer – Lucifer II.
7. Riverside – Wasteland
8. Lucifer’s Child – The Order
9. Northern Crown – Northern Crown
10. Pale Divine – Pale Divine
11. Farsot/ColdWorld – Toteninsel ’split–EP
12. Sleep – The Sciences
13. Zippo – Ode to Maximum
14. Ivan – Memory
15. Pantheist – Seeking Infinity
16. Árstíðir – Nivalis
17. Wall Of Sleep – The Road Through The Never
18. Our Solar System – Origins
19. Burning Saviours – Death
20. Brant Bjork – Mankind Woman



boymester


 

Íme a szokásos listám, amihez most is kiemelném, hogy biztosan nem a legjobbak, mert lehetetlenség végigfülelni már egy év során minden anyagot, de ezek az általam legtöbbet hallgatottak. Minél többet pörgött valami, számomra annál jobb…

 

1. Dawn Of Winter – Pray For Doom
Minden lemezét imádom a csapatnak, most pedig igazán odatették magukat. A németeket egyértelműen a rajongói oldalam ültette az első helyre.

2. Sulphur Aeon – The Scythe Of Cosmic Chaos
Erősen felborítótta a korábban kialakult sorrendet a fejemben ez az év végén becsúszó lemez.

3. Evoken – Hypnagogia
Az Evoken számomra minden idők legjobb funeral doom zenekara, méltó ehhez az új anyag is.

4. Pantheist – Seeking Infinity
Bemutatkozása óta nem volt ennyire erős a csapat.

5. Dautha – Brethren Of The Black Soil
Meglepetésként ért nagyszerű doom metal lemez régi ismerősöktől.

6. Hamferð – Támsins Likam
Év elején jelent meg és feltételeztem, hogy listára kerül, így  is lett. Egyedi hangulattal rendelkező death/doom csemege.

7. Monolithe – Nebula Septem
Volt kritika, érdekes interjú és sok közös óra, nem kell magyarázni, a csapat csúcsformában van a kezdetek óta.

8. Djevel – Bland Svarte Graner / Sorcier Des Glaces – Sorcier Des Glaces
Minden évben szükségem van valami merengős, fagyos black anyagra, ami magába temet, idén ennek a kettőnek sikerült holtversenyben. Kis híján ide pofátlankodott az Iskandr lemeze is, de azért az valamivel kevesebb…

9. Primordial – Exile Amongst The Ruins
Nem a csapat legjobb lemeze, de a színvonal továbbra is megkérdőjelezhetetlen.

10. Funeral Mist – Hekatomb
Lehet öklöket rázni, nálam legyűrte a Marduk lemezét.

11. P.H.O.B.O.S. – Phlogiston Catharsis
Az év egyik legocsmányabb anyaga indusztriális black/doom acsarkodással. Megfelelő hangulatban falakat robbant szét.

12. Chapel Of Disease – …And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye
Kellemes meglepetés, még most is találok benne finomságokat.

13. Acolytes Of Moros – The Wellspring
Reverend Bizarre pótlék, egész meggyőzően.

14. Angel Of Damnation – Heathen Witchcraft
Kissé szolídabb lett, mint vártam, de nagyszerű dalokat hozott össze az ezer éves doom projekt.

15. Runemagick – Evoked From Abysmal Sleep
Legjobb visszatérés a lengyel Mordor mellett, de ez talán még annál is jobban sikerült.

16. Doomed – 6 Anti–Odes To Life
Ez a projekt továbbra sem látszik kifogyni az ötletekből.

17. Varathron– Patriarchs Of Evil / Embrace Of Thorns – Scorn Aesthetics
Újabb holtverseny. Képtelen voltam dönteni, melyik érdemelné meg jobban a bekerülést.

18. Thunder Horse – Thunder Horse
Southern/sludge és tradicionális doom füstös keveréke magas minőségben, ismételten egy új bandától, meglepetésként.

19. Ataraxy – Where All Hope Fades / Monstrosity – The Passage Of Existence

20. Verheerer – Maltrér
Szórakoztató német black metal anyag, egészen jó dalokkal.


Különdíjasok

Usurpress – Interregnum
A legjobb hiánypótlás során felfedezett csapat

Voidhanger – Dark Days Of the Soul
A leglazább dühkitörés idén

Sear Bliss – Letters From The Edge
A legjobb hazai anyag

In The Woods – Cease The Day
A legjobb lemez, amit még nem tudtam elégszer meghallgatni a listás helyezéshez

Mirror Of Deception – The Estuary
A legnagyobb kedvenc a legtöbb hibával



farrrkas



1. Thy Catafalque – Geometria
Kátai Tamás zenéje idén minden zenék közül a legmélyebbre hatolt a bensőmben.

2. Primordial – Exile Amongst the Ruins
Ennyi őszinte érzelemmel átadni egy nép belső világát csak a legnagyobbak képesek.

3. Tremonti – A Dying Machine
A legfogósabb dalokat 2018–ban Tremontiék írták, ezerszer meg lehet hallgatni.

4. Tribulation – Down Below
A félhomályban velük utaztam idén. A lemez hangulata teljesen magával ragadó.

5. YOB – Our Raw Heart
Mike Scheidt összes érzelmét, lelke minden rezdülését beleadta ebbe a lemezbe.

6. Chapel of Disease – …And As We Have Seen the Storm, We Have Embraced the Eye
Öröm hallani, mennyire szabadon, nyitottan, ihletetten járja a saját útját a zenekar.

7. Megaton Leviathan – Mage
Amikor a pszichedelikus zene kreativitással párosul, az pontosan eképpen szól.

8. Manes – Slow Motion Death Sequence
A dark pop és atmoszferikus rock elegye roppant hangulatos dalokban csúcsosodik ki.

9. Anna von Hausswolff – Dead Magic
Sötét, hipnotikus, pszichedelikus, atmoszferikus, lúdbőrös élmény.

10. Mournful Congregation – The Incubus of Karma
A funeral doom egyik gyöngyszeme idén ez az album. Idén kényeztet minket a műfaj.

11. Void of Silence – The Sky Over
Újabb doom lemez varázslatosan szép harmóniákkal, énekdallamokkal, borús riffekkel.

12. Leila Abdul-Rauf – Diminution
Igazán különleges anyag. Csendben, sötétben érvényesülnek ezek a halk, finom hangok.

13. Urfaust – The Constellatory Practice
Transzcendentális utazás, a súlytalanság megtapasztalása, és csak az Urfaust kell hozzá.

14. Obliteration – Cenotaph Obscure
Death metal pusztítás rendkívül megkapó témákkal. Kíméletlenül utat tör magának!

15. Evoken – Hypnagogia
A funeral doom mesterek fülbemászó, gyönyörű dallamai ismét a minőség zenitjét súrolják.

16. Un – Sentiment
Az Un is megmutatja, hogyan kell nagyszerű dalokat írni a funeral/death doom műfajban.

17. Sulphur Aeon – The Scythe of Cosmic Chaos
Felső kategóriás, remek szerzeményekkel ellátott, sötét hangulatú death metal anyag.

18. Necros Christos – Domedon Doxomedon
Rítusok kísérte death metal, előremutató, minden skatulyától mentes közegben.

19. Messa – Feast for Water
A doom, az okkult rock és a dark ambient násza. A delejező női ének félelmetesen jó!

20. In The Woods… – Cease the Day
Szépség és óriási hangulat jellemzi az In the Woods… lemezét idén (is).



McFrost1977



1. Thy Catafalque – Geometria
1. Sear Bliss – Letters from the Edge
1. Sulphur Aeon – The Scythe Of Cosmic Chaos
4. Monolithe – Nebula Septem
5. Primordial – Exile Amongst the Ruins
6. Aorlhac – L’esprit des vents
7. Owl – Nights In Distortion
8. Marduk – Viktoria
9. Lik – Carnage
10. Nagaarum – Apples
11. Entropia – Vacuum
12. Infernal Coil – Within A World Forgotten
13. Evoken – Hypnagogia
14. Monstrosity – The Passage of Existence
15. Nattravnen – Kult of the Raven
16. In the Woods… – Cease the Day
17. Gravestone – Sickening
18. Demonical – Chaos Manifesto
19. Cancer – Shadow Gripped
20. Bloodbath – The Arrow of Satan Is Drawn



Mindenholottlevo



1. The Skull – The Endless Road Turns Dark
2. Corrosion Of Conformity – No Cross No Crown
3.Voivod – The Wake
4. Fu Manchu – Clone Of The Universe
5. The Night Flight Orchestra – Sometimes The World Ain’t Enough
6. Red Swamp – Desertdrive
7. Judas Priest – Firepower
8. Alice In Chains – Rainier Fog
9. Ozone Mama – Cosmos Calling
10. Tesseract – Sonder
11. YOB – Our Raw Heart
12. Dopethrone – Transcanadian Anger
13. Metal Church – Damned If You Do
14. Coheed And Cambria – Vaxis Act 1 – The Unheavenly Creatures
15. Haken – Vector
16. Rivers Of Nihil – Where Knows Owl My Name
17. Temperance – Of Jupiter And Moons
18. Divided – Modulus
19. Lizzy Borden – My Midnight Things
20. Smash Into Pieces – Evolver





nascence



1. Manes – Slow Motion Death Sequence
2. Thy Catafalque – Geometria
3. Usurpress – Interregnum
4. Black Space Riders – Amoretum – Vol. 1
5. Owl – Nights In Distortion
6. ék – Whatever It Takes
7. Ihsahn – Ámr
8. Sinistro – Sangue Cassia
9. Son of Apollo – Psychotic Symphony
10. Primordial – Exile Amongst the Ruins
11. Dystopia – Building Bridges
12. In the Woods... – Cease the Day
13. A Forest Of Stars – Grave Mounds And Grave Mistakes
14. Warrel Dane – Shadow Work
15. Riverside – Wasteland
16. Sear Bliss – Letters From The Edge
17. Monolithe – Nebula Septem
18. Martyr Lucifer – Gazing at the Flocks
19. Tremonti – A Dying Machine
20. Mantar – The Modern Art of Setting Ablaze

Mielőtt összeszedtem volna ezt a listát, meg voltam győződve, hogy az idei év borzalmasra sikeredett. Utólag be kell látnom, hogy még mindig van remény, és csak a saját hangulat ingadozásaim áldozata lettem. Ahogy a listám is mutatja, egyre jobban a progresszívebb dolgok felé tolódik el az ízlésem. Néha a tiszta metál zenét (főleg death, black vonulatot) már túl unalmasnak érzem. Ezért is inkább mostanság a rock vagy, vagy annak a határán mozgolódó bandák kötnek le jobban. Ebben nagyrészt az játszik közre, hogy a death-black anyagok szinte kivétel nélkül a dinamikátlanság irányába tolódtak el. A technikásság és szép hangzás oltárán feláldozták a dalírást. Témaügyileg pedig arra törekszik szinte mindeki, hogy kinyisson egy újabb, meglehetősen borzalmas dimenzióba vezető kaput. Ez számomra már unalmas, nem tudok meglepődni a sokadik egyforma sötét tónusú, kátrányból gyúrt, lovecraft-i látomáson. Ezért is jobban élvezem mostanság azokat az albumokat, ahol nem félnek néha csöndben maradni, és témaválasztásukkal merészen túllépni a szürke ötven árnyalatán. A listám első tíz helyezettje ezt kifogás nélkül teljesítette, a további tíz album szerzője pedig inkább egy (önmagukhoz képest) hagyományos megközelítés keretén belül alkotott nagyszerűt. Az első helyezett Manes olyan teljesítményt nyújtott, amit a Secrets of the Moon – SUN albumán vagy pedig a Obsidian Kingdom – Mantiis mesterművén hallottam utoljára. Ennek megfelelően az elmúlt fél évben több, mint 200-szor hallgattam meg ezt az albumot.

 

Kátai Tamásnak a Meta-val nem sikerült lenyűgöznie, a Geometriával azonban újra megtalálta hozzám az utat. Úgy érzem, elkezdett öregedni, ettől pedig bölcsebb és megfontoltabb lett. Kifejezetten örültem ennek a váltásnak. A Geometria Töltés című száma pedig nem csak az év, hanem talán minden idők egyik legcsodálatosabb szerzeménye.
 

 

A Manes iránti őrületemet csupán ez a szám iránti rajongásom tudta überelni (ezt több mint 300-szor pörgettem le). Az Usurpress pedig azért érdemelte meg a harmadik helyet, mert egy olyan arcát mutatta meg a death metálnak, amit az Opeth-től vártam már másfél évtizede, de soha nem kaptam meg. Nem tudom, hogy a jövőben lesz-e szerencsénk még találkozni velük, ugyanis Stefan Pettersson, az énekes a közelmúltban elhunyt. Az ő orgánumának nagy szerepe volt abban, hogy az Interregnum a listám harmadik helyére került.
 

 

9000Sanyi



Alice In Chains – Rainier Fog
Nomad – Új remény
Pearls Of Long Loved Years – The 47th Parallel North
Therapy? – Cleave
Revolutio – Vagrant
Dystopia – Building Bridges
KabinLáz – Most kezdődik
Mudfield – Féreg és Szerepek (dalok)
Don Gatto – Sawdown EP
Hit By A School Bus – It’s Always Personal
Walking Papers – WP2

 

Nehéz rangsorolni az elmúlt évben megjelent és sokat hallgatott anyagait. Talán nem is érdemes megtenni, hiszen végigpillantva rajta erősen szubjektív és a Fémforgács underground thrash/death/black/post/stb vonalától távoli, inkább a közérthetőbb (ám korántsem mainstream) vonalról kerültek fel anyagok a listámra. Ezért csupán néhány gondolatot engedjetek meg. Érdekes módon 2018–ban is inkább a hazai anyagok fogtak meg.

 

A tavalyi év talán legjobban várt lemeze az Alice In Chains–től érkezett, amit aztán a Budapest Parkos koncertjük meg is koronázott. A Rainier Fog–ot azóta is hallgatom és szépen be is érett. Az ír Therapy? új lemeze eléggé az év végén jelent meg, nem is jutott rá még elég idő, de az egyértelmű, hogy az utóbbi évek legjobb lemeze ez tőlük. Na persze, az örök kedvenc Troublegum–hoz nem ér fel. A Dystopia egy szintet lépett a Building Bridges–szel, nem kétséges, hogy megérdemelnék a nagyobb ismertséget. A Don Gatto friss EP–je hozza a szokásos szintet, energiabomba, csakúgy mint a hasonló, bár morcosabb HC Hit By A School Bus lemez, az It’s Always Personal.

It's Always Personal by Hit by a School Bus

 

A dallamosabb téren három magyarul és egy angolul éneklő hazai csapat érdemel említést. A Nomad új lemezét nagyon vártam, bevallom elsőre nem varázsolt el, aztán szépen összenőttünk.  A ladányi KabinLáz tevékenységét régóta figyelemmel kísérem, a Most kezddődik is jó lett, de még van hova fejlődni. A Mudfield két lemezelőzetes dala, illetve az azokhoz készült klipek egy nagyon jó lemezt vetítenek elő, a 2016–os I Will Be EP–jük is remek, de úgy érzem a februári bemutatkozó albumuk ad majd teljes képet.

Az idei év felfedezettje a P.O.L.L.Y.. Bár a kultikus Polly Is Dead valahogy kimaradt, a The 47th Parallel North lemezzel engem megvettek maguknak. A Sacred c. dal például egy csoda.

A Revolutio konceptlemeze lassan nőtt hozzám, de a lemezismertető megírása olyan lassan haladt, hogy a sok hallgatás során megkedveltem az olaszok albumát. Továbbra sem tartom alapműnek, talán nem is annyira kiemelkedő, de hallgatásra érdemes. A 2018–as év talán legtöbbet hallgatott albuma minden bizonnyal a Walking Papers aktuális lemeze volt, amit a grungery.hu–s Pintér Miki ismertetője alapján kezdtem hallgatni (köszi Miki!). Sajnálom is, hogy a koncertet végül kihagytam!

Weide



1. Beyond Creation – Algorythm
2. Storm upon the Masses – The Ones Who Came Back
3. Harakiri for the Sky – Arson
4. Obscura – Diluvium
5. Alkaloid – Liquid Anatomy
6. Kalmah – Palo
7. Shining – X – Varg utan flock
8. Cultes des Ghoules – Sinister, or Treading the Darker Paths
9. Entropia – Vacuum
10. Horns – Czerń