Bilskirnir – Einsamkeit

Bilskirnir – Einsamkeit
Magány

Amikor egy néma nyárestén, magányosan ülsz a tengerparton,
Fák vesznek körül és a hegyek oltalmazóan nehezednek rád,
Amikor érzed azt, hogy ősapáid oly közel vannak,
Éppen olyan közel, mint amennyire a magányod.
Amikor a szellemed kitölti
A gyász,
A harag,
A gyűlölet és a fájdalom.
Ahogy az égbolt csillagokkal telik meg,
Amikor undorító minden, és a hold
Fénnyel világítja meg a szívedet:
Pesszimizmus és melankólia.
Az a kevés remény és szeretet pedig
Csak a természet felé nyit utat.
Ha majd a víz eloltja a tüzet,
Akkor lehetsz elégedett önmagaddal,
Ha már elérted a létezés legmagasabb dimenzióját.
Az egyedüli értelme az életnek: a totális
Magány.

szeptember 18.,
szeptember 20.,
szeptember 24.,