Rock-kor? – a rockzene és a sátán IV.

A rockkal járó bajok

“A rock nem ártalmatlan időtöltés, hanem még a heroinnál is halálosabb kábítószer, amely megmérgezi fiataljaink életét” – írja megdöbbentően Bob Larson, fiatalokkal foglalkozó orvos. Menekülés az élet kihívó, szorongató kérdéseire adott becsületes válasz elől. S bár sokan nem képesek belátni (s ezáltal még nagyobb veszélyben élnek), a rockzene – kisebb-nagyobb mértékben – hatással van mindannyiunk életére. Mindenki önmagával becsületesen szembenézve megállapíthatja, milyen mértékben alakítja személyiségét a rock.

Fizikai károsodás

Ezek a tünetek pusztán a hangerő (és fényhatások) következményei, melyek nem magát a zenét minősítik, de tudjuk, hogy a rockzene sajátos velejárói. Hallás – A hangerő 80 dB fölött bántja a fület, 90 dB fölött káros. A rock koncerteken a terem közepén 106-108 dB-t mérnek, a zenekar közelében 120-at. Ezek a hallászavarok rendszerint ötven év fölött jelentkeznek.

Úgyszintén a hangerő okozta károsodások körébe tartoznak az aggasztóan szaporodó szív- és érrendszeri betegségek és egyensúlyzavarok. Orvosok ilyen pácienseknél a hangerő kiváltotta haragot, ólmos fáradtságot, nárcizmust, pánikot, emésztési zavarokat és valami furcsa narkózist állapítottak meg. Az élő koncertek, diszkók hangerejét pótolja a ma divatos walkman használata.

A látászavarok okozói a különleges világítások, fényjátékok, stroboszkópok és főleg a lézersugarak, amelyek egyeseknél maradandó károsodást idéznek elő. A lézersugár kiégetheti a retinát, mely vaksághoz vezet; a zene ütemére villódzó éles fény szédülést, émelygést, hallucinációt válthat ki.

A basszusgitár erősítője által kiváltott alacsony frekvenciájú rezgések, melyekhez még hozzájárul a beat ismétlődő effektusa, nyomást gyakorolnak az agy- és gerincvelői folyadékra. Ez a folyadék közvetlenül hat a hormonelválasztást irányító hipofízisre. A végeredmény a nemi és mellékvesehormonok egyensúlyának felborulása, valamint a vér inzulinszintjének radikális változása, minek következtében az erkölcsi gátlások vagy mélyen, a tűréshatár alatt látják el ellenőrző funkcióikat, vagy teljes mértékben kikapcsolódnak.

Pszichikai következmények

Részben a ritmus és hangerő okozta változások, melyeket a szöveg, előadásmód és esetleges üzenetek fokoznak, és a fiziológiai hatásoknál sokkal jelentősebbek:

* az érzelmi reakciók megváltozása, tehetetlenség, dühkitörés, pánik;
* hisztéria;
* a reflexek fölötti uralom és az összpontosítási képesség, önuralom elvesztése;
* a gondolkodási képesség hanyatlása, az ösztönök elfojtásának gyengülése;
* a memória, az agyműködés rendellenességei, érdektelenség, gátlástalanság depresszió, idegbetegség – főként a zene és kábítószer együttes hatására;
* hipnotikus vagy kataleptikus állapot, amelyben a beteg úgy mozog, mint valami bábu, illetve robot;
* öngyilkossági és emberölési hajlam, amelyet a hosszan tartó, rendszeres rockzene-hallgatás nagymértékben erősít;
* öncsonkítás, önsanyargatás, áldozati öngyilkosságok, főképp a nagy tömegeket vonzó rendezvényeken, a rock koncertek és fesztiválok után ellenállhatatlan erővel fellépő késztetés a rombolásra, garázdaságra, tömeges randalírozásra.

A viselkedési zavarok közül elsőként említhető a sztárkultusz, melyben főként a kamaszok az ünnepelt rocksztár különc, kihívó és gyakran primitív életstílusát, beszédmodorát, öltözködését, hajviseletét stb. fenntartás nélkül utánozzák. Ezt a viselkedést sajnos az otthoni nevelés okozza, menekülési vágy egy banális, ingerszegény élethelyzetből vagy a rossz családi körülmények elől: a rock sztár a barátot, testvért, szülőt vagy a nem létező szeretett személyt helyettesítő pótszer. A fényképek, autogramok ennek a kapcsolatnak a hitelesítői, de sokan túlzásba viszik: pl. a sztár háza előtti szemeteskukában kutatnak ruhadarabok, hajtincsek, személyes tárgyak maradványai után.

A rock koncerteket gyakran kísérik balesetek: több ezerre tehető az agyontaposott, megfulladt, agyonvert rajongók száma, és ugyancsak elgondolkodtató a diszkókat, koncerteket kísérő tragikus autóbalesetek és bűncselekmények növekedése (sátáni dalszövegek!).

A szélsőséges megnyilvánulások közé tartozik a sátánista csoportokhoz való kapcsolódás. A fent említett, az ördögöt dicsőítő és magasztaló zenei üzenetek sokakat hangolnak az iránta való hajlandóságra, mások a sátánnak szentelt rock sztárok példáját követik. Maguk a zenészek (Dianne Core – Childwatch) is kijelentik, hogy “kivált a rock eszközeivel toborozzák a legfiatalabbakat a sátánhívők táborába”, ahol gyakran fordulnak elő rituális öngyilkosságok. Sokan kárhoztatják a heavy metal musicot, amiért a kábítószer és a sátánkultusz felé irányítja a fiatalokat. Sok szülő vallomását tanulmányozták, akiknek gyermeke az életével fizetett a gothic csoportokhoz való csatlakozásáért.

Nem kevésbé veszélytelen a jelképek használata. “A jelképek sajátos hatást gyakorolnak az individuumra, a tudatalatti szintjén is. A szimbolikus ábrázolás előnye a sűrített jelentéstartalomban rejlik, valamint abban a tulajdonságban, hogy a pszichikumnak a gondolkodás számára hozzáférhetetlen zónáit is érintve, feltétlen részvételre indítja a szubjektumot. Emellett erőssége az egyszerűsége is, amely révén spontán módon, közvetlenül hat a lélekre és a szívre, s nincs hozzá szükség speciális műveltségre vagy kitartó erőfeszítésre.”

Lemezborítókon, ruházatokon, majd falakra festve és egyre nagyobb körökben hirdetnek egyre félreérthetetlenebb módon ezoterikus, erotikus és sátánista szimbólumokat. Sorra megjelennek a felfordított háromszögek (ördög), gúlák, az öt- és hatágú csillagok, a bűvös körök és a mágia megannyi más jelképe.

Ezenkívül nem riadnak vissza a meztelenség közszemlére tételétől, a fallikus és vaginális szimbólumok ábrázolásától, se a mindenfajta nyíltan sátánista jelképtől, mint a 666-os szám, a felfordított kereszt, a pokol megjelenítése.

Aggasztóan növekszik – különösen a fiatalok körében – az öngyilkosságok száma. Meglepő, sőt félelmetes, hogy a jelenség okainak vizsgálatakor valóságos szellemi akrobatamutatványokat végeznek, hogy olyasmivel állhassanak elő, ami másnak még nem jutott eszébe, de mint meglehetősen világos lehetséges okot – az öngyilkos szándékok kiváltására alkalmas rockzenét – még csak meg sem említik. Azokon a dalokon kívül, melyek bizonytalanságérzetet és kiábrándultságot keltenek, számtalan olyan is van, amelyik nyíltan szól az öngyilkosságról, és buzdít rá.

A rock nemcsak a sátánkultusz terjedéséhez és az öngyilkosságokhoz járul hozzá, hanem a féktelen szabadságot, a mindenféle köteléktől és a fennálló rendtől való függetlenedést is magasztalja, egészen addig, hogy nyíltan bujtogat bűncselekmények elkövetésére. A rockzene hatása alatt megnyomorított személyiség beleolvad a tömegbe, s az így “elszemélytelenedett ember rendkívül nehezen áll ellen az ördög csábításának”. A nagy koncerteken a résztvevők egymást hergelik és befolyásolják hihetetlen hisztérikus és fanatizmustól fűtött kitöréseket gerjesztve, melyben a gondolkodóképesség és a rosszal szembeni ellenálló erő is meggyengül.

A rock és a sátánkultusz lényege és filozófiája nemcsak bármiféle vallás elutasítását jelenti (ötven év alatt egyetlen olyan szöveget sem írtak, amely pozitívan említette volna a vallást vagy annak értékeit!), hanem azoknak a természetes etikai elveknek az elvetését is, amelyeken az ember társas ösztöne nyugszik.

Ha a fentiekből arra a megállapításra jutnánk, hogy – mivel “a rockzene nem hat ilyen mértékben rám” – túlzott ez az aggodalom, gondoljunk először arra, hogy ezek a tapasztalatok egy fél évszázad orvosi, pszichológiai, hatósági eseteinek összegzése, másrészt vegyük azt is figyelembe, hogy ezeknek a mértéke a zenehallgatási szokásoktól függ.

Egy felmérés szerint az amerikai fiatalok naponta átlag 3-5 órát hallgatnak rockzenét (legtöbbjük más zenét nem is ismer); ez a szám a walkman-ek megjelenése óta 7-8 órára emelkedett. Ennél döntőbb jelentőségű a diszkó- és koncertlátogatások, illetve a rockzene kizárólagossága, mely a más irányú érdeklődés (főleg a komolyzene, valamint az irodalom, művészetek, tudományok stb.) súlyától függ.

Ráadásul ezek a jelenségek – éppen a rockzene előadásának és hallgatásának sajátosságai miatt – nem elszigetelten jelentkeznek, hanem átszövik az egész társadalmat, és akarva-akaratlanul mindenki részese lesz a változásoknak.

Már elfogulatlanul meg sem tudjuk ítélni ebbéli magatartásunkat és részvételünket, gyakran a kialakult helyzetet tekintjük normá(lis)nak, amihez igazodni nem csupán illik és ajánlott, hanem szinte kötelező. De a biztonságot adó tömegben sok mindent hangoztatunk és megteszünk, melyeket egyedül nem mernénk, sőt szégyellnénk. Ha a rockzene hatását szélesebb körben értékeljük, kiderül, hogy nincs még egy ilyen “sorsdöntő” jelentőségű társadalom- és személyiségformáló erő.

A rock megszületésekor mindenki azt hitte, hogy múló divatról van szó, mint a charleston, a boogie-woogie, a twist esetében. De mégsem jutott hasonló sorsra: aki érdeklődött a dolog iránt, és átlátta, mit takar, hamarosan rájött, hogy az effajta zene, ha kellőképpen manipulálják és kiegészítik a megfelelő technikákkal és fortélyokkal, nemcsak hogy folytatja diadalútját, hanem rövidesen egy valóságos társadalmi-kulturális forradalom jelképévé és eszközévé válik, és elárasztja a világot.

A káosz és a rendetlenség hívei keresve sem találhattak volna tökéletesebb eszközt arra, hogy eszméiket és filozófiájukat világszerte elterjesszék és elfogadtassák a fiatal generációk körében. Épp azok az országok (USA, Anglia) állnak a fiatalkori bűnözési statisztikák élén, ahol a legnépszerűbb a rock’n’roll, és ezekben az országokban növekszik a leggyorsabban a fiatal bűnelkövetők, a törvénytelen gyermekek, a különféle erőszakos bűncselekmények, a gyilkosságok és az öngyilkosságok száma.

Nemcsak a rock virágzik, hanem a terjeszkedő, mély válság is a védtelen ifjúság körében. És mindezt egyre nagyobb elégtétellel figyelik azok, akiknek rendkívül komoly gazdasági érdekeik fűződnek hozzá, és mindenekelőtt az emberi társadalom rendjének aláásására szőtt, pontosan körülhatárolt, elvetemült terveik egyre teljesebb körű megvalósítását látják benne.

A 60-as évektől kezdve – a Beatles kezdeményezésére és sokak hatására – megváltozott a hajviselet, öltözködés, viselkedés, vallás, erkölcs, kultúra, gazdaság, sőt politika; egyszóval totális lázadás tört ki minden – a fiatalok szemében a társadalom romlottságáért felelős – konvenció ellen. A beatzene az angol munkásnegyedekből származik, a zenészek környező világukat dolgozták fel, a dalszövegek hallgatóik életkörülményeire, álmaira, aggodalmaira, elfojtásaira, tapasztalataira, kívánságaira, céljaira – a hétköznapokra irányították a figyelmet. Illúziókat lepleztek le, szatírát kínáltak. Szándékosan otrombák, fésületlenek és érzékiek voltak, egyértelműen kifejezték a munkásosztályhoz való tartozásukat. Ám hamar sztárok lettek, és élték azt az életet, amit menedzsereik előírtak, és írták azokat a dalokat, melyeket a közönség megkövetelt: kényszerpályára jutottak.

Villákban, kastélyokban laktak, Rolls Royce kocsikon jártak, inasokat, biztonsági embereket tartottak, és milliókat kerestek. Teljesen beépültek abba a társadalomba, amelyet korábban kigúnyoltak. De magukkal hozott és felvett, nemritkán primitív stílusuk még az értelmiséget is áthatotta, és az emberiség évezredes viselkedési kultúráját, erkölcsi tartását és vallását romba döntötte.

A tabuk megszűnésével a szexualitás kikerült az addig általánosan elfogadott házasság keretéből, főleg a fiatalok körében vált mind elterjedtebbé és egyre fiatalabbakat érintett; a “szabad szerelem” hatására a házasság intézménye elavulttá vált, törvénybe iktatták a válást, családok bomlottak fel, ártatlan gyermekek nőttek fel a szeretet megtapasztalása nélkül és kallódtak el, váltak agresszívakká és bűnözőkké, és folytatták szüleik életvitelét; a szexualitás mint élvezeti cikk mentesült a gyermeknemzés kötelezettsége alól, a nem kívánt terhességeket megszakítják (évente 3-4 Magyarországnyi ártatlan gyermeket ölnek meg törvényesen); a hedonizmus velejárója a telhetetlenség: a természetellenes és beteges homoszexualitás mint normális viszony elfogadottá vált, mely egyre több fiatalt tesz áldozatává; a hedonizmus további következményeként a kábítószer-élvezet, prostitúció és az ezekhez szükségszerűen kapcsolódó bűnözés (pénzszerzés, -elosztás) terjedt el mindenütt a világon – ahol a rockzene következményeként megszűntek az egyéni és társadalmi gátlások. A lelkiismeret és a vallás visszatartó ereje meggyengült, nevetségessé lett, s ezáltal lehetővé vált az erkölcsök törvényes megsértése, sőt teljesen ellentétes értelmű törvények alkotása. Ahol a legelemibb, legősibb törvények nem működnek, megkezdődik a társadalom elhalása. Mérhetetlen ostobaság a magára hagyott, “természetesen” élő, nem metszett, nem nevelt fáról nagyobb termést várni, mint a folyamatosan gondozott, ellenőrzött, ápolt fától.

A neveletlen kutya is folyton csak bosszantja – esetleg megtámadja – gazdáját és másokat. A gyermeknevelésben szabadjára engedett – viselkedési, táplálkozási, szexuális – ösztönök állati szintre süllyesztik az embert, még akkor is, ha egyébként ápolt, megnyerő külsejét, vagy (gyakran haszontalan) tudását oly sokra is tartja. Sőt az egészséges természeti populációk rendje, összhangja messze az emberi társadalomé fölött áll, – beleszámítva a gyengébbek, életképtelenek elhullását is, mellyel szembeállítható az abortuszok, az éhezők és nyomorgók milliói – a jóléti társadalmak árnyoldalaként.

A lázadás megvalósulásával megszűnt minden érték elfogadásának kényszere. Sőt olyan nevelési elvek kezdtek divatossá válni, melyben hagyni kell, hogy a gyermek azt tegye, amihez kedve van! És a gyermek tette is: a szülei – és nevelői – nyakára nőtt. A rendre nem kényszerítették, akaratossá vált; ha nem kapta meg, amit akart, hisztériázni kezdett. Saját szűk látókörének megfelelően korán véleményt formált a világról, azt gondolván, hogy amiről nem tud, az nincs is, illetve minden úgy van, ahogy ő látja. Az ellenkező véleményeket a személye elleni támadásnak vélte, aki rendre akarta utasítani – netán nevelgetni – ellenséggé vált. Az egyre növekvő szabadság és engedékenység – a romboló hatásait tudatosan elősegítőkön kívül – valójában a nevelők (a felelős felnőttek) tehetetlenségét és gyengeségét is mutatja: nem tudnak mit kezdeni a kialakult helyzettel, nincsenek elveik, melyek megteremnék az annyira nélkülözött értékeket, s így csak hagyják, hogy sodródjanak az eseményekkel.

És az események sodorják. Nem veszik észre, hogyan manipulálják életüket a látszólag jobbítást célzó intézkedések, törvények. A szülők tehermentesítését (életkörülményeik javítását) szolgálják a bölcsődék, az óvodák, az iskolai napközik – miközben a kisgyerekkorban annyira fontos családi kötelékek szakadozni kezdenek (és itt most – nagyon komolyan – nem az igazán rászoruló szülőkről van szó), és a gyermeknevelést jogi keretek közé kell szorítani. Ahol a jog élvez elsőbbséget, meggyengül a szeretet és a tekintély, a bizalom és a tisztelet, a jóakaratú, de szigorú kormányzás és az őszinte ráhagyatkozás, a köszönet és a hála – melyek az emberi közösségek építői és összetartói. Csak egy lépés a “mindenhez való jog” kiharcolása, melyet azért sem lehet megtagadni, mivel a felnőtt társadalom sem tud jó példát mutatni. A fiatalkori dohányzás, szexualitás, alkohol- és kábítószer-élvezet fontos jelei a mindenkori bajoknak, melyek a jó útmutatás és gondokkal járó terelgetés (nevelés) helyett a magára hagyott, szabad bukdácsolás választásának kényszeréből születnek. Mert nem az a kérdés, hogy van-e elég ereje a jót megtenni, hanem hogy mi az, ami erre ösztönzi, van-e olyan eszme, melyért lelkesedne.

Ha a rockzenének csupán ezt az “eredményét” szemléljük, elég okunk lenne rá, hogy ne mérgezzük tovább vele magunkat. S ha felismerjük a betegség tüneteit, ne áltassuk magunkat azzal, hogy mások is ezzel élnek, hanem igyekezzünk meggyógyulni és egészséges életmóddal a bajokat elkerülni.

Ugyanakkor érthető, hogy éppen a serdülőkori önállósodás, a személyiség kialakítása, a másik nem iránti érdeklődés és párválasztás szempontjából hatékony katalizátor a rockzene, a fiatalkori önfeledt életvitel mozgatója. De túl nagy árat fizetünk érte: lelkünk, értelmünk és akaratunk szabadságát, belső értékeinket; és épp azt veszítjük el vele, amit megnyerni igyekszünk.

október 18.,
október 19.,
október 21.,