Szombaton a Vértes keleti kapujánál Száron jöttünk össze ezúttal második alkalommal. A mostani terv az volt, hogy a szerkesztők mellett a külsős munkatársak is vegyenek részt az eseményen, és a sors végülis úgy hozta, hogy túlerőbe is kerültek, mivel előbbiek közül csak GF, Sanyi, Zeba és én voltunk jelen. A tíz fő Baathory, Krigare, Chino, Viribus, Emp és Mike érkezésével kerekedett ki. 
Hogy mi történt Száron? Hát a bennszülöttek túlélték, a futók is, de a vasárnapi eseményre vajmi kevés eséllyel nevezhettünk volna be páran abban az állapotunkban, ahogy ébredtünk… Igen. Éppen reggeliért mentünk Virivel és Mike-kal, mikor látjuk ám, hogy a fő utcával párhuzamos kis utcán autók gyülekeznek jobbról – balról, és rajtszámmal sietnek fitt emberek, igazából futnak. Velük az erő, ez az élet természetesen, bár cseppet sem bántuk, hogy enyhén álmosan mi inkább a zsömle és a mackósajt betömését választottuk reggeli programként.
Az előző találkozó beszámolóját is én kezdtem, és most is csak ezt a szerepet szántam magamnak, beszéljenek a többiek inkább.

Zeba: Nehezen indult az idei összejövetel, személy szerint legalábbis így éreztem. Gondolok itt arra, hogy végül egészen megcsappant a létszámunk, nem mindenki tudott, vagy akart részt venni, de a kedvünket mégsem szegte semmi.
Nehezen indult azért is, mert sokan először találkoztunk egymással, de aztán az első közös koccintás feloldó hatással bírt. Szóval amilyen rozsdásan indult be a Fémforgács körfűrésze, olyan gyorsan fel is pörögtek az események és már azt vettem észre, hogy búcsúzkodunk. Nagyon jó hangulatban telt a délután és az este, nem bántam meg, hogy a fél országot át kellett zötykölődnöm miatta. Örülök, hogy végre sor került a személyes találkozásra. Külön köszönet Mike, amiért elnavigáltál! Egy biztos srácok, jövőre nem ugyanitt! 🙂 (Itt nem a fogadóval volt Zebának baja, hanem a távolsággal).

Mike: Nem régóta vagyok a Fémforgács külsős munkatársa, ebből is következik a tény, miszerint a szári találkozó résztvevőinek egyikével sem találkoztam még személyes formában. Ez persze nem jelentett problémát, mindenkire kíváncsi voltam a jelenlévők közül, azt viszont sajnáltam, hogy a meghívottakból sokan nem tudtak ott lenni, különféle okokból.
Zebával indult a Szombat délelőtt, aki Debrecen felől érkezett Pestre és a következőkben notórius módon szeretett volna felszállni a nem megfelelő tömegközlekedési eszközökre, amit aztán a hazafele úton sikerült is megtennie. A frissen épült metrót használva jutottunk el Kelenföldre, ahol Baathoryval és gF-fel elfogyasztottuk a maradék olcsón vett cidert és vonattal közlekedve tovább, találkoztunk Sanyival és az utazás végét jelentő, poszt-apokaliptikus hangulatú megállóhelyre (alant látható a fotója – FF) érve lett teljes a létszám.

Délután hamar oldódott a kezdetben még igen visszafogott hangulat, séta a faluban, sűrű koccintások, sör, bor, pálinka, szólnak a promócédék, beszélgetünk sokat, este gulyás, mindenki vidám, majd egyszer csak arra ébredek, hogy alszom. Később arra, hogy valaki horkol. Később arra, hogy, őő, izé, valaki nem bírja a piát :). Még később meg arra, hogy reggel van.
Jól telt a délelőtt is, közértben bóklászás, beszélgetés, futó emberek értetlenül bámulása, meg persze maradt még pálinka és sör is… aztán egyszer csak indulni kellett haza.

Bevallom őszintén, teljesen új tagként is nagyon vártam ezt a találkozót és egyáltalán nem kellett csalódnom, örültem mindenkinek. Különös érzés először élőben találkozni olyan emberekkel, akiket már korábban elképzeltél, egy nick, cikkek és chat beszélgetések alapján. Köszönöm mindenkinek a remek hétvégét, meg hogy vagytok, és hogy egy ilyen nem mindennapi közösség része lehetek a hét minden napján, itt a Fémforgácson keresztül. Mielőtt még teljesen elnyálasodom, elköszönök idejében, jóéjt!

Milyen is volt a szári hétvége baathory szemüregén keresztül? Jó, de ennél kicsit bővebben…
A csodaszépen felújított Kelenföldön kezdtünk el találkozgatni, sajnos nem maradt idő menni ingyen egy kört az új metróval, mert a vonat nem vár. A szári „restiben” már majdnem a teljes csapat összegyűlt, és mire a helyszínre értünk, mindenki megismert mindenkit személyesen is. A környékkel, a házzal és hozzá tartozó állatokkal is hamar sikerült megbarátkozni, az emeletre vezető lépcsőn látszott, hogy a falon függő, mosolygó négus vigyázó tekintetének hatására ott valaki le fog még esni, a tetőtérben pedig a meglepetés: saját házioltárunk is volt :O. 
De persze a leges-legjobb: a társaság. Ezerrel zajlottak az eszme-, élménybeszámoló- és véleménycserék; kaptunk szép pólókat, meg promo-lemezeket; bővültek az ismereteink az oldal kapcsán is; kiderült, kinek mi az abszolút kedvence; igyekeztünk mindenféle folyadékokkal eloltani a délután még mindenki szemében ott fénylő értelmet.
Ha brit tudósok azt írják, hogy az egyféle szesz fogyasztása bármiféle későbbi problémát kiküszöböl, az kiderült, hogy baromság; és persze mindenkitől még egyszer bocsi, aki nem tudott aludni, míg álomba nem röhögtem magam. Egyszer aztán másnap reggel, vagy inkább délelőtt lett, és mint minden jó, ez is véget ért, hogy a sajnos kissé foghíjas fémforgács-stáb hosszabb-rövidebb utazások révén újra elfoglalja helyét felhő alakú hazánk mindenféle részein. Nagyon jó döntés volt ott lenni, és persze köszönöm én is mindenkinek 🙂

Ez volt az első Fémforgács találkozóm, úgyhogy én is azt gondolom, nem volna hülyeség megírnom róla a benyomásokat. Kicsit hamarabb odaértem a szári vasútállomásra a kelleténél, fene se gondolta volna, hogy én leszek a legelső. 🙂 Nagaarum futott be másodiknak. Vele volt némi szóváltás privátban (régebben – FF) tavaly a Nile koncertbeszámolóm kapcsán, de azóta túljutottunk ezen, nekem igen kellemes csalódás volt az ő társasága, igazából sosem volt bajom vele (ahogy a többiekkel sem). No meg a medvehagymás pogi, amit hozott magával, valami isteni volt; etette magát, akárcsak a ház pogácsája. Annak falatozásával is igencsak nehéz volt leállni. 😀 Zeba az édesszájúakra is gondolt, ő egy maga által készített csokis kockából szállított egy adagot. A gulyásra megmondom az őszintét, nem is maradt a sok nassolás után különösebben étvágyam, pedig az sem lett volna rossz amúgy. Piáról mindenki magának gondoskodott (én sört vittem), és nem is aprózták el a fiúk, volt mit magunkba önteni bőven! 😀

Maga az Élni jó vendégház rendezett, nyugis helyen helyezkedik el; a vasútállomástól kicsit messze, de azért gyalog sem a világvége. Mindenkinek jutott benne tér és senki nem szenvedhetett hiányt semmiben. Háziállatok is voltak, kutya-macska egyaránt, a cica nekem is az ölemben landolt kis időre. 🙂 Még aznap elmentünk egyet csavarogni a társasággal a templom környékéig, ami tkp. bolt- és kocsmajárat volt egyesek részéről. Szerencsére az időjárás is kedvezett, ragyogó időben lehetett részünk napközben, jóllehet azért estére egy kicsit lehűlt (fel is kellett öltözni, ha kimentünk a tornácra). Miután visszamentünk a házba, hajnalig tartó mulatság vette kezdetét zenehallgatással (melynek során egy raklap promó CD-t lekagylóztunk, voltak is köztük egészen figyelemreméltóak!), eszmecserékkel, traccspartikkal, fotózkodásokkal, eszem-iszom, dinom-dánom, amíg össze nem estünk. 😀
Krigare ugyan elég hamar lelécelt, mivel másnap dolga volt, ám ez nem vetette vissza különösebben a hangulatot, egészen jól elszórakoztunk. Másnap már éreztem is, hogy fáradok, valamint úgy éreztem, a sok kaja-pia egy kicsit megártott. De komolyabb következménye szerencsére nem lett ennek. Még délelőtt hazavonatoztam és dolgoztam fel az élményt.

Tök jó volt közelebb kerülni a ‘Forgács stáb több tagjához is (mivel előzőleg csupán Sanyit, Krigare-t és az azóta kilépett Bahont ismertem személyesen), a legtöbbjükkel össze is spannoltam, továbbá az egy szem lány a társaságban (Baathory) szintén szimpinek mutatkozott. Én tehát a magam részéről élveztem a party-t, jövőre jöhet a következő, azt sem szalasztom el! Ötletként ha esetleg nincs ellenvetés, lehetne a következő FF talin valami tábortüzes móka is, kollektív zenéléssel, sütögetéssel, ilyesmivel.

/mindenholottlevo/

A találkozó március 29-én, szombaton 14:00 órára volt meghirdetve egy fejér megyei településen, ami a Vértes lábánál fekszik, és Szár a neve (igen, ékezettel). Erre az időpontra akik ígérték, hogy eljönnek, viszonylag egyszerre, ott is volt a vasútállomáson. Mindenholottlevon kívül mindenki mással most találkoztam először élőben. Jó volt megismerkedni azokkal, akikkel szinte naponta „arctalanul” e-mailezek, annak érdekében, hogy jobban működjön az oldal.
Amikor mindenki megérkezett, megkerestük a fogadóhelyet, ahol az elkövetkezendő időt töltöttük. A fogadós hölgy gulyáslevessel és pogácsával várta a társaságot, amit késő vacsorára el is fogyasztottunk. Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni a finom levest és a pogácsát!

9000Sanyi készült egy meglepetéssel is, azoknak, akik eljöttek a találkozóra. (És azoknak is akik nem – FF) Mindenki kapott egy Fémforgács pólót rövid- és hosszú ujjú változatban (köszönjük Jancsinak, vagyis a RealPimpnek – FF).
Az este folyamán könnyed beszélgetés zajlott, mindenféle témában, nem csak szakmáztunk.
Természetesen ez utóbbi is szóba jött. Kinek mik a tapasztalatai? Hogyan lehetne fejleszteni tovább az oldalt? stb. Természetesen közben a különböző promóciós lemezek forogtak a lejátszóban.

Sajnos egyéb elfoglaltságom miatt szombat este ott kellett hagynom a társaságot, így a továbbiakban nem tudom, hogy mi történt. Empnek pedig külön köszönöm, hogy kivitt az állomásra!
Hatalmas köszönet 9000Sanyinak a szervezésért, és remélem a következő alkalommal többen is el tudnak jönni!

Örülök, hogy ennek a társaságnak a tagja lehetek!
Én Krigare voltam.

Tavaly is enyém volt a zárszó, hát a második találkozó esetében sincs ez másként.
Hasonlóan a tavalyihoz most is volt azért izgalom, hiszen most is voltak páran, akikkel először találkoztunk.
De néhány szóban azért kitérnék az előzményekre, mert volt néhány pillanat, amikor komolyan felmerült a halasztás lehetősége vagy akár az is, hogy hagyjuk az egészet a francba.

Az egyik ilyen pillanat bahon – aki az egész szervezést elkezdte – kilépése volt, de az is hervasztó tudott lenni, ahogy a kezdeti tizenhét fős létszám egyre apadt különböző okok miatt. Abban, hogy végül megcsináltuk, zeba és Naga keze is erősen benne van. Köszi, nélkületek nem ment volna!
Aztán végül azt hiszem jól döntöttünk, sőt, ezt az eddigi beszámolók alapján bátran állítom.
Jó volt találkozni azokkal az arcokkal, akikkel tavaly óta nem találkoztunk és remek volt összefutni az „újakkal” is. Külön öröm volt, hogy az oldal egyik veteránjának számító, a hangpróbán rendszeresen ajánló és pontozó viribusunitis is elfogadta a meghívásunkat és velünk volt. Korábban publikált is és talán nem árulok el nagy titkot, de van rá némi esély, hogy kedvet kapott és olvashatunk tőle valamit a közeljövőben. 

Most kissé kevesebb (a tavalyihoz képest legalábbis) szó esett a ” szakmai” részről, vagy csak nekem tűnt úgy (nem csak neked, Sanyi – Naga :-))? Mindenesetre most is volt promóosztás, aminek eredményét a nemrég visszatért empnek köszönhetően már olvashatjátok is.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem azoknak a munkáját, akik a hétvégén tartották a frontot, amíg mi szórakoztunk, de azoknak a munkatársaknak is, akik valamilyen formában dolgoznak a Fémforgács tartalmassá és színvonalassá tételén. Név szerint a távolmaradt szerkesztők: oldboy, boymester, valamint a külsős munkatársaink: a nemrég velünk lévő két lány: Andiprkl és GreenWitch, illetve ZolixiusRex, Xhavael, Perszepeta, Pistike66.
Folyt. köv.