Thanasis Lightbridge

 Elcsíptem egy reklámot pár hete, ami a furcsa Dol Kruug névre keresztelt „banda” első nagylemezének elkészültéről adott hírt. A borzasztóan randa, takonyzöld képen látható volt egy békaember, meg valami ordenárén kinéző maszkos alak. A zenei stílus meghatározása pedig valami ilyesmi volt: experimentális space techno / grind / death. Itt dőlt el a sorsom, nekem ezt hallanom kell! A lemezt hetekig hallgattam és mikor rávettem magam a kritikára és nekiláttam felkutatni a hátteret, akkor esett le az állam. És akkorát koppant, hogy még most is golyóznak a szemeim. A Dol Kruugról később írok még, most hadd mutassam be a projekt mögött álló embert, aki egy Thessalonikiben élő, Thanasis Lightbridge nevű őrült tudós, zenész, művész, programozó, macskabolond, zseni.

 Thanasis
oldalával ismerkedve, lassan feltárult előttem a Dol Kruug mögött megbújó hihetetlenül színes és sokrétű zenei univerzum, aminek a Dol Kruug csak egy apró szelete. De haladjunk sorjában. Az 1978-ban született Thanasis már gyerekkorában is nyughatatlan, örökmozgó kreatív személyiséggel bírt. Művészi sorsát az olyan korai zenei behatások formálták, mint Jean Michell Jarre, Vangelis, Tangerine Dream Tigers, Kraftwerk, Yellow. Az alapvetően elektronikus, ambient hangulatzenék szeretete, a nagy ősök tisztelete a később érkező metal behatások után is szerves és egységes részét képezi Thanasis művészetének. Miután számos kisebb lokálpatrióta csapatban zenélt, elhatározta, hogy kihasználva multihangszeres talentumát egy saját zenei univerzumot fog megteremteni. Ebben fogja ötvözni az alaphatásaiból származó elektronikus lebegést a később megismert metal őserejével. Tematikájában pedig a sci-fi rajongásának megfelelően egy gigantikus űrháborúkkal, szupernóvákkal, csillagporral telített saját univerzumot álmodott meg. Hihetetlen önkontrollra és zenei alázatra vall, hogy már a kezdeteknél tudta, hogy bár koncepcióban egy téma köré csoportosulnak elképzelései, zeneileg a totális stíluskáoszt csak úgy tudja elkerülni, ha strukturáltan projektekre bontja azt. Így született meg a szinfónikus megszólalású, gótikus kórusokkal, kétlábgépes speed metal körítéssel bőségesen megpumpált Dol Ammad, a korai ambient lebegést leginkább magán hordozó Dol Theeta és a technokrata űrinváziót, a kegyetlen gyarmatosítást, pusztítást és agressziót megfogalmazó Dol Kruug.

 
Művészünk nem aprózta el a dolgot, azonnal tizenkét fős élő kórussal, olyan vendégzenészekkel állt neki a megálmodott zenei világ megformálásának, mint például az űberdobos Alex Holtzwarth. Előképzettségének, tudatos munkájának és a mai kor technikájának köszönhetően már az első lépések is egy kiforrottság közelében lévő, profin megkomponált és megszólaló összképet mutattak, ami előrevetítette egy kivételes zenei tehetség által megálmodott zenei világ kiteljesedését. A kezdeti segítő zenészi kezek igénybevétele után, ahogy a dalszerzői és hangszeres önbizalma megerősödött, folyamatosan építette le a külső segítségek listáját. Mára már szinte egyedül kezeli az összes hangszert, komponál, feljátszik és formába önti a végeredményt. Furcsa mód, ismételten a maximális zenei alázat meglétét erősíti a tény, hogy ezzel párhuzamosan tisztult, karakteresedett a zenei végeredmény, ami semmilyen jelét sem viseli magán a megalománságnak. Egy percre sem érezni, hogy az elhatalmasodó egyszemélyi kontroll a végső minőségre negatív behatással lenne. Sőt, talán szép lassan a teljes önmegvalósításhoz elérve önnön teljességében kezd feltárulni Thanasis elképzelése és zenei univerzuma.

  A zenei önkontrollt és egészséges, alázatos művészi hozzáállását tanúsítja a vastag humor és önirónia is, ami a saját maga által készített klipekben, a honlapjának bemutatkozó szövegeiben megjelenik és persze itt van Batman, a fekete macsek is, mint örök és hűséges harcostárs. Thanasis a zeneszerzés mellett számos művészeti projektben érdekelt. Masszív részt vállalt a Macedóniai Kortárs Művészetek Múzeumának digitalizálási projektjében, a Thessalonikiben megrendezett Inspire 2012 és az Observer Earth művészeti fesztivál audiovizuális háttérmunkáiban.

 Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam erre a görög zsenire, mert a tehetsége, zenei munkássága és intellektusa messze kiemelkedik a mezőnyből és olyan ismertebb zsenik szintjére emeli, mint Devin Townsend, vagy Arjen A. Lucassen. Hogy miért kellett 12 év ahhoz, hogy megismerkedhessek Thanasis munkásságával, számomra az általa képviselt minőséget és színvonalat látva érthetetlen. Vagyis talán érthető, ha azt nézem, nincs mögötte kiadó, mindent maga jelentet meg a maga által alapított kiadón keresztül. Nincs biznisz, nincsenek gigafesztiválok. Nem hozza a dellát valakiknek, akik üzletet látnának benne. Thanasis világa azonban szerencsére nem üzlet, hanem tiszta zenei önmegvalósítás és művészet. Mint ilyennek, kétségtelenül magas színvonala ellenére is kellett 12 év, hogy eljusson hozzánk. Vagyis az évek mellett kellet Thanasis kitartása, folyamatos munkája, a külső zenebiznisz helyzetének ignorálása, elkötelezettség és elhivatottság. Ezt azért figyelmébe ajánlanám egy – két hazai művész kollégának, aki összeomlik és a sarokban pityereg, hogy szar a helyzet, a kutyát nem érdekli az első EP-je, pedig már vagy 3 hete megjelent. Tessék dolgozni, csinálni, a zene szeretetéért alkotni. Az idő majd dönt a belefeccölt energiáról és értékeiről.

No, de nézzük a Dol univerzumot szép sorjában!

Dol Ammad
Dol Theeta
Dol Kruug

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.