Ensiferum – Sword Chant


Kard dal


[A bősz ember meséje]
[I:] A sötét árnyék lángoló kardja sújtja a vidéket
Tomboló villám hasít az ember kezeibe
És az ősi láng feltámad
Az egekből le a síkra
A felhők félrehúzódnak, mintha a kard az égből hullt volna
Egy tűzjel égett bele, amiről felismerhető
És a szürke felhők lenéztek, le az egekből a térre
… mintha a fény alakjai elárasztanák

[II:] Lények kezdenek előmászni a hamuból és füstből
És az éjszaka szörnyű volt volt, és nagyon hideg szelek
vágtattak
És a tenger lovagjai levonultak
A mély barlangokba, le, ahol a régi varázslat van
A háború növekszik az öreg földeken és városokon
A hegyekből harci dobok védő hangon kopognak
Örökké keresik a kardot, míg a csatában elesnek
…Gyerünk, halld a háború hívó szavát

Ki mer a halállal játszani
Ki szagolja meg a sárkány lehelletét
Nem siratják az elbukottakat
A kard keresése elkezdődik

[Kőbe vésve:]
Hatalmas, mint a hegyek és a tengerek
Komor, mint a föld és az öreg fák
Az arany tavak csillogásából termett
Leláncolva a tűzzel, mely sosem huny ki
Kövek és sziklák vésték és formálták
Mikor a folyók hidegen és vadul rohannak
Ez a dal kísérteni fogja a múltad
Ez a kard végül a tiétek lesz

Emelkednek a karok, a csata közeleg
Át a sáron és tiszta vizeken
A vér újra befesti a földet
A győzelem jelét a szél küldi

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.