Szúrj át egy karót a szívemen!
És vonszolj ki a napfényre
Akkor majd felébredsz sóvárgásodból
Ha lemészárolod az álmodót

Hattyúdal az éjszakáért
Az Isten megsebesült, nevet ad a fájdalomnak
A mi bársonyos utunkon a pokolba gyomok nőnek

Vádolj engem, ez én vagyok
Gyáva, egy semmire sem jó bűnbak
Buta gyerek, aki egy álomvilágban él
A romantika már csak paíron létezik

Mondd, miért vettél el mindent, ami az enyém volt!
Maradj úgy, ha már fekszel – ne vezess félre!

Ébredj fel, irtsd ki a gyomokat
Semmi sem vagy nélkülem
Vedd az életem, ha már a szívem megölted

Fattyaid rontották a kardom
Megerőszakoltad a szavaimat, hülyét csináltál belőlem
Gyűjtsd össze a csillogó pompád és hagyj élni
A Hatalmasok már mind halottak
És én is fáradt vagyok

Tiszta szívemből utálom mindőtöket!