Ezúton szeretnék Veletek megosztani egy remélhetőleg jó hírt, miszerint a Fémforgács szerkesztősége úgy döntött, hogy szeretné az oldalt tartalmilag még színesebbé tenni és ennek apropóján megpróbálunk nyitni kicsit egy általánosabb kulturális webzine irányába. De nem kell megijednetek, továbbra is nagyrészt rock/metal magazin maradunk, csupán ezentúl gyakrabban olvashattok oldalunkon film-és könyvismertetőket is, amik nem feltétlenül lesznek zenével kapcsolatos művek…
Aztán, hogy ez az újítás mennyire lesz életképes, azt úgyis TI döntitek el!

Kezdetnek pedig íme egy kultfilm, amit hazánkban nem ismernek annyira, mint amennyire például jómagam is gondoltam, hisz nem 1-2 alkalommal találkoztam azzal a kérdéssel, hogy „honnan jön az avatarod és mi, vagy ki is az az Oldboy valójában?”.
Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, akkor valami ilyesmit írnék, hogy az utóbbi évtized egyik legnagyobb hatású, legsúlyosabb, legegyénibb, legmegdöbbentőbb alkotása! Vagyis egy igazi leg-leg-leg! És sokak számára azért is meglepő lehet ez a kijelentésem, mert távolról sem amerikai, hollywood-i filmről van szó, hanem távol-keletiről. Pontosabban dél-koreai produkcióról, még pontosabban Chan-wook Park Bosszú-trilógiájának középső, és legjobban sikerült darabjáról beszélhetünk eme műremek kapcsán.

2003-ban került a mozikba és gyakorlatilag egyből közismert figurát varázsolt a rendezőből, olyannyira, hogy még a „The one and only” Quentin Tarantino is úgy nyilatkozott abban az időben, hogy az Oldboy Tarantinosabb, mint bármely saját filmje. De az a viszonylag ritka dolog is bekövetkezett, hogy nem csak az értő közönség ölelte keblére a filmet, de a szakma is oda, meg vissza volt tőle, úgyhogy 2004-ben meg is kapta a Cannes-i Filmfesztivál (aki kicsit is képben van film-ügyileg, az tudja, hogy művészileg sokkal nívósabb, mint az Oscar!) zsűrijének nagydíját! És ezzel meg is kezdte világhódító útját, az IMDB-n is kimagasló eredményt produkál, jelenleg 8.4-es átlaggal minden idők 90. legjobb filmje!
És nem érdemtelenül, hisz már a sztori is kellően érdekes, figyelemfelkeltő, és előre vetíti, hogy nem kevés talányban és izgalomban lesz része annak, aki rászánja magát a megtekintésére. Fölöslegesnek tartom a történet ismertetését, akit érdekel, az ITT elolvashatja. Viszont előre leszögezem, hogy egy nagyon kemény filmről beszélhetünk és nem csak az akciójelenetek, válogatott kínzások miatt. Az Oldboy nagy erénye, hogy nem öncélúan erőszakos! Az erőszakot csak eszközként, művészi kifejezésként alkalmazza, amit a történet egyébként meg is követel. Tarantino filmjeihez hasonlóan itt sem egy lineáris cselekménnyel operál a rendező, hanem több szálon futnak az események és flashback-ek formájában kristályosodik ki szép lassan a főszereplő múltjának azon eseménye, ami elindította a „lavinát”. Szinte kezdettől fogva van egy vészjósló hangulata a filmnek, amire szépen rásegít az operatőr is, a sötét tónusaival. Konklúzióként pedig több dolgot is levonhatunk és aki végig meri nézni az Oldboy-t, a frissen szerzett, de mélyre ható, szó szerint húsba vágó élmény után biztos máshogy fog viszonyulni a saját életét, mindennapjait átszövő ártatlannak tűnő kis pletykák iránt, azt garantálom!

Akit megérint ez a nem hétköznapi alkotás, az tegyen egy próbát a trilógia szélső darabjaival is, nevesül a Mr. Vengeance – A Bosszú Ura (2002) és a Lady Vengeance – A Bosszú Asszonya (2005) címűekkel.

Természetesen az „Álomgyár” figyelmét se kerülte el a film, hallhattunk egy ideig olyan híreket, hogy Spielberg fogja készíteni a hollywood-i remake-et, a főszerepben Will Smith-szel… Jelenleg pedig úgy néz ki, hogy Spike Lee fogja dirigálni a majdani „újrázást”.
Mondanom sem kell, esély sincs rá, hogy akár csak megközelítsék is az eredeti színvonalát!