I. Fémforgács szerkesztői találkozó

2013. április 13-án megrendeztük!!!

Mikor az esemény után szétszéledtünk (és akkor kezdem a végéről), egy darabig tanakodtunk, hogy kinek kéne ezt a beszámolót megírni. Oldboy termékenységét ismerve arra tippeltünk egy páran, hogy még haza sem érünk, és kész lesz vele. Én próbáltam adni egy kezdő lökést az oldal összerakójának gf-nek, viszont az is eszembe jutott, hogy Sanyi itten egy ideje a kalapács, lehet, neki kéne. Viszont az oldal hátvédje zeba elég régen hallatott magáról, annak ellenére, hogy Sanyi mellett a másik fő hírező, és a helyesírási hibák, elütések, szerkesztési baromságok gyilkosa, ezzel nagy háttérmunkát végezve. Aztán bahon, aki a gólya a csapatban. Haha, nagy lehet a pofám, mert már nem én vagyok az, ugye?
Majd gf végülis leprogramozott itt egy szigorúan titkos csatornát a fórumon, ahol mi hatan a legnagyobb piszokságunkat is bedobva, kritikátlanul kitárgyalhatunk mindent és mindenkit, így közöltem a társasággal, hogy akkor elkezdem.

Tehát miután ezt a bevezetőt gyorsan bevertem a képernyőbe, most jönne a beszámoló lényegi része. És most van gond. Mert mit lehet ilyenkor leírni ide. Főleg az után, hogy a zeba által szállított panyolai szilva kizáróokká vált azt illetően, hogy én itt valódi összefoglalót írjak.

Segítek!
És kezdem az elejéről!
Ha már a többiek hazaérkezése előtt nem is lettem kész az írással (ebből rögtön ki is derül, hogy oldboy volnék), most beszállok egy pár sor erejéig a közös sztoriba! 
Mert hogy ez volt az ELSŐ Fémforgácsos összejövetel, ahol face to face talákozhattunk egymással.
Egyelőre mi hatan, szerkesztők.
De ez egy tesztként is fölfogható, ugyanis tervbe van véve egy kibővített happening is.
Na senki se gondolkodjon woodstock-i méretekben! 🙂
A jelenlegi szerkesztői stáb a kollégák földrajzi „nézeteltérései” miatt eddig gyakorlatilag egy virtuális kohóként működött, bár voltak akik már találkoztak egymással a domoszlói összejövetelt megelőzően is.
Én speciel még egyiküket sem ismertem személyesen, és baromi kíváncsi voltam, hogy milyenek élőben azok az emberek, akikkel heti szintű chat, és/vagy telefon kapcsolatban állok!
De mint kiderült a megérkezést követő eszmecseréből, a többiek is pont így voltak ezzel!

Mivel én lakom legközelebb a Mátra lábánál fekvő településhez, nekem sikerült legkorábban odaérnem, by bus, of course… 😀
Négyen (gf, Sanyi, Naga, bahon) Miki autójával jöttek, zeba pedig vonattal.
Meg egy kicsit kocsikázott is… 🙂

Szóval kb. 11.30-ra összeverődött a hatfős társaság a frappáns nevű Kedves néni vendégházban.
Ami egy nagyon frankó felújított parasztház, minden igényt kielégítő felszereltséggel!
Természetesen senki sem jött üres kézzel, így nem volt hiány folyékony és szilárd halmazállapotú dolgokból, amiket elkezdtünk a szervezetünkbe bevinni. 😀
Azt kell mondjam nagyon jól sikerült az első közös lecsónk is!

Sőt, az esti pizzarendelést sem rontottuk el!
Viszont egy életre megtanultuk, hogy a 24 és a 28 cm-es pizza közötti tényleges, 4 centis differencia csak számtanilag tűnik csekélynek! 😛
Mivel nem tudunk kibújni a bőrünkből, már a lecsó főzése közben elkezdtünk promo lemezeket hallgatni Miki „gettóblaszterén”.

 

És megvalósult a „természetes kiválasztódás” is!
Én például 6 albummal nehezebb hátizsákkal tértem haza másnap…
Imi az esti dumaparti keretein belül sok érdekes infót osztott meg velünk a ‘forgács kezdeti időszakáról, de azért nem csak szakmázásról szólt ez a találkozó. 
Most viszont folytassa valaki, én azzal zárom soraimat, hogy nagyon jól éreztem magam, és (tudom, giccsesen fog hangzani), de így, miután személyesen is megismertem a srácokat, még büszkébb vagyok arra, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek!

Bahon gondolatai:
Amennyiben akadna olyan olvasó, aki elcsodálkozna az összejövetel megrendezésén, annak megpróbálom sorvezetőként szavakba foglalni az eddig talán ki sem mondott okokat. 

Adva van egy oldal a világháló terítékén, amely elsősorban a fémzene értékeinek terjesztésén, elfogadtatásán, elmélyítésén tevékenykedik. Ha kimondjuk, hogy a gitáralapú muzsika és annak előállítása is művészet, és miért ne tennénk, hiszen az, akkor egyértelmű, hogy a vihogás, az erotika és megrökönyödtetés eszközeit hanyagolva a könnyen népszerűvé válás helyett a zenei kultúra ápolását végzi rendületlenül. Hálátlan feladat, mert elismerésre, figyelemre a legkevésbé ez a műfaj számíthat. Mégis töretlenül bővül az oldal, él, növekszik, sőt, talán erősödik is. És mindez miért? Mert olvassátok, visszajártok ide! És mert vannak, akik életben tartják. Most nem csupán a hat Don Quijote küzdelmére célzok, szerencsére jóval népesebb a tábor. Van, aki csupán egy lemezt tesz fel a fémtárlatba, vagy egy hangpróbán mondja meg a kör lemezeiről a véleményét, és van, aki hangyaszorgalommal építi a Fémforgács kesze-kusza várát. Mindenkire szükség van a rendszerben, mindenkinek köszönjük az alázatos és önzetlen munkáját! Viszont elérkezettnek láttuk az időt, hogy a szerkesztőkben ezeddig önállóan csordogáló hogyan tovább csermelyeit kivitelezhető módon egy mederbe terelhessük. Mert a zeneszeretet és a benne rejlő érték továbbadása, népszerűsítése mindenki előtt szent cél, már-már hivatástudat. És tesszük mindezt ingyen (sőt, a postaköltség miatt elsősorban Sanyinál állandó deficittel), megelégszünk csupán az új zenék megismerésének lehetőségével és a koncertek hangulatának magunkba szippantásával. És a felelősségteljes munkával végzett értékteremtés negédes-keserű érzésével. Nem kell nagy változásokra számítani, talán csak egy-két apróbb módosítást fedez fel majd a hűséges olvasó, a lényeg, akár a jéghegynél, láthatatlan, mert a felszín alatt rejtezik. Ez a két nap többről szólt, mint a ‘forgács további léte, vagy hat ismeretlen ember közösséggé formálódása. A misztikum a zenében, a tiszteletben van!
Köszönöm kedves olvasók, munkatársak!

zeba:
    Mikor először felvetődött az összejövetel, bevallom, szkeptikusan mosolyogtam a bajszom alatt, gondolva, nem sok esély van arra hogy hatan, az ország legkülönbözőbb pontjairól össze tudjuk majd egyeztetni ezt a dolgot. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, elkezdett körvonalazódni: 9000Sanyi vezénylete, godfucked tőle megszokott hallgatólagos beleegyezése, és bahon mindenkit felülmúló szervezőmunkája mellett nagyokat bólogattunk, s lássatok csodát, végül a hegy lábánál találtuk magunkat.
    Bennem ugyan lassabban érnek be a dolgok, hosszabb a lefolyás, de úgy érzem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, esetünkben a hegy szimbolikus jelentéssel is bírt. Nem másztuk ugyan meg, sőt Nagaarum finom rizlingjének köszönhetően még a hegy lábához való eljutás is meghiúsult, de úgy érzem, legbelül, közösen magasabbra tapostunk azon emelkedőn, ami egyként áll mindannyiunk előtt, és amit úgy nevezünk: Fémforgács.
    A fent leírtak számomra bizony arról tanúskodnak, hogy nagyon kellett már ez a találkozó és természetesen nagyon jól is sikerült. Bahon felvetésére adott igenlő válaszom után, miszerint jó az esély rá hogy nagyobb részt magunknak csináljuk az oldalt (amelyik Olvasó érti, hogy mit is jelent ez igazából, az biztosan nem lesz megsértve), reménykedve tekintek a – talán szélesebb körű – folytatásban, ami bizonyítéka lehet ennek megcáfolására.

Én így (is) láttam:

Talán én (9000Sanyi) voltam a legkönnyebb és a legnehezebb helyzetben is. Az, hogy a csapat negyven százalékával (gF-fel és bahonnal) már korábban is találkoztam, illetve az odaúton Nagaarummal is összeismerkedtünk, azért könnyített a helyzeten. Na, nem mintha tartottam volna különösebben tőle!
Azért nyilván motoszkál ilyenkor az emberben valami egészséges kíváncsiság, hogy akikkel napi kapcsolatban együtt lógsz online (kvázi arctalanul), milyenek élőben. Jelentem csalódás nélkül ért véget a nagyjából egy napos csapatépítő tréning.

Úgy érzem az, amit terveztünk maradéktalanul megvalósult, s hogy mindenki jól érezte magát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hazaúton (sőt már indulás előtt, a búcsúzásnál) a következő összejövetel volt a téma.

Összefoglalva: irányvonal kialakítva, fejlesztési, javítási ötletek megbeszélve, feladatok kiosztva. Nem kell aggódnia senkinek, igyekszünk legalább a jelenlegi színvonalat tartani, de inkább javítani azon, s továbbra is napi aktualitásokkal, hírekkel, lemez-, film- és könyvismertetőkkel, koncertbeszámolókkal, interjúkkal szolgálni.
A tervezett újításokkal (nem kell eget verő dolgokra gondolnotok) pedig folyamatosan jövünk majd.
Végül pedig szeretném valamennyi szerkesztőtársam nevében is megköszönni a külsős munkatársaink – név szerint: baathory, Krigare, ZolixiusRex, boymester, perszepeta, Xhavael, Pistike66 és Mindenholottlevo – munkáját is, akik nélkül kevésbé lenne tartalmas a webzine-ünk.

I. Fémforgács szerkesztői találkozó (3 komment)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.