Cock And Ball Torture
Sadochismo (2002)

Szóval a minap értesültem arról a tényről, hogy nincs igazán minőségi, szakszerű és a dolgok mélyére ható írás pornogrind témában. A pornogrind résznél magamra ismertem, ugyanis már egy jó ideje benne vagyok a sűrűjében a dolognak. Minőségi írás…hát az egy másik sztori, mindenesetre mégis itt vagyok a képernyő előtt és verem. Mármint a klaviatúrát. Mivel ez megint egy olyan zsáner, aminek véges számú a rajongói tábora, így be kell érnetek velem, noha már a 90-es évek óta számon tartják ezt a zenének nevezett abortuszszökevény stílust. Ennek ellenére mégis nehezen leírható műfajról van szó, zeneileg legalábbis mindenféleképpen. A külsőségeket viszont hamar körül lehet írni: borító gyanánt végy egy pornófilmből kiragadott képet, ahol a néni éppen kakival, pisivel, sűrített tejjel van elárasztva és ezt ő nagyon élvezi. A számok között is legyen legalább egy 5 perces bejátszás a legelbaszottabb felnőttfilmből, amit a Duna ezen oldalán találni. Most pedig gondoljunk bele, hogy ez a legvisszafogottabb verziója a dolognak. Nekem sem célom, hogy elvigyen a TEK, szóval ennyit a sztereotipikus külsőségekről. A témám által választott Cock And Ball Torture is ilyen témákban járatos, azonban mégsem ennyire egyszerű velük kapcsolatban a dolog.

Nem véletlenül esett a választásom pont a németekre, ugyanis a 1997 óta működő Cock And Ball Torture egyik azon osztagoknak, akiket “kezdőcsomag” bandaként tartok számon. Akit valamilyen szinten érdekel a pronogrind vagy csak szimplán jobban meg akarja érteni ezt a zsánert és a karakterisztikáját, akkor ők lennének az elsők között akiket ajánlanék próbaként. Az oka mindennek az, hogy ugyan pornogrindot játszanak, de mindezt megspékelik más behatásokkal is, név szerint a brutal death metallal és a goregrinddal. Az ötödik számon kívül pornófilmekből kivágott bejátszásokkal sem untatják a kezdő pronogrind tanítványokat. Voltaképpen könnyen fogyasztható, családbarát pornogrind, ami megfér a Bogyó és Babóca könyvek és DVD-k mellett. A rajongók körében pedig szinte köztudott tény, hogy a 2002-es Sadochismo számít a magnum opusnak.

Amint elindítjuk a lemezt, máris találkozhatunk egy olyan dologgal, ami rögtön feltűnik a stílustól idegenkedő hallgatónak is: a vokál. Szó szerint olyan, mintha valaki egyszerre küldene le a lefolyón egy nagy adag fekáliát, szennyvizet és egyéb folyékony gusztustalanságokat. Való igaz, itt a vokál jobban el van torzítva mint bármely másik stílusnál, és tényleg extra hangszerként bánnak vele. A felismerhetetlenség határáig torzítják a vokált, akárcsak a gitárt. Mégis ha nagyon figyelünk, a sok torzítópedálon túl felismerhetők a különböző stílusok és cifrázások. Nem csak sima hörgést használ a vokálos Sascha, sokkal változatosabb és színesebb hangszálrezgései vannak. Zeneileg a Cock And Ball Torture a pornogrindra nagyon is jellemző groove alapra építi föl a riffeket, amik irgalmatlanul súlyosak és végtelenül egyszerűek. A tipikus pornózene alatt szóló lassabb groove az ami után (többek között) kapta a nevét a zsáner. Ez találkozik a grind mindent elsöprő lendületével és dühével. Power chordok és chugok váltogatják egymást, amihez párosul egy-két breakdown is. Rém egyszerű a dolog, mégis headbangre késztetnek ezek az egyszerű összetevők. Tobias nem fog feleslegesen technikázni, számomra néha már talán túl egyszerű a játéka. Ugyanis néhány téma már annyira lecsupaszított (höhö), hogy az már engem is untat. Szerencsére ez nem sokszor fordul elő. Timo basszere ugyan hozza a kötelezőt, követi a gitárt, de többet nem lehet elmondani róla. Annyira elvész a torzítópedálok tengerében, hogy amúgy se sokat hallani belőle.

Aki nem ismerné annak kötelező 🙂

Sascha a vokál mellett a dobokat is püföli és ő is végtelenül egyszerű, mégis hatásos játékot képvisel. Lassú d-beat, polka beat és blast-beat…enyhe túlzással fel is soroltam a technikákat, amiket használ a lemez során. Ennek ellenére se mondanám rossz dobosnak. Egyben tartja és gerincet ad a daloknak. Dalszerzés terén mit is tanítottak nekünk grindcore órán? Mikrodalokból állnak a lemezek, bőven elég ha csak két-három fasza riffet kitalálsz és kész is van a dal. Ez pornogrindnál nem mindig van így, simán eltarthatnak 2-3-4 percig is a dalok, elég ha csak ránézünk a Sadochismo dallistájára. Azt nem mondanám, hogy komplex dalszerkezettel rendelkeznek, viszont ismételten hatásos lesz a végeredmény. Maguk a témák pedig a másik dolog, ami kiszokta csapni a biztosítékot minden jóérzésű metalosnál. Enyhén szólva is megdolgoztatják a gyomrunkat a témák és ilyen téren a Cock An Ball Torture sem kivétel. És igen, nagyon erősen szexuális tartalmúak a dalok. Hogy honnan ered mindez? Miért pont ilyesmikről regél nékünk hű lantosunk? Személyes véleményem szerint számos oka lehet, azonban kiemelnék egy könnyed és egy sötét okot. A könnyed példák azok, akik egyszerűen csak hülyeségből, brahiból szednek elő ilyen témákat. Eközben jót nevetnek a srácokkal a próbateremben pár sör társaságában. Nincs evvel semmi baj.

A sötétebb okok között pedig ott a zsigerből jövő nőgyűlölet, pedo- és nekrofilia helyeslése vagy ezeknek a keveréke. A többi szexuálpszichológusokra tartozó témákról nem is beszélve. Ezekről a témákról sokkal obszcénebb elképzeléseik vannak ezeknek a csapatoknak, mint egy átlag death metal bandának. Számos olyan banda vagy projekt van, akik itt élik ki a mindennapok frusztrációját. A dalszövegek hamar elárulják ezeket a társaságokat, ugyanis nyoma sincs annak a felnőtt rajzfilmekre jellemző, totálisan abszurd és sötét humornak. Egyszerűen ledegradálják, pocskondiázzák és létükben alázzák meg a szebbik nemet. Persze vannak példák a másik irányba is, de ez sokkal ritkább. Párkapcsolati csalódásaikat ilyen módon élik ki ezek a bandák, ami valamilyen szinten még akár szomorú is lehetne, ha mindez nem csapna át gyűlöletté. Másrészt pedig ott vannak a pedofiliát és a nekrofiliát helyeslő bandák…úgy gondolom ezeket nem kell nagyon magyaráznom. Mégis én ilyen téren nagyon liberális nézeteket vallok, amíg megmarad a próbaterem falai között és a dalszövegekben a téma, addig hajrá. Sajnos a Menstrual Munchies esetében ez nem sikerült. Ugyanakkor itt is el kell mondani, hogy itt sem magára a zenére tapadt a vér, hanem az adott személy kezére.

Kicsit sikerült elkalandozni a fő témától, de összességében egy kiváló kiinduló pont lehet a Cock And Ball Torture Sadoschismo albuma. A pornogrindra jellemző stílusjegyek megtalálhatóak, mégis könnyebben fogyasztható, nem mászik annyira az arcunkba a téma. Aki pedig tényleg úgy érzi ez a neki való zsáner az nyugodtan ásson le a nyúlüreg aljába. Nem engedi könnyen magát ez a stílus, de ez szerintem mindenkinek világos. A megbotránkoztató borítók, a témák kényessége, a zene nehezen befogadható mivolta gondoskodik róla, hogy ne legyünk sokan. Ha ezeken mégis feltudsz kerekedni, akkor üdv ebben a kicsit elbaszott, de szerethető családban!

Cock And Ball Torture – Sadochismo (2002): 6 komment

  • 69Nostromo79 szerint:

    Gratulálok Crissz! 🙂 Igazán jól bánsz a szavakkal és a stílusokban való jártasságod is rendkívüli. Köszönöm, hogy a stílust is úgy tudod megfesteni, hogy az igazán kellemes olvasnivaló beavatottak és zöldfülűek számára is. Egy nagy respect neked, s mentorodnak boymester-nek is. 🙂

    • Crissz93 szerint:

      Rendkívül köszönöm az elismerő szavakat, nagyon jól esett olvasni:) Bőven van még hová fejlődni, de egy biztos, hogy mindig élvezem, ha írhatok ezekről a gyöngyszemekről. Keresve se találhattam volna jobb mentort.

    • boymester szerint:

      Milyen mentor? Megírta a bemutatkozó 3 cikket egy-két formai hibával, azóta ontja a jó cuccokat:) Én annak örülök, hogy van még néhány emberben lelkesedés!

    • 69Nostromo79 szerint:

      Ég a pofámról a bőr, de egyszerűen fizikai korlátaim vannak, s még mindig ott nyugszik a bitek között két cikk. Nem ragadtak be… De néha szeretnék eltűnni, s csak azzal foglalkozni, hogy írok… – A könyv is ezért tolódik… Plussz ott az a jóféle Zolixius féle szűrű. 😀 – Más. boymester… De. 😀 Engem is visszatereltél ide. 😀 A lelkesedés még most is megvan, egyedül a saját magam lustasága, s érzékenységem a mindennapok rezdülései miatt nem öltöttek testet az albumajánlók. Persze, ami késik, nem múlik. Sajnálom, s ég is a pofám miatta a többi szerkesztővel szemben. De azért respect, s metal. 🙂 Nem tűntem el. 🙂

  • boymester szerint:

    Na végre egy érdekes írás:) Köszi!
    Én úgy gonolom, hogy az ember nem került olyan messzire az állatoktól, mint azt gondolja…amíg a popzenében a szerelem csodálatos, vagy fájdalmas, émelyítően nyálas, az élet tökéletes és csilli-villi, addig a metaltól elvárom, hogy mutassa be a valóságot. Ez a feladata. Legyen izzasztó, kemény és állatias. Vezessék ösztönöka, a belső feszültség, különben nálam oda a hitelesség. Nem különösebben hallgatok/hallgatnék ilyet, de nem azért, mert megbotránkoztat (ez az ember ocsmányabb oldala, ami sajnos épp olyan természetes), csupán zenei szempontból nem csigáz fel. Bármi hasonló jöhet bármikor, mivel ezért van a Forgács! Ami nem fér el máshol, vagy különc, annak itt a helye!

    • Crissz93 szerint:

      Örülök, hogy érdekesnek találtad:)
      Teljes mértékben egyetértek. Ez egy olyan téma, ami tabuként van kezelve, pedig akár tetszik, akár nem ugyanúgy hozzánk tartozik. A valóságból táplálkozik ez is és megmutatja azt a maga nyers valójában. Zeneileg meg ez tényleg egyénfüggő. A jövőben is hozok majd pár különcséget, pont azért, mert itt nincs Erdős Péter mentalitás:)

Explosions Tour
szeptember 30.
VR Sex
szeptember 30.