Coffin Rites
Human Erase (2021)

Amennyiben kedveled a death metal-t, főleg annak azt a válfaját, amelyet súlyos, black-es hangulat, és thrash alapú aprítás jellemez, akkor ne is keress tovább, mert jó helyen jársz! Human Erase című második albumán az USA-beli Minnesota állam Minneapolis városában alkotó Coffin Rites ugyanis a fentebb említett stílusban egymáshoz illesztett hangjegyek sokasága által életre keltett zenével fog elkápráztatni a következő bő negyvenöt percben.

A zenekart 2017-ben Coffinrot néven hívták életre. Ezen név égisze alatt 2018 nyarán látott napvilágot a Retribution Divine címűre keresztelt első lemez, amely debütálás méltán nyűgözte le a zenehallgatókat. A mostani albumra pedig a Casey Harris basszusgitáros, Tom Tier dobos, Taylor Haagensen szólógitáros, Will Maravelas gitáros, háttérvokálos, és Drew Blood énekes alkotta zenekar jól hallhatóan még tovább fejlődött, és egy igazán impozáns dalcsokrot állított össze nekünk.

A zenekarról, a lemez dalairól és néhány egyéb háttérinformációról ezúttal a banda énekese, Drew Blood tájékoztatott engem néhány sorban, melyet most örömmel osztok meg veletek:

„Első albumunk, a Retribution Divine apokaliptikus témáival összhangban a Human Erase célja az volt, hogy az emberiség minél szélesebb körén számon kérje a fösvénységet és a kapzsiságot. A racionális világnak irracionalitás szemszögéből történő megítélése nem más, mint maga a természetfeletti. Azt a fajta embert, aki elutasítja mindazt, amit az emberi értelem halálának közepette élünk meg, a lemez minden egyes dala jelenlegi őrült világunk elé tartott ferde tükör darabjai között, lépésről lépésre viszi el egy utazásra.

Bár az olyan alapvetések, mint a Carcass, a Skeletonwitch, a Converge és a Rotting Christ befolyása felfedezhető a zenekar hangszeres játékában, a Coffin Rites mindig is az újításról, nem pedig az utánzásról szólt. A banda minden egyes tagja rendkívül színes zenei háttérrel rendelkezik, és ebből kifolyólag a zenekart azzal a kifejezett céllal hoztuk létre, hogy mindnyájan érvényt szerezhessünk a kreativitásunknak, lehetővé téve ezáltal a változatos és eredeti hangzást, amely anélkül nyújt minden hallgató számára valami újat, hogy azt más zenekartól eredeztetnie kellene.

Mint azt mindannyian tudjuk, a zenében és a művészetekben ezek voltak a legnehezebb időszakok. Mindezek ellenére a zenekarnak határozott szándéka, hogy újra turnéra induljon, amint azt a vírus helyzet lehetővé teszi, és mi nem is szeretnénk mást, mint hamarosan megmutatni magunkat a közelgő fellépéseken. Úgyhogy ásót szegezz, mert a Coffin Rites újra támad!”

Mindezek tudatában nézzük most meg, miként szólalnak meg a fentebb leírt gondolatok a death metal nyelvén.

Azt már jó előre érdemes leszögezni, hogy valóban profi és kreatív hangszeresekkel van dolgunk, akik kegyelmet nem ismerve rohamoznak felénk, hogy letaglózzanak minket a Human Erase dalainak segítségével. Ennek hiteles bizonyítékaként a Buried in Blood egy, a dal szerves részeként operáló, hiper gyors bevezetővel indul útjára, melynek dallama gyorsan meg is ragad a hallójáratokban, és a dal végéig többször vissza is köszön ez a motívum. A drámai hatást fokozandó a dal középrészén végig vonuló döngölésre ráépülő rövid, de annál hatásosabb gitárszóló ejt ámulatba. Tökéletes nyitódal, a lemez egyik legerősebb tétele.

A Cryogenic Awakening elején pár másodpercre még a Behemoth is felsejlett előttem, de aztán a thrash/death zúzda gyorsan elterelte a figyelmemet. A dal közepén megbúvó, belassuló rész olyan hatással van az emberre, mint a legdurvább horror film. Nagyon király! Aztán a Killing Time and Space egy frankó, dallamos riff-futamra épül, így vezet el az old-school death metal legszebb éveit idéző döngöléshez, hogy aztán veszett gyors, thrash-es őrületbe csapjon át. A két gitáros abszolút a helyzet magaslatán van, tökéletes az összjáték, hatásos a szóló, betonbiztos az alap.

A Heart of Darkness egy laza, dallamos zúzda, amelyre bődületesen nagyot lehet tombolni a koncerteken. Keményen földbe döngöl, aztán villámgyorsan száguld tovább. És miután visszatért, újra a földbe döngöl. A The Night Speaks egy hangulatos, szűk két perces, akusztikus alapú átvezető a lemez második feléhez, hangjaira picit fellélegezhetsz, mielőtt a dal végi ropogó tűz elporlasztja testedet.

Hamvaidat a Mask of Sanity thrash-es vijjogásai közepette ragadja magával a szédítő hangulat, melyet magad is átérezhetsz az alábbi, a Cryorgenic Awakening klipjéhez hasonlóan, stúdiós körülmények között rögzített videóklip segítségével. Felhívom szíves figyelmedet a gitárszólóra és az azt követő, őrületesen jól eltalált, daeth metal-os menetelésre. Az utolsó szöget a koporsóba – Last Nail in the Coffin – először a dob, majd a mélyen szántó basszusgitár hangjaira verik be, hogy aztán ebből is egy igen lendületes, trappoló, sodró lendületű, remek szólóval megtámogatott dal kerekedjen.

A lemez utolsó harmadára az emberiség hanyatlásának küszöbére érkezünk meg. A megmaradt csontok learatását – Season of the Bone Harvest – a zenekar egy black-es hangulatú, tömény zúzda képében, kegyetlen módon hajtja végre. A soron következő, lelket nyomasztó átvezető – Beginning of the End – a véget készíti elő, véres táptalajt szolgáltatva az emberi faj teljes és végleges eltörléséhez a Föld színéről. A címadó Human Erase szépen keretbe is foglalja a teljes albumot és a dalokon átívelő koncepciót, egyúttal megcsillogtatja a zenekar minden erényét. Teszi mindezt rendkívül kiforrott módon, remekbe szabott hangszeres játékkal és kiválóan megkomponált dalokkal.

A koporsóban immár minden szög a helyén van. Irány a föld alá!

Angertea, Mudi, Nís
október 22.