A Corrupter nevű formációról előzetesen annyit tudtam, hogy francia csapat, így lelkileg fel is készültem valami nagyon avant-garde újragondolásra a zenéjüket illetően. Ehhez képest elég gördülékeny, meggyőző és stílusbarát death metallal ismerkedtem meg a Descent Into Madness által, aminek már a mutatós borítója is hirdeti, hogy itt inkább a régi iskolát veszik többnyire kiinduló alapnak. A megszólalás viszont már nagyon is modern, erőteljesen támogatja a sötét, sűrű zenét ami azért a brutal death vonalból is bőven merít. A mindössze fél órás aprítás és cammogás tehát igazán kiváló lehet a gőz leeresztésére, ahhoz képest pedig, hogy ketten hozták össze az anyagot mindenképp dicséretre méltó. Az egyébként nagyon friss, 2021-ben indult projektet J (basszus) és M (vokál, dob és gitárok) működteti, akikről különösebb információt nem sikerült összegyűjteni. Egy dalban a francia underground egy jelentős arca, Meyhna’ch (Hell Militia, Mütilation, Satanicum Tenebrae) is megmozgatja hangszálait, de megmondom őszintén, ezt nem sikerült kiszúrnom (azért a záró tételre tippelnék).
A lemez rövidsége ellenére összesen 9 tételt kapunk a párostól, melyek nagyrészt 2-3 perc környékén mozognak, tehát túlzottan sok gitárszólóra és instrumentális részre nem kell számítanunk. Ugyanakkor a mélyről érkező, kemény hörgés végig kíséri a dalokat és próbál értelmet adni mindnek. Ha már franciás felfogás, ez talán a szövegvilágban érhető most tetten, mivel nem a szokásos zombihadakkal és gore jelenetekkel találjuk szemben magunkat. A legtöbb tétel belső monológokra koncentrál, egyfajta önmarcangolásként működnek, melyek a címnek megfelelően olyan személyiséget vizionálnak, mely az őrület határán kergeti saját démonait. Tényleg bocsánatos minden bűn? Hihetünk a megváltásban, túlvilágban? A válaszok jellemzően nem sok jóval kecsegtetnek. Ezek nem filozófiai kérdések, nem fotelban ülős belső harcok, sokkal inkább egy halálra ítélt kétségbeesett gondolatmenetei. Ebből a nézőpontból maga az élet egy kihagyott lehetőség, egy félresiklás miatt kialakult rémálom, melyhez hol undorral és szánalommal, hol gyűlölettel gondolunk. Ezt a kettősséget nagyon jól visszaadja a rövid dalokban is ütős rengeteg tempóváltás és a sokszor nyúlfarknyi, de mindenképp morbid hangulatot árasztó szólók is.
J dobjátékát, ami a fő lüktetést biztosítja mindenképp érdemes megdicsérnünk, mert nélküle nagyon monotonra és súlytalanra sikerült volna ez a bemutatkozás. Sajnos még így is érződik azért a végeredményen az, hogy a kemény zene, a kompromisszummentes brutalitás ellenére egy első lemezes kiadvánnyal van dolgunk, mivel a dalírás kevés fogós momentumot tud felmutatni, amit korábban ne hallottunk volna másoktól. Ettől függetlenül nem rossz lemez a Descent Into Madness, kezdésnek pedig igazán jónak is nevezhető. Ha a dalszövegekben rejlő érzelmeket és potenciált jobban át tudják majd alakítani a hangszeres részre is, akkor egy elég egyedi death metal formációval találhatjuk magunkat szemben. Én adok egy bíztató pontszámot, a műfaj rajongóinak pedig javaslom a próbatételt az anyaggal, aminek lehet idővel egy sokkal erősebb folytatása is megszülethet…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
