Criminal Element
Abuse Of Power

(Coyote Records • 2022)
boymester
2022. október 8.
0
Pontszám
9

Én nem csinálok titkot belőle: meglesem az egy-egy lemezre adott reakciókat a külföldi oldalakon, nézegetem az underground listákat és a bandcamp megjegyzéseket is, amikor kiszemelek magamnak valami finomságot. Ugyanakkor a sok negatív visszajelzés is ki tudja váltani az érdeklődésemet, így nem tántorítanak el, maximum teljessé teszik, árnyalják a képet az aktuális zenekarról. Itt van példának okáért az amerikai Criminal Element nevű gépezet, ami 2001-ben kezdte meg működését és az életben nem hallottam még róluk annak ellenére, hogy a jelen cikk tárgya már az ötödik nagylemezük. Visszatekintve eddigi munkásságukra finoman szólva sem találkoztam nagy rajongótömeggel, az erősebb lemezeik is korrektnek mondhatók, mint kifejezetten jónak. Mondhatni olyan általános érdektelenséggel robogtak át a közönség felett kiadványaikkal, mint a Halálos iramban aktuális forgatókönyvírói az alapvető fizika elkéken. Ettől függetlenül rákattintottam a play gombra és az Abuse Of Power hallatán nem is tudom, hogy milyen banda értékeléseit láttam korábban. Zökkenőmentes, folyamatosan szórakoztató death/grind keverékük az első percben begyújtott lánggal ostoroz, a menet közben megjelenő egyéb stíluselemek pedig bőven színesítik annyira az anyagot, hogy az kitartson bő háromnegyed órán át. Igen ám, de akkor hol voltak ezek a srácok eddig?

Itt jön az utánajárás hasznossága: nagyrészt más zenekarokban. Az egymást követő kiadványok megtorpantak, a zenekar gyakorlatilag feloszlott egy rövid időre, ám az alapító tagok nem voltak hajlandók lemondani róla. Alapvetően ínységes körülmények között indult az egész, hiszen egy Dying Fetus mellékhajtásról beszélhetünk, aminek úgy néz ki, 20 évre volt szüksége ahhoz, hogy magára találjon. A főnök egyértelműen Vince Matthews, aki a brutális vokál mellett sokáig a dobokért is felelt, mellette a mostani felállásra pedig egyedül Maliq Emanuel gitáros maradt meg, aki már 2010 utáni érkezőnek minősül. A nyers politikai, bűnügyi témákra és fájó valóságra építő témák azonban úgy néz ki most teljes erővel a felszínre tudnak törni, köszönhetően annak, hogy az elmúlt egy-két évben végre komplett csapattá formálódott a projekt. Olyannyira, hogy van saját dobos (Kevin Talley), Maliq mellett  egy ráadás gitáros (Denis Akulshin), valamint Anton Akulov basszer. Még a vokálban is akad segítség Dmitry Orlov személyében. Velük kapcsolatban már lehetne felsorolni a keményvonalas hordákat: Fetal Decay, Bleeding Ignorance, Human Enslavement, Vomit Remnants, Misery Index, Cattle Decaptiation

A múlt tehát már elmúlt, a friss tagok bízatók, de mire mindezt megtudtam, addigra új kedvencet avattam az ideji extrém lemezek közül. Ennek legfőbb oka nem a tagság, hanem az általuk kivitelezett remek dalcsokor, aminek hallgatása közben igazán elkényeztetve éreztem magam. Az Abuse Of Power ugyanis nem egy egyszerű zsánerlemez: rengeteg dolgot felvonultat, ami ebben a nem túl sikeres 20 évben elment mellettük. Akad itt slamming, brutal death darálás, grind bugyborékolás és határtalan őrület, bólogatós groove, speed metalos gitárszóló foszlányok, már-már északias melodeath gitártémák és szaggatások, máskor pedig azon kapom magam, hogy a régi Slayer és korai Sepu által előadott death/thrash sodorban vergődök. 

Ez leginkább a lemez első felére igaz, ugyanis az Abuse Of Power könnyedén két részre osztható a dalok terjedelmének tekintetében. Elől találjuk a hosszabb, összetettebb szerzemények, mint például a nyitó Mastermind, ahol aztán mindent kapunk bőséggel. Közel öt perc garantált bólogatási kényszer, hol lassabb, hol gyorsabb tempóban. A két énekes is kimaxolja amit lehet: gyomros hörgéstől az acsarkodó visításig mindent kapunk, sőt, némi odamondós, rappelős szöveg is belefér (azért ne számítsatok nyakatekert szófosásra, ez rövid és még így is metalos). Magas újrahallgathatósági faktorjával nálam ez lett az egyik favorit, de különösebben nem is tudnék gyenge tételt megnevezni a lemezről.

A Confidential Informant remek szólókkal és szimpla old school death metallal kecsegtet minket, amibe szinte belerobbannak a grind kitörések. A Your Own Worst Enemy ugyanerről az energiáról szól, csak klasszikus körítés nélkül, tüzesebb kiadásban. Negyedikként érkezik a címadó Abuse Of Power, ami a leghosszabb dal az egész lemezen. Itt a brutal death és a slamming is érvényesül, a végén érkező akusztikus rész pedig igencsak kilóg a sorból. Ezek után jön a Protective Custody érdekes refrénje, valamint a Forensis Failure, ahol a thrash egy kicsit unalmassá is válik. Innen érkeznek a rövidebb, agresszívebb tételek. Átmenet feelingje van a Multiple Convictionsnak, majd  a két percessé váló dalokban felfedezhetünk egy adag melodeath és pusztán jelzés értékű progressziót. 

Több, mint 20 évnyi extrém zenét foglal magába tehát a Criminal Element, ami úgy néz ki, hogy ezek összegzéseként találta meg végre a saját hangját. Ennek hála egy igazán erős, valóban változatos lemezt raktak össze, amit bátran tudok ajánlani. Én személy szerint tudtam volna még perceket lecsípni a lemezből, hogy még feszesebb, kompromisszummentesebb legyen, de az Abuse Of Power most így jelent meg, tessék a háromnegyed órájával egyetemben kedvelni.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.