Crypt Crawler
Future Usurper

boymester
2021. július 5.
0
Pontszám
8.5

A mezei, de jó death metal csapatok sorát hivatott erősíteni és tovább bővíteni a Crypt Crawler csapata. Mivel azonban minden zének, zenekarnak megvannak a saját démonai is, így erről is ejtek néhány szót az első, pontozás alapját is jelző mondaton tól. Elszőször is, a zenekar Ausztráliából származik. A kontinenst mintha az elmúlt fél évben érte volna utol az lassan 5-6 éve tartó old school death metal hullám, mert folyamatosan kapok onnan hasonló típusú lemezeket (Cancelled Earth, The Plague, Depravity). A fiatal csapat (2018-ban álltak össze) tagjai nem sok zenekarban fordultak meg eddig, mégis elég magabiztosan szállítják a hangulatos halálfémet. Nemcsak a zenében, de a kiadásokban is elég jól bánnak a sebességgel: 2019-ben már nagylemezzel is bemutatkoztak, de adtak ki single és EP kiadványokat is. A „menet közben tanulás” azért igencsak jellemző rájuk, hiszen a koszos megszólalású, rövid kriptahimnuszokat felsorakoztató To The Grave dalaihoz képest az új korongon jóval rétegzettebb zenét játszanak nem kevésbé agresszív módon. Nem csoda, hogy elindultak a komolyabb dalszerkezetek irányába, hiszen már évekkel ezelőtt meghatározták legfontosabb példaképeiket, mint például a Death, Obituary és a Morbid Angel. Ahogy a nagyok, ők sem vetik meg a horrorisztikus témákat és a darálás mellett nem feledkeznek meg a súlyos cammogásokról sem, amelyek legalább akkora energiát képesek fellobbantani, mint a villámgyors részek.

Kifejezetten szeretem, ha a death metalban szabad teret kap időnként a basszus és egyszerű ritmusokat adagolva önálló életre kel, így azonnal szimpatikussá vált a nyitó The Mouth Of Death című dal is első másodpercei révén. Ugyan kicsit hosszasan kezdődik a tétel, amint beindul a hullámvasút, nincs megállás. 80-as évek vége, 90-es évek eleje hangulat, változatos és ropogós hörgés, valamint folyamatosan újabb és újabb témákat szállító zenei aláfestés. Ugyan ez hamisítatlan old school, technikás nyakatekertségnek nyoma sincs, mégis mindig történik valami: gyorsulunk, lassulunk, új riffet, sikító szólót kapunk. A tördeltebb lüktetés után a Future Usurper már a géppuska tempó mellett teszi le a vokság, újabb kiállásokkal és a kezdéshez képest fura mód ég erőszakosabb, még erőteljesebb ordításokkal, visításokkal. Nem kérdés, hogy miért ezt a szerzeményt választották címadónak: mindent képvisel, amit a Crypt Clawler a műfajban szimpatikusnak tart. Nem kevesebb durvulással és néhány meglepően erős groove témával mozgat meg minket a Force Fed To The Dead, hogy utána két lassabb, de nem kevésbé kemény dal vegyen vissza a sodrásból, hiszen elég hosszú lemezzel van dolgunk, kár lenne minden puskaport ellőni már az első felében. Hiába kezd akusztikus hangokkal a Delirium, a nyugalom tengeréről fokozatosan átvonszol minket az elmebaj világába, akárcsak az Inherent Complexion. Ütős témával és egész fergeteges dobokkal gyalogol át rajtunk a Choir Of Reprieve, majd kimértebben, de nagyon szórakoztató módon érkezik a The Avaricious Ones, ami szintén nagy kedvenccél vált.

Ahogy írtam, elég hosszú lemezről van szó, ha death metal lemezekhez mérjük a Future Usurpert. Közel 50 percre lesz szükségünk, ha alaposan ki akarjuk vesézni. A változatos, szórakoztató tételek után pont ezért egy kis változtatásra is szükség volt a későbbiekben, amit szintén jó pontként tudok elkönyvelni. A lemez utolsó dalai némileg hosszabbak és hoznak egy kis death/doomos menetelést, de különösebben búslakodónak azért nem nevezném őket. Szimplán kimértebben engedik szabadjára a dühös holtakat, hogy rohamok helyett a sötétből előbotorkálva igázzák le a kipusztulásra méltónak talált emberiséget. Ékes példája ennek a hozzáállásnak a Horrors Of Humanity, mely ismételten az ajánlott dalok sorát bővíti. Nem vall szégyent a The Illusion We’re Under sem, bár kevésbé változatos, inkább a bólogatásra méltó témáit tudom kiemelni. Zárásként kapunk egy újabb horrorisztikus kezdést és visszaugrunk valamennyire a géppuskaropogásra is, de az Once Shadow, Now Flesh inkább hangulatában illik az összképbe, mintsem pusztító tételként. Fura, de megjelenik benne egy dallamosabb refrén is, amit kifejezetten megkedveltem.

Jó hangzás, tetszetős zombis borító és néhány ragadós téma elég ahhoz, hogy egy valamire való old school death metal lemez kikerekedjen, az pedig, hogy ez a kenguruk földjén most hirtelen népszerűségre is szert tett, igencsak bíztató. Ha a tendencia folytatódik, akkor számíthatunk még pár erős lemezre és az a személyes tapasztalatom, hogy az ilyen elszigeteltebb területek előbb-utóbb néhány sajátos mozzanatot is a magukénak mondhatnak. A Crypt Clawler ezen a szinten még nem mozog, de a műfaj szerelmeseinek semmiképp sem fog csalódást okozni az egyébként gyorsan fejlődő, aktív csapat második nagylemeze. A friss korong összes dalát meghallgathatjátok a csapat bandcamp oldalán.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.