Decrepisy

Emetic Communion (2021)

Valószínűleg a Cannibal Corpse-on edződött death metal rajongók körberöhögnek, de nekem a death metalt anno az Amon Amarth vagy a korai In Flames jelentette. Előbbitől a The Crusade című albumukat hallgattam őrjöngve hónapokon keresztül, és nagyjából a Surtur Risingig követtem is a munkásságukat. Utóbbiaktól igazán a Come Clarity, Soundtrack to Your Escape vagy a Reroute to Remain tetszett, bár ezek már nem tartoznak a klasszikus értelemben vett, korainak mondott (The Jester Race, Whoracle, Colony) korszakukhoz, mégis ezekben az időkben mindenhol úgy hivatkoztak rájuk, mint dallamos, göteborgi vagy melodikus death metalt játszó bandákra. Persze tudtam én, hogy létezik a Cannibal Corpse, Deicide vagy a Morbid Angel, de azt a vonalat akkor nagyon extrémnek tartottam és sosem mélyedtem bele a világukba igazán. Miután megkaptam, kíváncsian kezdtem el hallgatni a Decrepisy Emetic Communion című albumát, ami már valóban a hagyományos death metal kötelékébe sorolható. A koprodukcióként működő négytagú banda 2020-ban alakult az oregoni Portlandban, tehát egy egészen friss formációról van szó. A tagok olyan együttesek jelenlegi és egykori tagjai, mint a Vastum, Funebrarum, Ascended Dead, Ritual Necromancy vagy az Achepelix.

Az Emetic Communion a debütáló albumuk, de a zenei előéletük érződik rajta. Vérprofin összerakott számokat pakoltak az albumra. A gitárszólók és darálások kellemes arányban váltogatják egymást, egészen emészthetőek a számok még egy laikus számára is. Egyes részek, gitár vagy dob tempók, főleg az Embodied Decompositionról de a Dissipating Form, vagy Abbatoir of Sorrow számok egyes elemei is ide sorolhatóak,  akár a Slipknot első két albumának valamelyik trackjére is felférnének simán. Azért persze ne legyenek kétségeink, igen súlyos dalokkal szolgál az Emetic Communion. A dalok témái a halál, fájdalom, veszteség, öngyilkosság, és hasonló csemegék. Ennek ellenére egy percig sem éreztem semmilyen lehangoltságot, nem fogott el a kilátástalanság érzése, nem merengtem az elmúláson az album hallgatásakor. Ilyen szociopata érzéseket leginkább a funeral doom nevesebb képviselői szoktak kiváltani belőlem. Sokkal inkább késztettek vad lábdobolásra és fejbólogatásra az Emetic Communion technikás gitárral és dobritmussal tarkított trackjei. Azt nem mondom, hogy megrögzött death metalos lettem, de kedvet kaptam, hogy egy kicsit megmártózzam a stílus pöcegödrében. Egy kezdő együttes debütáló albumának tökéletes lenne az Emetic Communion. Viszont pont ez a problémám is vele.

A banda tagjai már mindannyian letettek valamit az asztalra, régi motorosok, és ugyan más-más formációk tagjaként, de veteránnak számítanak a stíluson belül. Ehhez mérten viszont csak hozták a kötelezőt. Leraktak egy minden tekintetben megfelelő albumot. A lemez jó, helyenként visszavettek a tempóból és némi dallamosságot csempésztek a vad rothadást árasztó darálás közé, de ettől még nem lett semmiben sem különlegesebb, vagy másabb ez a lemez, mint bármelyik másik jól sikerült, profin hangszerelt death együttes anyaga. Kiváló iparosmunka. Se több, se kevesebb.

szeptember 25.,
október 01.,