Deep Purple – Throw My Bones – klippremier
Június 21-én, Whoosh! címmel jelenik meg a brit hard rock legenda Deep Purple huszonegyedik stúdióalbuma, amiről elsőként Throw My Bones videójuk nézhető meg.
„A lemezen minden ott van, ami jó kedvre seríti az egész zenekart, beleértve Bob Ezrint is. Mindig is élveztük a zeneírást, az pedig egy hihetetlen luxus, hogy milyen lojális közönségünk van.” – mondja Steve Morse gitáros.
Deep Purple – Whoosh!
(earMUSIC)
01. Throw My Bones
02. Drop The Weapon
03. We’re All The Same In The Dark
04. Nothing At All
05. No Need To Shout
06. Step By Step
07. What The What
08. The Long Way Round
09. The Power Of The Moon
10. Remission Possible
11. Man Alive
12. And The Address
13. Dancing In My Sleep
Az „Olyan ez, mint…” hasonlattal 100%-osan egyet értek. Igen, van hogy (sokszor van) egy zenekar életében elérkezik egy vonal, ami után csak az önmaguk nosztalgia hangulata jön és kevesen tudnak meg ismételni egy-egy zseniális lemezt. De néha jobb is ha nem ismételik meg (én pl: emiatt megyek falnak a Motorhead albumainál, az egyformaság… de ez csak az én személyes véleményem és ízlésficamom), mert elvész a varázs, ahogy azt sokszor tapasztaltuk. Én bevallom nekem a DP banános albumukat se tartottam túl kiemelkedőnek, inkább egy AOR ária sor volt, mint sem egy tökös hard rock lemez. Persze ott voltak a jellegzetes ízek… Lehet, hogy valóban ez az új lemezük sem lesz egy nagy bumm… minden esetre, mint mondtam nekem ez a dalelőzetes „kecsegtető”.
Kellemes hard rock andalgás, de Jon Lord halála tette számomra igazán érdektelenné mára a bandát. Akárki akármit mond, számomra ő volt a Deep Purple kuriózuma. Valahogy jó lett volna nekik is a csúcson abbahagyni, vagy legalábbis erősebb lemezekkel. Aztán jöhettek volna a szólók, projektek a haverokkal.
Sok hullámvölgyet megjárt banda ők is. Természetesen én sem Perfect Strangers, Machine Head, Fireball, vagy épp egy The Battle Rages On-t várok tőlük. Bár a klasszikusnak mondható DP ízeik jellegzetesen ott vannak a dalban is, és én kíváncsi leszek erre az új lemezükre. A csúcson meg sok más zenekar abba hagyhatta volna… de kinek, hol a csúcs.
Nem tudom, én a 2003-as Bananas idején hallottam utoljára azt a zenekart, amit szerettem. Azon a lemezen még volt érett hard rock és némi pezsgés. A Rapture Of The Deep nagyon másodvonalas lett, azóta pedig egyértelműen csak nosztalgia anyagok jönnek. Lord halála után pedig megérdemelt volna akkora tiszteletet, hogy mondjuk Purple Projekt vagy mit tudjamén milyen néven folytatják, mivel ő volt maga a Deep Purple. Olyan ez, mint egy Iommi nélküli Black Sabbath, vagy Robert Plant nélküli Zeppelin…. Persze nagyszerű zenészek játszanak itt, de én itt inkább az öncélúságot, a saját maguk unaloműzését látom már, mintsem az alázatot, amit korábban a többek közt általuk megteremtett műfaj irányába kellene tanúsítaniuk. Viszont végre értelmes borítót sikerült összetákolniuk:)