Deprived Of Salvation
Destination: Decay

Armand
2021. március 3.
0
Pontszám
9

Tavaly március legelején interjúztam a fővárosi Deprived Of Salvation-nel. Mintha tíz éve történt volna, hogy az egyik gitáros, Mácsai Dani megválaszolta a részére kiküldött kérdéssort. Azóta a világ kifordult a négy sarkából, egyetlen kivételtől eltekintve – mindenki máshoz hasonlóan – a csapat tervei is mentek a levesbe. Ez a kivétel pedig az, hogy ténylegesen is kézzelfoghatóvá vált a zenekar debütáló lemeze. A Destination : Decay a hazai Total Därkness Propaganda logoja alatt ugyanis február közepén végre CD-n is megjelent, valóban lemez lett belőle, nem maradt meg digitális fájlkupacként. A netes megjelenés óta tehát szinte napra pontosan egy év telt el. A Deprived Of Salvation azonban nem olyan műfajban utazik, ahol a trendek sűrűn váltogatnák egymást. Ez a fajta death metal három évtizede az állandóság bástyája, így a korong aktualitásán sem esett csorba. A budapesti brigád azt a fajta „lánccsörgetős” death metalt játssza, ami jobb definíció hiányában a ’90-es évek elején stockholmi death metalként vonult be a köztudatba. Az alműfaj alapító atyái pedig olyan alakulatok voltak, mint a Nihilist, az Unleashed, a Dismember, az Entombed, vagy a Grave, hogy csak a legnagyobb neveket említsem. A stílus keretei adottak, a fiatal képviselők egyetlen feladata, hogy megfelelő tartalommal töltsék ki azokat. 

Daniék alázattal, de egyben ötletekkel, kreativitással felvértezve közelítettek ehhez a mogorva halálfémhez. A kifejező, kellően groteszk, de nem zavaros borítókép eleve tekintélyt kölcsönöz a korongnak. A nyitó Release the Wretched lényegében egy hangszeres intro. A Gutted Visions-szel indul be igazán a gépezet, ebben a középtempós tételben a holland irány befolyása is érezhető, a korai Gorefest és az Asphyx is kiszűrődik a témákból. A következő két dal már magasabb fordulatszámon pörög, a kvázi címadó végén egy dallamosabb gitártéma is helyet kapott, ahogy az Inhale The Judgement középrészében is érezhető a göteborgi stílus relatív dallamossága. A legerősebb tétel pedig a Defile The Sacred Mass képében érkezik, a kiváló old-school riffekkel és egy ötletes szólóval megkoronázott szerzemény valóban tiszteletbeli svéd aprítás. A To The Treshold egy mogorva menetelés, melyről a Hail Of Bullets munkássága is eszembe jutott. Ebben a nótában szerepelnek a legváltozatosabb vokálok, igazi bólogatós őspusztulat. A tempósabb szerzemények táborát erősíti az Extorted Evolution, a tempós alatt persze nem blastbeat-ekre gondolok, hanem gyorsabb középtempókra, melyeket szaggatásokkal dobtak fel. A doom-os riffekkel kísért levezetés pedig újfent a holland vonalat hívja tetemre. A Defile The Sacred Mass mellett a másik kedvencem a Derailed Morality, ahol a mély hörgések dominálnak, a lemezen szereplő tételek közül talán ennek a dalnak a szerkezete a legsokoldalúbb. A The Everflowing Sands of Time című szerzeményt is a változatos riffek viszik a hátukon, ahogy a The Carrier Of Disease-t is. A záró tétel pedig egy rendhagyó levezetést kapott, mintha akusztikus gitár pengetésének hangjai szűrődnének ki a levezető vágtából.

Ha valaki 1992-ben infók nélkül egy másolt kazettán a kezembe nyomta volna a Destination : Decay-t, feltehetően rövid belehallgatás után, gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy Tomas Skogsberg felügyelete mellett a Sunlight stúdióban készült. A Deprived Of Salvation számára talán nem is létezhet ettől nagyobb dicséret.Örülök, hogy a fiatal csapat egy olyan irányzat mellett kötelezte el magát, ami manapság nem tartozik a túljátszott alműfajokhoz.

Hazai death metalban jól indult az év. Újra aktív a Monastery, mozgolódik a Gutted, illetve az Age Of Agony háza táján is készülődik valami. A Deprived Of Salvation bemutatkozása pedig a három veterán mellett sem vall szégyent, épp ellenkezőleg. A háromszáz példányra limitált CD a Total Därkness Prodaganda elérhetőségein keresztül szerezhető be.

(Andris)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.