Devourment
Molesting the Decapitated

Avatar
2022. február 28.
0
Pontszám
10

Fasza borító mi? A texasi Devourment is így gondolta amikor kiválasztotta a brutal death metal egyik meghatározó albumának számító Molesting The Decapitated című magnum opusát. 1999-et írunk és a hagyományos death metal egy krízis időszakon megy éppen át. Rég elmúltak azok az idők amikor még néhány Headbangers Ball-on is el lehetett kapni egy Morbid Angel vagy Death klippet. (Most a nu-metal nevű fostájfunról inkább ne ejtsünk szót). Ellenben a brutal névre hallgató válfaja él és virul…na persze szigorúan undergound berkeken belül. A Suffocation-nek csak egyetlen egy riffjébe került, hogy megteremtsen egy igazi csontdaráló szörnyet, ez lett a brutal death metal. Ennek az egyik legjelesebb képviselője az 1995 óta üzemelő Devourment.

Kicsivel több mint 35 percig tart a kalapálás és szinte egyből landolhat is a fejünk a betonba. Kis bejátszással kezdődik a sor. Egy Joseph Kallinger nevű vallásos fanatikus hallható rajta, aki (természetesen) az Úr nevében végzett az egész családjával. A Festering Vomitous Mass nevű szerzemény ránk szabadítja Ruben Rosas elképesztően mély és zseniális vokálját. Az embernek egy komplett szennyvíz csatorna található a torkában és minden mocsok ami ebben lakozik azt ránk is zúdítja. Ugye a 2000-es években nagyon sajnálatos módon kezdték úgy gondolni a bandák, hogy állat hangokkal lehet ezt még brutálisabbá tenni…tévedtek. Itt nincs semmi malac visítás, sem tücsök ciripelés, csak az a jó mély lefolyószerű hörgés.

Brian és Kevin Clarck szállítja a riffeket és a nagyon agresszív headbangre késztető lelassulásokat, groove-okat. Ezekből a bizonyos lelassulásokból lettek azok a bizonyos slam-ek amik nagyon hamar elcsépeltté váltak, mivel minden egyes brutal death banda úgy érezte enélkül nem lehet albumot csinálni. Itt nagyon okosan vannak elhelyezve, mindig a megfelelő pillanatban ejtik a fejünkre a tonnás súlyokat. Persze a Suffocation szelleme végig átjárja a játékukat de mindig hozzáadják a saját stílusukat, kópia zenekarnak semmikép sem nevezném őket. Maga a gitár irgalmatlanul izmos és súlyos, Mike Majewski basszusa is hozzá tud adni ehhez az úthengerszerű hangzáshoz. A Fucked to Death-ben van egy jó kis basszus szólója. Brad Fincher borzalmasan feszesen és néhol technikásan püföli a szerkót, aminek tipikus brutal death stílusú „sörösdoboz” hangzása van. Igazi géppuska mind a két karja, remek megoldásokkal és fill-ekkel színesíti a számokat. Na és persze azok a híres-hírhedt double roll blast-ek nagyon finomak.

https://www.youtube.com/watch?v=9W5r1ehZl-k

A dalok nincsenek túlbonyolítva, jól felépítettek és sose hagynak minket unatkozni. Az egész lemez úgy tökéletes, ahogy van, de ha mégis kedvenceket kéne kicseresznyéznem akkor mindenképp megemlíteném a Self Disembowelment nevű szerzeményt. Villámgyorsan kezdődik ami után kezdődik egy akkora lelassulós groove az első verse alatt…és ezt megspékelik később egy hatalmas breakdownnal, ahogy a művelt angol mondja: fuck yeah. Vagy ott van a Devour the Damned ami szinte fülbemászó témákkal támad, a végén pedig Ruben vokálja kapja főszerepet. Ugyan ez ma már nem akkora nagy dolog, de az ő esetében mégis meg kell említeni, hogy mindenféle torzító nélkül vette fel ezeket a gusztustalan csatornahangokat. Maguk a dalok természetesen elképesztő vérfürdőkről és gore partikról szólnak, némi perverzióval megfűszerezve (Fucked to Death). A lemez nagyon jól szól, megvan benne az az általam kívánt nyers hangzás és mocsok.

A 90-es évek második fele minden tekintetben a fénykora volt a brutál halál fémnek, rengeteg tehetséges banda terjesztette az igét (Skinless, Dying Fetus, Internal Bleeding, Malignancy). Az őshazának New York és az észak-keleti New England-béli államok voltak tekinthetőek de Texas büszkesége a Devourment mindenképp ugyanerre a polcra kívánkozik. Az, hogy nem sokkal ezután a stílus egy hatalmas kliséhalmazzá változott arról nem ők tehetnek. Akik eddig is rajongtak a stílusért azoknak én újdonságot itt ma nem tudtam mondani. Viszont ha még esetleg nem engedte a füllyuka közelébe a Devourment brutalitását azok villámgyorsan pótolják a hiányosságot…ha nem akarnak a borítón látható úriember sorsára jutni.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.