Dismal Sleep
Beyond The Veil (2021)

Igazán érdekes underground anyaghoz jutottam hozzá az elmúlt időszakban, méghozzá egyik kedvenc stílusomban, ami az epikus doom metal. Ez a lemez nem más, mint a Dismal Sleep bemutatkozása, melyről nem véletlenül nem hallott még senki… A lemez ugyanis egy kísérlet eredménye, a kíváncsiság szülötte. Megalkotója Typhanos, aki a görög Shub-Niggurath kiadó működtetője, mindemellett pedig egy igazán sokoldalú zenész, aki rengeteg projektben vesz részt folyamatosan. Ezek nagy része black/death metalban tevékenykedik (Arcane Dread, Helgast, Sulferon, Miasma), így kifejezetten meglepő ez a próbálkozás. Typhanos elmondása szerint igazán nagy rajongója a klasszikus Candlemass, Memento Mori és My Dying Bride lemezeknek, ezért mindenképp bele akart kóstolni a lassabb zenék világába. Mind a dalírás, mind a hangszerek megszólaltatása az ő érdeme, viszont a műfaj legkényesebb részét, a vokált azt tovább passzolta Alexandros Papandreou énekesnek, aki a Desert Near The End nevű power/thrash zenekart erősíti már hosszú évek óta. Ennek megfelelően elég egyedi módon állt hozzá a feladathoz, mivel a tipikus operai, epikus előadásmódot extrém vokalizálással is színesítette. Sajnos az együttműködés nagy eséllyel erre a lemezre korlátozódott, ugyanis a projektnek jelenleg nincs jövőképe.

Ez elég sajnálatos, mivel a Beyond The Veil azért több egy amatőr próbálkozásnál. Kifejezetten jó dalok sorakoznak rajt, melyeket leginkább olyan problémák gyötörnek, mint például a felvétel minősége. Az album egy minőségi demóra emlékeztet kiforrott nagylemez helyett, amin pont az került kicsit háttérbe, aminek a központban kellene szerepelnie, az éneknek. Nem tudom, Typhanos mennyire lehetett elégedett Alex teljesítményével, de nekem kifejezetten tetszett ez a fajta megközelítés. Zenei szempontból tagadhatatlan a death/black hatása a témákat illetően, de mindez teljes mértékben működőképes és szórakoztató, ráadásul elég különleges hangulatot is képes teremteni. Az énektémákon, dallamokon azért érződik, hogy a zenész írta és nem mindig tud megfelelően kiteljesedni: a monumentálisnak szánt refrének tompának hatnak, kevésbé tudnak a fülünkben ragadni, de folyamatosan az az érzésem volt velük kapcsolatban, hogy csak egy lépés hiányzik a beteljesedésükhöz. Külsőségekben azonban minden rendben van, hiszen egyik kedvenc festőm, Caspar David Friedrich gyönyörű alkotása mögé rejtették dalaikat, amit legutóbb egy szintén kedvenc EP-men láthattam (Garden Of Silence – Behold The Cross & A Kingdom In Ruins)

De nézzük, mi van a külcsín mögött pár szóval. Először is amit ritkán tekintek pozitívumnak: egy nem sok vizet zavaró Intro nyitja a lemezt. Ezek után fejest ugrunk az epikus doomba a Wrong Side Of The Grass segítségével. Tényleg hatalmas az extrém sikításokkal, karcos énekkel összekevert tiszta vokál, bár akadnak megingások, amik leginkább a felvétel minőségéből adódnak. A súlyos gitárok mellé megkapjuk a kötelező, orgonára hajazó billentyűket is, de szerencsére ezek nincsenek túltolva, csak a megfelelő helyen kapnak hangsúlyt. A Sons Of Demons And Men elég kíméletlen tétel, aminek az elején kicsit sokalltam is az éneket, de később az erőteljes hangulattal bőségesen kárpótol a kezdeti nehézségekért. Igazi old school epikus doom érzéssel kényeztet a Speaking In Tongues, ahol azért elfért volna egy jóval dallamosabb refrén is, akárcsak a Lamentation For A Loved One Lost esetében, mert ennek most csak “szilánkjai” jönnek át a szerzeményeken. Az instrumentális Last Rites erős Candlemass hatást mutat, majd a Hovering Above A Mouldy Tomb zárja a lemezt pozitív szájízzel az elég egyedi témáknak köszönhetően.

Ha van projekt 2021-ből, ami folytatást érdemelne, az bizony a Dismal Sleep. Figyelembe véve, hogy készítője saját egyéb kiadványait feszített tempóval készíti (több nagylemez évente), akkor van erre remény. A Beyond The Veil leginkább a Dark Covenant zenekart juttatta eddig eszembe, akik egy teljes mértékben meggyőző, de gyermekbetegségektől és útkereséstől sem mentes anyaggal hívták fel magukra a figyelmet, mielőtt végleg eltűntek. A lemezt még hivatalosan egyetlen kiadó sem adta ki, viszont teljes egészében meghallgatható.

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.