Norvégiáról az egyszeri metál rajongónak elsősorban a black metal második hulláma jut eszébe. Hullafestéket viselő morcos arcok akik néha szeretnek gondoskodni a templomok hőérzetéről és egyéb nyalánkságok. Azonban mostanra koránt sem ennyire egysíkú az ottani felhozatal, a fémzene minden ágáról találhatunk remek kis bandákat. Ilyen a Dodskvad is, akiknek a neve magyar nyelvre fordítva halál verset jelent. Talán ennél találóbb nevet nem is találhattak volna maguknak, ugyanis death metálban utaznak. A srácok számos egyéb csapatban próbálták már ki magukat míg végül a Dodskvad-nál találtak otthonra. Eddig 1 demo jelent meg a nevük alatt, írásom fő témája az új EP, a Kronike II idén januárban jelent meg a Caligari Records égisze alatt.
Erlend Rønning (Desolation Realm, Stygian Ruin) az alapító atya, ő felel a hörgésért, basszusért valamint a billentyűért is. Igen adtak egy kis extra fűszert a dologba a billentyűk segítségével és hatalmas bravúr, hogy el tudták kerülni a giccsesség főbenjáró bűnét. A vokál kifejezetten baljóslatúra és komorra sikerült, szinte fenyegetve érzem magamat ahányszor Erlend kinyitja a száját. Talán csak egy pici egysíkúsággal lehet vádolni. A basszust annyira nem lehet hallani, mivel maga a hangzás nagyban hasonlít egy 30 évvel ezelőtti demóéhoz. Ez az a bizonyos kásás, véres törölköző hangzás amit én személy szerint imádok, egy tonnányi karaktert ad az EP-nek.
Azok a részek ahol a szinti érvényesül eszméletlenül jó hangulatot tud teremteni. Tommy Jacobsen tépi a húrokat ahogy csak tudja és bizony úgy tolja a jobbnál jobb riffeket mint akinek az élete múlna rajta. Játékának a gerince pedig bizony a tradicionális heavy metal, mintha csak a Craven Idol death metal verzióját hallanám. Témáját tekintve a nagyon gazdag norvég mitológia valamint a vér és bélfürdőket hozó kora középkori csaták vannak a fókuszban.
Kristian Valbo megbízhatóan püföli a bőrt. Extra dolgokat nem hallhatunk tőle de nem lehet rá semmi panaszunk, ez a fajta zene nem kívánja meg a trükköket. A demo meghallgatása után bizonyos változásokat észre lehet venni, ha lehet az még inkább a heavy metal kútjából iszik. A galoppozó tempó és a tradicionálisabb témák talán még különlegesebbé teszik. Lehet érdemes lenne a bandának ezen az úton továbbhaladnia. Az új EP súlyosabb hangzása és a dalok felépítése egyértelműen javulásról tanúskodnak azonban a demo zeneileg színesebb.
Maguk a dalok logikus felépítésűek, darabosságról szó sincsen. A stíluson belül vannak azok a fajta albumok amik egy bulldozerként lerohannak, ők nem ebben utaznak. Szép lassan, komótosan őrlik fel a hallgatót jól felépített dalszerkezetekkel és sok fogós résszel. Favortinak talán a nyitó Dommedagens Lyre nevezetű szerzeményt mondanám, egyből meghozza az ember kedvét a csatára.
Számomra egy nagyon kellemes 25 percet okozott a Dodskvad Kronike II-je. A riffek kifejezetten frissítően hangzottak a hangzása pedig igazán az én szájízemhez lett hangolva. Az első demot sem érdemes kihagyni, ugyanis változatosabb hallgatni valóval van dolgunk. Talán ez az egyetlen nagyobb kritikám az EP-vel kapcsolatban, ugyanis ha ilyeneket is összetudnak hozni akkor érdemes lenne inkább azon az úton továbbhaladni. A következő lépcső s srácoknak az album lenne és én már várom a harmadik krónikájukat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
