Drawing, a soproni HC – Interjú Nagy Balázzsal (2./2 rész)

A hardcore vonalas soproni Drawing 2021-ben megjelent hatodik albumáról július elején adott hírt a Fémforgács. A legutóbbi lemezük és kiemelt daluk apropóján Nagy Balázs adott beszédes interjút a Fémforgács olvasói-hallgató számára. Első részét 2021. július 28-án közöltük. Az alábbiakban az interjú második, befejező része olvasható. A szöveg és a zene komolyságát hangulatos kiegészítésekkel maga az interjúalany látta el.

Melyik volt eddig a legemlékezetesebb koncertetek és vajon miért az?

Hát ez egy nehéz kérdés. Hál’ isten, rengeteg élményünk van! Talán a Zene, Család, Barátok, Hardcore-turné szegedi állomása lehetett az, 2013–ban. Fröci barátunk, az akkor még működő Game Misconduct énekese szervezte nekünk. Az a buli kurva jó volt már bocsánat kifejezésért [nevetés]. Ültünk a buszban, aztán megérkezett egy kb. 30 fős banda. Mindenki hc-arc volt, zömében 15–20 éves srácok. A nevünkön szólítva mondták el, melyik számot kéne játszanunk melyik lemezről csak lestünk [ismét nevetés]… Aztán megjöttek a korunkbeli srácok zenekarok is. Az akkori Dolor is nyomta velünk azon a bulin. Ők olyanok voltak, mint a testvéreink. Úgy kb. nyolcvanan lehettünk a kis klubban, és az körülbelül tele is volt! Iszonyat jó volt a hangulat, igazi füstös hc-buli volt. Ellenőrzőbe dedikálás, igazi baráti hangulat… Örök emlék! De…

Mert a „legemlékezetesebb élmények” sora nem szakad meg…

…a legutóbbi Volt Feszt is király volt. A Sklipknot/Cypress Hill-es napon szépen összegyűltünk, de nagyon sok élményünk van… Az itthoni évzáró bulik a Don Gatto-s koncertek. Mariborban is óriási hc-party volt pár éve. Volt egy dunaszerdahelyi bulink is, az Indul a menet-lemeznél, 2011–ben. Ott is full ház várt minket! Iszonyat jó hangulat volt a beton telep közepén, rengeteg sör és pálinka társaságában. Innen is ölelés Finónak és Keckának!

Nomeg mindig jó találkozni a testvér bandákkal srácokkal barátokkal akárhol játszunk!

Egy személyes pillanat is felelevenítésre kerül:

Egy személyes, örök emlék, amit soha nem fogok elfelejteni… Pesten játszottunk, talán 2012. körül Egy Zala megyei faluból feljött a bulinkra egy 15-16 éves kissrác. Érezhető volt, hogy nehéz körülmények közt élte a napokat. Azt mondta nekem, hogy minden nap a mi zenénk és szövegeink adnak neki erőt és csak miattunk jött el. Majd megölelt! Hát, betyárosan bevallom, hogy kipotyogtak a könnyeim buszban hazafelé! Ezért csináljuk ezt az egészet. Soha, egy percig sem érdekelt minket a gázsi csak az, hogy leszabjuk a színpadot és az, hogy ez által jól érezzék magukat az emberek! Ha ezért kapunk valami kis összeget, az már csak egy plusz!! A legutóbbi Volton ment a szarkavarás a gázsin, fel sem vettük a pénzt! Mondtam a csajnak: „Rakjátok el azt a pár 10 ezer Ft-ot ha ekkora macera, egyétek meg! Mi akkor is full gázon toltuk a koncertet. És fogjuk is amíg tudjuk!

S kivel játszottatok azok közül, akiknek zenéjét annak idején áhítattal hallgattátok?

Nagyon szerencsések vagyunk ebből a szempontból. Sok kedvenc bandával játszhattunk, turnézhattunk. Prosectura, Cool head Clan, Akela, Moby Dick, HétköznaPI CSAlódások, Junkies, Auróra… A külföldi bandák közül az Agnostic Fronttal egy napon, egy öltözőben toltuk, iszogattunk. De a Hatebreeddel is spanoltunk, és azonos napon játszhattunk. Király arcok voltak! 2009-ben az Expoliteddel és Calwfingerrel is egy napon, egy színpadon tolhattuk. Lobenwein Norbinak innen is köszi, hogy mindig arra napra tett minket, amikor a nyers zenék szóltak! De a felsorolt itthoni kedvenceknek is köszönünk mindent! A felsoroltak közül mindenki kellemes csalódás volt. Jó volt azért Imre Norbiékkal , Molics Zsoltiékkal, Hofiékkal vagy épp  a Főnökékkel, a Farkasokkal lógni, sztorizgatni stb… [nevetés] Voltak még, akik előtt megfordultunk. Köztük nagyobb bandák is de ők akkora parasztok voltak, hogy inkább hagyjuk is. Vagy csak épp el voltak varázsolva mindegy is… [ismét nevetés]

Úgy tudom – legalábbis a netről, tehát akkor nyilván igaz – jártok, jártatok külföldre is koncertezni. Hogyan szólal meg ez a zene idegen területen, mások számára nem érthető gondolatokkal?

Volt pár külföldi bulink: Szlovákia, Horvátország, Ausztria, Szlovénia. Semmi probléma nem volt a magyar nyelvvel. Sőt még meg is jegyezték, hogy így még jobb volt! Szerintem jó lehet magyarul hallgatni a hc-t!! Én pl kifejezetten szeretem, ha az anyanyelven tolja egy horvát, szláv vagy spanyol banda. A kommunikáció ilyenkor a számok között természetesen angol, vagy német. A horvátországi és a szlovén barátság részben Filó Roland barátunknak köszönhető, ezt se felejtsük el!! [ikon: a barátság és a kitartás]

Érzitek, látjátok magatokon, hogy mennyire vagytok mások mint 2008-ban?

Minden évben nehezebbek vagyunk pár kilóval és több az ősz hajszál! [kitörő nevetés] Higgadtabbak vagyunk, nem kapkodunk már annyira, mint 2008-ban. Azt gondolom, most vagyunk amúgy a legjobb formában: 30 – 34 – 36 évesek vagyunk. Jó, a Tatus kicsit idősebb [nevetés]. De még nagyon fiatal ő is. Húsz évesen még mentünk fel-alá, sokszor túl toltuk a dolgokat. Zenei téren az Indul a menet-lemez pl. egy majdnem speedcore-album lett, bár imádjuk!! [nevetés] A Vol. 6 is egy sokkal komplexebb megfontoltabb lemez minden szempontból, a véleményünk szerint.

A pandémiás időszakban megjelentett hatodik (rövidre sikerült) lemezetek hogyan készült és miért pont most jelent meg?

Igazából így jött ki, hogy ebben az időszakban jelent meg nem volt szándékos. De úgy sem lehetett koncertezni, úgyhogy jól jött ki. A Vol. 6 is, mint mindegyik Drawing-lemez igazi hardcore feelingben született, szerzői kiadásban. Mindent magunk csináltunk DIY módon, a borítótól kezdve a felvételen át a masterig, a keverésig. Nagy szerencsénk van Szabival, mert még amikor nálunk dobolt, már akkor mélyen benne volt a stúdió-dologban. Ahogy említettem, sokat tanultunk, mit hogyan kell csinálni, hogy ne kelljen ezért milliókat fizetni vagy ne kelljen a legdrágább stúdióba menni, de odavágjon az adott korong! Az első két lemez kivételével már mindegyiket Szabival csináltuk. A Vol. 6-nál már mégprofibb cuccokkal dolgoztunk. Tavaly elindult itt, Sopronban a Sounderground Stúdió is.  Ezt Hofi indította el és Szabi ott is dolgozik, így mégprofibb volt minden és így a produceri munkákban is profibb volt a környezet. Nagyon királyul szól a lemez: tiszta, érthető, letisztult, de mellette horzsol. Úgy érezzük sikerült vissza adni a ’90-es évek hangulatát ötvözve a modern dolgokkal. Talán tényleg még két-három tétel elfért volna… Majd a következő! [mosoly]

Mekkora közönségnek játszotok – amikor játszani lehet? A Volt fesztivál tömege mellett feltételezem, leginkább a stílusra hangolt klubok közönségének előadói vagytok, igaz?

Igen jól látod!! A Volton kicsit nagyobb közönség van, főleg legutóbb több százan is voltunk, de van, hogy 20 embernek játszunk. De általában legtöbbször 50–100 fő a megszokott.

Feltételezem (részben ki is derült), hogy nem a zenéből éltek, hisz ez a stílus és a tartalom is olyan kritikus undergound, amit aligha fog játszani a Petőfi Rádió matiné előadásban. Talán a kitörni szándékozó dalok adták a Vol 6. apropóját is?

A zene mellett mindenki dolgozik, igen. Nem úgy írtuk a Vol. 6-ot sem, hogy akkor most direktbe kitörjön egy vagy két dal. Aki követi zenekart, azt tudja, hogy van egy latinos, blues, rap akusztik lemezünk is. Ezt sem azért csináltuk, hogy akkor most irány a Petőfi Rádió, bár hozzá teszem simán játszhatnák. [Teljesen egyet értek, érdemes utánanézni! – szerz.] Nagyon gagyi produkciók mennek ott a könnyed percekhez, de mi nem fogunk ezért fizetni egy rakat pénzt meg, puncsolni sem fogunk. Ha játszani akarja egy rádió, az azért játssza, mert szívből tetszik nekik… Ha meg nem, akkor úgy is mindegy! Ezt a lemezt is azért csináltuk, mert imádjuk ezeket zenéket is mint pl. az Everlast, Tátrai Band, Charlie, Hobó, Deák Bill, Delinquent Habits, Cypress Hill bandákat-előadókat. A sok hardcore, punk, meg metal mellett pörögnek ezek a cuccok is! Kell egy kis merengés, egy kis nyugi is. Nagyon tanulságos volt dolgozni a könnyed perceken. Szakmailag kicsit előre lépni. A lemezen rajtam kívül mindenki profi zenész. A gitár-dob szekció iszonyat jó! Ezt hallani is! Szabi és Schermann Gergő, aki jazz konzit végzett gitáros nagyon ízes dolgokat pörkölnek oda ezen a rövid kis lemezen. És Szabó Orsi vokálja is nagyon feldobja a hangulatot. De emellett egy igazi füstös koszos underground hangulata van. Nem fogunk ezzel a vonallal sem felhagyni. Ha már nem fogunk tudni 200-as pulzussal dolgozni, majd marad a rum, a szivar meg kalap meg latin, rap, blues akusztik [nevetés]. Vissza kanyarodva a Vol. 6–hoz Schermann Gergő óriásit teker a Megfertőzve a csalódástól nótában és a Tűzkeresztben. Köszi innen is!

Legutóbb hol, s mikor léptetek fel, emlékeztek még rá?

Legutóbb Kaposváron volt bulink, 2020. októberében a Don Gatto-val. Nagyon király volt, jó nagyot betonoztunk! Sosem jártunk még Kaposváron. De Budavári Zoli Gatto-kolléga megmutatta nekünk a szülővárosát. Meg hát a Momó úr székhelye is, és a Bozsó is ott volt a Sportalsóból. Meg arra emlékszem, hogy fel akart szedni egy piros fejpántos gitáros férfi a Don Gatto-ból. Fasza kis este volt bár hazafelé megvágtak, asszem, 50 ezerrel. Ismeretlen terep, trafi-ismeret hiánya.

És mi a következő állomás? Látjátok már a naptáratokat és az újraindulást?

Szeretnénk a lemezt kicsit megturnéztatni, van is pár buli lekötve, de ki tudja mit hazudnak megint majd nekünk… Minden esetre munka, az lesz! Egy Megfertőzve a csalódástól- és egy Mindig lesz pár túl élő-videó tervben van! Nagyon köszi nektek az beszélgetést és a kérdéseket!! Megtisztelő! Hardcore 4 life!

Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk nektek, a Drawingnak!

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.