Drinkin’ Beer In Bandana Records – Interjú Szilágyi Bélával

Szia! Előszőr is köszi, hogy elfogadtad a felkérést! Kezdjük az alap dolgokkal, biztos vannak olyanok akik nincsenek tisztában a munkásságoddal. Ki is vagy te? Mit csinálsz és mi a célod?

Sziasztok! Szilágyi Béla vagyok, egy tök átlagos faszi, átlagos munkával, csak van egy tök jó hobbim, ami az underground zenékhez kapcsolódik. Van egy kis diy kiadóm, amivel magyar és külföldi hardcore, thrashcore, fastcore, grindcore bandákat segítek vinyl és kazetta hanghordozók kiadásával, de ezen kívül egy barátommal Budai Balázssal (Virtus) idéntől eléggé belehúztunk a koncert szervezésekbe, ahol ezek a bandák fellépnek, persze nem kitétel, hogy legyen tőlük kiadványom, mindenféle zenekart meg szoktunk hívni. Hogy mi a célom? Minél több, szebb, jobb külföldi és magyar kiadvány, és minél jobb koncertek szervezése.

Mikor volt az, amikor először kapcsolatba léptél a zenével, magával a színtérrel és mikor jött a felismerés, hogy neked egy kiadót kell csinálnod?

Kiskorom óta hallgatok zenét, az első koncertem 14 évesen volt a Metallica, az MTK stadionban, ’94-ben azt hiszem. Kb. 16 évesen kezdtem el aktívan koncertekre járni. A középiskolában volt egy osztálytársam, aki mutatott már komolyabb zenéket, Cannibal Corpse, Suicidal Tendencies, stb. Aztán együtt fedeztük fel az AMD-t és elkezdtünk egyre több punk/hardcore buliba járni, utána már jött minden magától . Később kezdtem járni az ehhez a szintérhez közelebb álló bulikra, Human Error, Step On It, kicsit később a Crippled Fox. Ez a 3 óriási kedvencem lett.

A kiadó csak egy poénnak indult. A Bandanas ’96-os demoját akartam csak kiadni. Amikor nyitott a pince Tizi-vel pakolásztunk és ott találtam vagy 100 borítót hozzá, és megkérdeztem, hogy gyárthatok-e hozzá kazikat? Ő mondta, hogy persze. Így kitaláltam a logot, egy haverom megrajzolta, és pár hét múlva ki is jött a kazi. Utána már ment minden a maga útján, egyre több banda keresett meg, hogy ők is szeretnének kazit vagy lemezt. Újra alakult a Crippled Fox, velük is egyre többet dolgoztam együtt, ennek a hatására aztán jöttek a külföldi bandák is. Kis G-nek különben volt egy kiadója a Flipped Up, aminek majdnem minden kiadványa megvan, az hatalmas példa volt előttem. Az utolsó kiadványát, ami egy Reproach kazetta volt, már közösen adtuk ki. Szóval kb. magát generálta a dolog.

Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt gondolom, hogy nem a Drinking-ből élsz meg. Mi a civil munkád? Hogy lehet egy ilyen hobbit, ami igazából több is már, mint hobbi szerintem, összeegyeztetni a munkával és a családdal?

Igen, van polgári állásom, nyilván ebből nem élek meg, kb önfentartó a dolog. Gépészeti boltban dolgozom. Kevés időt tudok ráfordítani, de valahogy mindig sikerül. Igyekszem apró lépésekben mindent megvalósítani, néha mondjuk elszalad a ló, és minden szabadidőm erre megy.

Ha jól tudom, az esetek többségében kazettát adsz ki. Hogy esett erre a hagnhordozóra a választásod? Egyébként biztos sokan vannak úgy – én is -, hogy nem mernek kazettát venni, mert még mindig a gyerekkori bekapott szalagok rémképe lebeg előttük. Az olyanoknak, mint én is tudnál valamit tanácsot adni, hogy miként is lehetne és kellene kazettát hallgatni, úgyhogy minőségileg is megfelelő legyen és a szalag is a legkevésbe degradálódjon? Vagy vannak valamilyen óvintézkedések, hogy a gyerekkori rémképek ne ismétlődjeken meg?

Kb. fele-fele arányban vannak már a vinyl és a kazetta kiadványaim. Kazettánál lényeg a lejátszó és, hogy a kazi jó alapanyagra legyen csinálva. Én azt ajánlanám, hogy vegyen az illető egy régebbi decket, újíttassa föl és biztos, hogy nem fognak előfordulni ilyen balesetek. Nekem van olyan kazim ami ’95 óta megvan, mai napig előveszem és még mindig jól szól. Ami fontos egy kazetta decknél, hallgatásra a lehető legegyszerűbb, két fejes, nem oda-vissza játszós. Azért voltak régen ezek a rémálmok, mert eleve rossz minőségű lejátszókon hallgatták, amik ráadásul karban sem voltak tartva. Ugyanez amiért nagyon sok lemez tönkrement itthon, rossz minőségű lejátszók és nulla karbantartás, ment, ameddig ment.

Valami azt súgja, hogy te magad is gyűjtő vagy. Ha így van, mi a legféltettebb kincsed és hogyan hallgatsz zenét, na meg min?

Igen, elég szép gyűjteményem van már. Több száz kazetta és lemez. Az összes lemezem féltett kincs, nyilván a nehezen beszerezhetők, pl. a Suicidal promo lemezek, meg néhány alacsonyabb példányszámú kiadvány, ami már beszerezhetetelen, pl.: Crippled Fox 30 db-os album promo, Gipsy SS 25 pédányszámos lemeze, meg van néhány test pressem. Egy sima Videoton erősítőm van, a lemezjátszóm egy jobb fajta dj lemezjátszó, ortofon tűvel és hangszedővel. Kazikhoz meg van egy tascam és egy háromfejes Denon deckem (bár ezt főleg a kazi kiadványok mastereléséhez használom). Egyébként itthon 90%-ban ezekről hallgatom a lemezeket és kazikat.

Én úgy gondolom, hogy a hazai színtér elég király. Tele van izgalmas és diverz bandákkal, a Norms-tól a Petőfi-ig szinte mindenki megtalálhatja a maga számítását a hardcore alapú zenék között, nem mint a hazai metal-ban egyébként, de ez egy másik téma. Vannak baromi jó kezdeményezések is, mint például a Kripta. Te, aki eléggé benne van a dolgokban mint kiadó, mint koncertszervező, mit gondolsz erről? Mi az, ami szerinted jól működik a hazai szcénában és mi az, amin mondjuk lehetne változtatni?

Igen szerintem ezen a színtéren iszonyat erős bandák vannak a grindcore-tól a hardcore-ig, de minden stílusnak megvannak a maga zászlóshajói. Szerintem a Kripta baromi jól van most csinálva, ha időm engedi le szoktam nézni a bulikra. Még megemlíteném a győri Beton-t, akik nagyon sokat tesznek az undergroundért. Sajnos idén elmarad a Beton Fest, de tavasszal reméljük megtartják! Én eddig minden évben ott voltam rajta, mindig nagyon jó a felhozatal bandákból, jól is szól, nagyon barátságos. Változtatni? Nem tudom, kb. semmit, mindenki csinálja szerintem a dolgát.

Meg ha már itt tartunk, mik azok a bandák szerinted, akikre oda kell figyelni mostanában, legyen az külföldi vagy hazai? Mi volt a kedvenc kiadványod, amin a legjobban szerettél dolgozni?

Hát a lista végtelen! Amiket most sokat hallgatok, a berlini Turtle Rage, ami egy nagyon jó fastcore banda (az új kiadványukban benne is leszek mint kiadó), az Endless Swarm, ami az utóbbi időkben az egyik kedvencem, ők egy skót powerviolence/grindcore banda (az első Lp-jük még kapható nálam). Magyar oldalról a győri Bicska, ők igazi régisulis magyar hc, Gipsy SS, szombathelyi punk, de ott van még a Touch, Contra, Crippled Fox, Hajnalpír, amik mostanában nagyot mennek nálam. Meg ami egy kicsit kilóg a sorból az Unenslaved, Liberal Berci új bandája, nem hardcore, hanem inkább sludge/metal, nagyon jó zenészek vannak benne, engem a legutóbbi koncertjük teljesen meggyőzött.

Az összes kiadványomon nagyon szerettek dolgozni, mivel általában mind barátok, vagy ismerősök, tök jó hangulatban telik az előkészület, meg a külföldi zenekarok is jó fejek szoktak lenni, általában nagyon hálásak, hogy megjelenik egy kiadványuk. Talán a tavalyi Grow Up Fuck It Up 7” készítése volt kicsit rendhagyó, ők valamikor 2007-2009 közt voltak aktívak, én kerestem meg őket, hogy kiadnám az akkori demojukat kazettán, aztán pár hónap múlva megkerestek, hogy ők lemezt szeretnének. Felveszik az egészet újra és szerveztek is hozzá 3 koncertet, az első a Dürer Kertes MOD előtt volt, egy Győrben a Beton Fest-en, az utolsó, meg Szombathelyen az SCHC Fesztivál-on. Mind a 3 buli jól sikerült, a lemez időre kész lett , szóval volt öröm.

Kicsit forduljunk vissza a koncertekhez, ugye aktívan szervezel is. Mint belső szemlélő, milyen hatással van az egész covidosdi erre a közegre, amiben te mozogsz? Ami ugye azért nem profit alapú, sokan pénzt és energiát ölnek bele önkéntes alapon, de attól függetlenül valami hozadéka biztos lesz a dolognak. Nem is beszélve ugye, egy eléggé központi hely a Dürer kert és a Keleti Blokk, csúnyán mondva leszopatásáról. Rövid és/vagy hosszútávú hatása lesz ennek szerinted?

Szerintem az undergroundot nem igen érintette az elmúlt időszak. Csomó zenekar inkább stúdiózott, aztán mikor újra lehettek koncertek nagyon sok teltházas lett. Például a mi koncertjeink nagyon jól sikerültek, mintha az emberek kicsit jobban értékelték volna, így, hogy ritkábban volt, meg sok idő kimaradt. Most ugye megint teljes a csönd. A mi nov. 13-ai bulink is elmaradt sajnos.

A Dürer, Keleti Blokk, Kripta bezárása pedig szörnyű. Sajnos újra bebizonyosodott, hogy semmi nem számít, ha a pénzről van szó, az hogy hány zenekar próbál ott, az, hogy évente hány világszínvonalú koncert van ott, az hogy világszerte elismert kulturális tér működik, ami Budapest fiatalságának fontos. Reméljük lesz új Dürer Kert, ahogy látom a Kripta már meg is találta a helyét, szóval kiheveri ezt a színtér, megyünk tovább, csak azért dühítő a dolog.

Meg igazából kiadó szemszögből is érdekes lehet ez a dolog. Az eladásaidra, a piaci helyzetedre milyen hatással vannak ezek a történések?

Az elején nagyon megállt a dolog, de aztán nyáron megindult, sok új kiadványom is lett, viszik is őket. Talán kicsit több lett a postai rendelés, de nagyon nem éreztem meg.

Kedvenc lemez vagy lemezek? Kedvenc koncert, akár saját szervezés akár csak rajongóként?

Kedvenc lemez millió van. Most nálam az új Crippled Fox LP a maximális kedvenc, a Havária nagylemeze, ami szerintem az utóbbi idők legizgalmasabb bandája. Meg idén jött ki nálam is többek közt a Jodie Faster legutóbbi LP-je, nekik szerveztem tavaly koncertet is Pesten, francia punk/hc banda, az érdekességük, a mellett, hogy bazi erős koncerteket nyomnak, hogy nincs torzítva a gitár és mégis működik.

Annyi koncerten voltam, hogy nehéz kiemelni egyet-egyet. Ami nagyon megvett élőben 2 éve a PowerXchuck, az Obscene Extreme-en végre láttam a Dropdead-et, na meg szintén ott a Violator, na az életem egyik koncertje volt. Meg hát ezekhez kapcsolódik, hogy néha szoktam a Crippled-éknek turnésofőrködni, ott maga az utazás is érdekes, és barom jó koncerteket láttam. Így ismertem meg pl. a Failure-t és az Endless Swarm-ot. Ezeknek természetesen csináltam is kiadványt.

Köszönöm, hogy időt szántál rám, további sok sikert kívánok és kitartást! Ha esetleg valami kimaradt vagy csak szeretnél még valamit hozzá fűzni, csak bátran.

Én köszönöm a megkeresést! Fel a fejjel, reméljük lassan lesznek koncertek, addig meg lehet jó kiadványokat venni és otthon hallgatni!

Drinkin’ Beer In Bandana Records – Interjú Szilágyi Bélával: 1 komment

  • Winci Winci szerint:

    Ismét lenyűgözött ennek az undegroundnak a széles sávja. Az, hogy egy ilyne lelkes támogatója van, mint az interjúalany. Bár én évtizedekkel ezelőtt hallgattam érdeklődéssel ebben a stílusban underground-ot (amik egy része mára meghatározó csapat lett), hogy jobban belemélyedtem, tényleg találtam érdekes zenéket. Jóllehet nemigen lesznek a kedvenceim. Amúgy, a HP-ban is vitát generáló témaként magam is úgy látom, hogy vannak köztük, akik csapnivalóak. Szeritnem ma az ösztön már messze kevés ahhoz, maradandó érdeklődést váltson ki zenei téren. Ezért örültem ennek az írásnak.